Westside Gimi

Sziasztok! 

Hoztam egy újabb one shotot, viszont aki kérte nem szeretné, ha megjelenne itt a neve, szóval ő lesz.. Lilly :D Köszönöm a megértést.. szóval "Lilly" remélem tetszik és nem okoztam csalódást ;) Ja és egyébként.... azt hiszem körvonalazódik bennem egy újabb blog! (:

Lilly mindössze 14 éves volt, mikor édesapja új munkát kapott egy Los Angelesi cégnél, ami miatt oda is kellett költözniük. Nem örült neki, hogy az összes barátját ott kellett hagynia, de szülei akkor jelentették be, amikor pont gimnáziumba készült, mert így nincs szükség rá, hogy megszakítsa tanulmányait.

Kilencedikben a lány nagyon visszahúzódó és félénk volt, érthető, hisz senkit nem ismert a nagyvárosban. A Westside Gimi tökéletes választásnak tűnt, mégse találta ott a helyét. Pár hónap telt el, mire egy véletlen során összebarátkozott négy fiúval, akik az idők során igen jó barátai lettek.

-Szia. Nem tudod hol a tizenkettes terem? - nézett fel Lilly a lapjáról egy magas szőke fiúra zavarodottan.

-De, én is pont oda megyek, gyere megmutatom.

Egy hosszú folyosón sétált szótlanul a fiú mögött, majd a folyosó végi kis terembe mentek be, ahol rögtön bemutatta őket a barátainak. 

-Ő Logan, melltte Carlos, James. - mutogatott.

-Ja ő meg Kendall, aki mindig zabál. - röhögött Carlos, mire Lilly félénken elmosolyodott.

-Fogd be csöcsös... - vágta hozzá a fizika könyvet a fiú.

-Gyere ülj le. - húzódott arrébb James a széken, amit Lilly persze rögtön ki is használt, és leült. Egyrészt mert nagyon kevés szabad hely volt már csak, másrészt mert nem ismert senkit itt, és barátai se igen voltak...

Most a lány tizenkettedikes, sokat együtt van a fiúkkal suli után, van, hogy csak a közeli parkban beszélgetnek és van, hogy beülnek valahova enni valamit. Szóval az idejük nagy részét összenőve töltik. Lillynek rajtuk kívül nincs sok barátja, velük mindig jobban kijött, mint akárki mással. Viszont, vannak elég sokan, akik irigyelték emiatt és nem néztek rá jó szemmel, de ez őket nem érdekelte.

Egyik délután, szintén a fiúkkal volt, csak ültek a folyosó padlóján, sokat nevettek és beszélgettek. Mondhatni senki nem volt már ott, egyedül voltak, néha egy két ember elment mellettük és furán néztek.. hisz a földön ültek, igen. Lilly épp Logan ölében feküdt.

-Loggie Maci, éhes vagyooook, hozzál kaját. - nyafogott Kendall.

-Jajj Kenny cica... ne buktasd már le a kapcsolatunkat. - nevetett a fiú. - Carlos, kísérj már el. Hozunk valamit a büféből.

Carlos megforgatta a szemét de hamar beleegyezett. Így a két fiú elindult az udvar felé.

-Lilly.. tudtad hogy Logan teljesen belédesett? - mászott közelebb James a lányhoz.

-Mi? Dehogy.. Hagyjál már.. - nevetett a Lilly és meglökte a fiút. Soha nem mert arra gondolni, hogy bármelyikük is több legyen, mint barát, igaz.. Logan régóta tetszett neki. De soha nem mert belegondolni, mi lenne ha...

-Sziasztok drágáim, hoztunk chipset és kólát. Éljünk egészségesen. - dobálta szét Logan a szerzett cuccokat. - Na emberek, miről maradtunk le?

-Csak... beszélgettünk. - mondta a lány zavarában, majd elidőzött a tekintete a fiún. Vajon James csak szívatni akarta ezzel a kijelentéssel, vagy teljesen komolyan gondolta. Mindegy.. úgyis végzősök, talán soha többet nem látja majd ballagás után a fiút. Ez a gondolat szöget ütött a fejében... mi lesz, ha nem látja többet? Pedig ő annyira szeret vele lenni, nem... az nem történhet meg.

-Lilly? - nézett rá Kendall kizökkentve gondolataiból.

-Hmm? - rándult össze a lány, mintha csak tudnák mi járt az imént fejében.

-A Titanicról beszélgetünk szerintünk nyálas. Mit gondolsz róla.. ? - nézett Carlos érdeklődve.

-Szerintem cuki, tök aranyosak, én szeretem azt a filmet. - mosolygott vissza.

-Pfffffffffff.. olyan vagy mint egy lány. - röhögött James tele szájjal.

-Mert ő egy lány te retardált. - vágott hozzá egy marék chipset Logan.

-Héééééé.... Hülye vagy? Ne szemetejjééé.. - tapadt le Kendall a földre mint valami porszívó.

-Fúj öcsém, te nagyon gusztustalan vagy. - röhögött Lilly.

-Amúgy kinek van már kész a francia esszéje? - nézett körbe James, de szerencsétlenségére mindenki másnak kész volt csak neki nem.

-Pancser.. - röhögött Carlos.

-Jól van, holnap hatodik órára csak megírom, van előtte egy irodalom, majd azon. - törődött bele sorsába a fiú. 

-Hulligánok, már megint itt vagytok! - hasította végig a folyosót egy harsány üvöltés.

-Ez Nancy, a takarító... öt óra, takarítási idő. Futás... - rántotta fel James Kendallt  a földről, aki még kétszer felbukott, de elkezdtek futni a hátsó kijárat felé. 

Az iskolából kiérve mindenkiből kitört a röhögés.. Csak Kendall akart visszamenni.

-Ott hagytunk neki egy zacskó chipset meg egy liter kólát. Én visszamegyek.

-Kendall.. Nancy megöl, így is összenyaltad neki a földet, ne tedd. - fogta vissza Carlos a fiút.

-Jól van.. - lépett hátra szomorúan. - Akkor menjünk haza.

-Lilly... - köszörülte meg Logan a torkát... - Haza kísérhetnélek? 

-Őőőő.. persze.. dadogott a lány a meglepettségtől.

Már fél órája a kapuban álltak és mivel tél volt, pontosan december hatodika.. Lilly hátán végigfutott a hideg és megremegett. 

-Fázol? - ölelte meg Logan a lányt, mire elvörösödött a vérnyomása az egekbe szökött és úgy érezte hogy hirtelen 200 fok lett.. még csak nem is Celsiusban, Fahrenheitben. 

-Nekem mennem.... kell... Logan.. köszönöm, hogy... hazakísértél, mer köszönök mindent. - dadogott a zavarodott lány, majd fordult volna meg, de Logan a keze után kapott.

-Ne, Lilly, el akarok neked mondani valamit, már olyan rég óta készülök rá. Lilly.. én... én... - harapdálta Logan a szája szélét, ami idegességet tükrözött. - Szeretlek. Tessék, kimondtam.. Lilly, szeretlek. Most hogy nem soká vége a középiskolának, kötelességemnek éreztem elmondani, mert nem hagyhatlak úgy el, hogy az van a fejemben.. mi lett volna, ha. Remélem megérted. - engedte el végleg a kezét, majd szemkontaktust keresett. - Lilly?

-Logan ez... ez nagyon szép volt. És.. én... szóval, azt hiszem.. - hebegett a lány, de nem találta a megfelelő szavakat, majd végre Logan szemébe nézett, nyakába rakta a kezét és közelebb húzódva megcsókolta a fiút. Mire az derekára csúsztatta kezét, lehunyta szemét és élvezte a hosszú és érzelmekkel telt csókot.

-Szóval... akkor Lilly, leszel a barátnőm ugye? - mosolygott Logan végigsimítva a lány arccsontját.

-Igen Logan, mindig is erre vágytam. - ölelte meg szorosan a fiút.

-Én is Lilly, hidd el én is. Mi leszünk a dupla L. - nevetett Logan az eget kémlelve, mintha valami igazán nagy alkotás lenne készülőben, majd mindketten elnevették magukat. A fiú pedig egy puszit nyomott a lány homlokára... És a szép történet soha nem ér véget...