12. rész - Egy kis gond...

Sziasztok!
Köszönöm szépen a kommenteket.. az oldal látogatottsága egy kicsit visszaesett.. hozzuk fel egy kicsit, annyira örültem múltkor, hogy olvastok. :) Hét komment és még aznap hozom a következő részt. Ha nem jön össze akkor jövőhét szombatig újra várni kell egy kicsit :) Hajrá én szurkolok nektek, ne feledjétek.. 

Ja és csak inspiráció képpen. Minden résszel egyre közelebb vagytok a perverz részhez :D Jó olvasást :)

 

-Hogy tehetted ezt? - rontott be James nagy hévvel a szobámba.

-Jó reggelt, neked is. Mióta átjáróház a szoba?  Te hogy jutottál be?  - néztem értetlenül.  - És pláne, mi a francról beszélsz?

-Jakeről, nézd meg. - dobta le elém az újságot, majd levágta magát a székre. Az újság nyitva volt. 'Kendall S. barátnőjének már is elege van?' olvastam a címet, pár kép volt mellékelve, egyiken Jake épp megfogott, mikor majdnem felbuktam a járda szegélyben, a másikon pedig egymás mellett sétáltunk, és a tegnapi twitter kiírásom.

-Ez mi a franc? James ne mondd, hogy elhitted. - néztem rá hitetlenül.

-Van kép, amin fogdos. - érvelt, szerinte jogosan.

-Te hülye, csak felbuktam és elkapott egyébként is az max úgy néz ki, mint valami ölelés.

-Szóval, azt mondod semmi nem igaz?  - húzta fel a szemöldökét.

-Igen, de olyan jó, hogy ennyire bízol bennem, baszki.

-Sajnálom, de most Kendall a lényeg nem én. Beszélj vele, eléggé kiakadt, amikor meglátta. - nézett izgatottan.

-Ő is elhitte ezt a baromságot?

-Attól tartok igen.

-Ezt nem hiszem el.  - kaptam a kezembe a telefonom. - Kicsöng. - rágtam a szám szélét. - Nem veszi fel. - csaptam össze a készüléket néhány csengés múlva, mintha az tehetne mindenről.

-Öltözz fel. - utasított James. - Elviszlek hozzánk, ott kell lennie.

James szavaira kikaptam az első ruhát a szekrényemből, és sürgősen magamra öltöttem.

-Indulhatunk. - jelentettem be. - Ben, majd jövök, van egy kis dolgom. - magyaráztam nagybátyámnak, aki csak legyintett.

-Szállj be. - szólt rám James, én pedig eleget tettem kérésének és becsaptam az ajtót. Mindkettőnket átjárt a feszültség.

-Mit akarsz neki mondani? - törte meg a csendet.

-Fogalmam nincs, de tudnia kell, hogy őt szeretem.

-Kendall. - léptem be később a szobájába. Az ágyon fekvő személy pedig unottan felnézett.

-Igen, én vagyok az. - Dobálgatta tovább a focilabdát a plafonig. - Fura, hogy még emlékszel rám.

-Miért ne emlékeznék, mert van egy hülye, aki megírta a cikket , ami ráadásul totál kamu, miszerint összejöttem Jakeval?

-Kamu, az egyik képen tapogat vagy mi a szart csinál a másikon meg...

-Igen, a másikon meg megyünk egymás mellett az utcán. Húú. - vágtam bele mondatába. - Egyébként meg mi a francért tapogatna? Megbotlottam a hülye járda szélében és elkapott. A köcsög.

-Tényleg? - ült fel, hangja megenyhült és kedvesebb lett.

-Igen Kendall, tényleg, miért nem hiszel nekem?

-Figyelj, én, én... sajnálom, csak tudod, olyan félreérthető volt minden, és mikor megláttam, nem gondolkoztam, ott voltak azok a képek és... Millie sajnálom.  - jött egyre közelebb.

-De te pont jól tudod,  milyen a média, nem kéne bedőlnöd az összes kis ilyen csapdájába. Kérdezz,  beszéljük meg, de ne tedd ezt velem az ég szerelmére. - néztem mélyen a szemébe.

-Szeretlek. - nyomott egy puszit a számra.

-Millie, hát te? - rontott be Logan.

-Jöttem felvilágosítani, hogy ne higgyen el minden szart az újságoknak. - magyaráztam.

-Lemegyek a konyhába, beszélgessetek csak.  - engedett el Kendall.

-Itt van egyébként Vanessa is. Én csak feljöttem megnézni mi van Kendallal.

-Akkor miért vagyunk még itt? - nevettem. - had ismerjem meg végre.  - mondatom végén Loggie megragadta a kezem és lehúzott a lépcsőn.

-Menj arra. - mutatott a konyha felé - mindjárt jövök én is.

Logan kérésének eleget téve a konyha felé kanyarodtam.

-Szi... - kezdtem el a mondandóm, de hirtelen felnéztem és olyat láttam, amilyet nagyon nem akartam. Vanessa a hűtő előtt állt, Kendall a hűtőnek dőlve és csókolóztak. Kendall riadtan nézett rám, Vanessa pedig csak mosolygott, én meg... szóhoz se jutottam.

-Na, miről maradtam le? - állt mögém Logan boldogan.

-Én, Millie, nem... félreérted. - magyarázkodott Kendall, mire megfordultam és kifutottam az ajtón. Csak futottam le az utcán, magam mögött hagyva a métereket,  mintha a problémáim elől menekülnék. A könnyeim csak folytak, az enyhe szél csípte az arcomat, a halvány szemfestékem pedig elkenődött. Hallottam, mikor valaki kijött utánam az ajtón, igazából,  nem foglakoztam vele.  Végre haza értem, meg se álltam a szobáig. Adam az ágyon ült, mikor meglátott hirtelen felpattant és megfogta a vállam.

-Millie, mi a baj? - nézett riadtan. Nem válaszoltam semmit, csak szorosan átöleltem, a könnyeimmel pedig elárasztottam a pólóját. Nem tudta mit gondoljon, így ő is hasonló képpen cselekedett.

-Csss, itt vagyok, nincs semmi baj.  - próbált megnyugtatni, majd kissé eltolt magától. - Na?

-Kendall, Kendall... - szipogtam.  - megcsókolta Vanessat.

Adam szeme kikerekedett, és hitetlenül megrázta a fejét. Majd kopogtak az ajtón.

-Ben?  - kérdeztem.

-Logan. - jött a hang.

-Gyere.  - mondtam erőtlenül.

-Jobb, ha elmegyek, beszélgessetek csak. - nézett rám Adam.

-Hogy vagy? - ült le mellém Logan.

-Szarul. Te?

-Hogy lennék? Én szeretem Vanessat, de tudnod kell,  hogy ez az ő hibája, Kendall ártatlan. Mikor... Vanessa elment csak rám mosolygott és a pofámba vágta, hogy 'Nekem soha nem te kellettél Henderson.'

-Jajj Logan. - öleltem meg. - Úgy sajnálom. Azért Kendall se volt egy ártatlan szemlélő, a dolgoknak két oldala kell, legyen.

-Millie, ezt már te tudod, de gondold át, ő szeret téged. Minden esetre mi Vanessaval... na jó soha többet nem lesz olyan, hogy mi. Rohadtul nincs szerencsém a csajoknál. - borult ki teljesen, jogosan.

-Logan, én tényleg sajnálom, nem kellett volna annyira biztatnom téged. - mondtam.

-Ugyan már, nem a te hibád. - mosolygott, majd kopogtak az ajtón, mondom, hogy átjáróház lesz.

-Millie, kérlek, beszélnünk kell. - mondta az ismerős hang, mire ijedten Loganra néztem, aki biztatóan bólintott.

-Nem, kérlek Kendall. Kérlek, most ne. - mondtam.

-De Millie, csak öt percet kérek, csak... csak annyit adj.

-Öt perc.  - nyitottam ki az ajtót.

-Én.. most.. elmegyek. Majd beszélünk. - ölelt meg Logan, majd megveregette Kendall vállát és kiment. 

-Millie, az nem úgy volt, ahogy te gondoltad. Vanessa csókolt meg engem, én csak... nem tudtam mit tegyek.

-Ezért hagytad neki, értem én. Mindent értek. És még én győzködtelek, hogy nincs semmi Jakeval. Mikor minden rendbe jött, te meg smároltál Vanessaval.

-De Millie, értsd meg, én nem akartam ezt.

-Kendall, én szeretlek, de nem tettél semmit, elfordulhattál volna, vagy bármi, de nem. Hidd el én is sajnálom... de... ami történt, megtörtént. Most viszont, azt hiszem jobb lesz, ha elmész.

-Millie, légy szíves, gondold át, nem akarlak egy ilyen hülyeség miatt elveszíteni... szeretlek.

-Kendall... én is szeretlek, de most menj el, kérlek. Ezt te cseszted el. - mondtam, majd eleget téve kérésemnek végre elment. Ekkor úgy döntöttem egy lágy nem is vágyhat másra, mint hangos zenére, és egy kis magányra. Benyomtam a laptopot és bedugtam a fülhallgatót, a twitter pedig automatikusan jött, így hat bejelentkeztem. Volt két új üzenetem, egyik Jake másik pedig... ismeretlen. A gyomromban görcsbe rándult, de először mégis inkább Jaket nyitottam meg.

@Jakepeno: Millieee... láttad az újságot? Sajnálom, ha tudom, hogy ez lesz nem viszlek oda. :/

Jake üzenetén mosolyogtam, majd visszaírtam neki.

@MillieTaylor07: Jake, nyugi van.. :) Tudom, hogy nem tudtad és senki nem is haragszik rád.

Majd vettem egy nagy levegőt, és megnyitottam a másik üzenetet. Mert bár Jake adott egy pár pillanatnyi biztonságérzést, volt egy másik is. Természetesen minden ismeretlen... újra.

"Millie.. nagyon örülök neki, hogy felnyílt a szemed és végre szakítottal Kendallal, mar ideje volt belátni, hogy nem hozzád való. Inkább passzold át valakinek aki jobban megbecsüli. Puszil: H"

Az üzenet olvasása alatt még a hideg is kirázott. Az agyam egyfolytában zakatolt, majd valamikor végre álomba reszkettem magam.