11. rész - A Jake-nap

SZIASZTOOK! :D

Köszönöm szépen a kommenteket nektek. Hét komment és még aznap hozom a következő részt. Ha nem jön össze akkor jövőhét szombatig sajnos várnotok kell.. :D Köszi mindenkinek aki olvassa, nagyon örülök. 

-Szia! - nyitottam ajtót barátomnak.

-Itt van Jake, majd jövök vagy jövünk. - kiabáltam a fiúknak.

-Csá! - integetett drága bátyám.

-Vigyázzatok magatokra. - ölelt meg Ben.

-Wow ez a tiéd? - néztem a kapuban álló fekete masinára.

-Dehogy. - mosolygott. - A szomszéd kölcsön adta mára azzal a feltétellel, hogy tankolok bele.

-Ki a szomszédod? Brad Pitt? - kérdeztem, válasz ként csak Jake harsány nevetését kaptam. Bólintottam egyet és beszálltunk a tető nélküli kocsiba.

-Egy kávézó első megállónak, tekintettel a reggelre, jó lesz? Mondjuk Starbucks? - bőgette fel a motort. 

-Persze. - Jake tényleg ismer. A kávé kilencedikes korom óta fontos alkotórészem. Hosszú ideig vele kávéztam, a suliban. Míg én a régi időket idéztem vissza, azt vettem észre, hogy Jake már a Starbucks parkolójában áll.

-Voltál már itt? – érdeklődött.

-Nem, de igazából jó helynek néz ki. – válaszoltam.

Belépve kértünk két kávét és leültünk egy asztalhoz. A rendelt ital hamar megérkezett, de kaptunk mellé egy villát is és cukrot.

-Öhm, bocsi, de villa? A cukrot még megértem, de villa nem hiszem, hogy kell a kávéhoz. – magyarázott Jake a pincér lánynak.

-Jó, mindegy ez most már itt marad. – mosolygott a lány. – Egészségetekre.

-A villát? Hát köszönjük. – nevetett Jake.

-Te szoknyapecér. – löktem meg a vállát.

-Nem növöm ki. – nevetett. – De beszéljünk már rólad. Mi van ezzel a Gvel?

-Jake, nem G hanem H. – mosolyogtam szenilis barátomra.

-Pláne. – kortyolt a kávéjába.

-Majd ha gépnél leszel, megmutatom mit írt twitteren, addig itt a telefonom. – raktam le elé.

-Ebből így nem sokat lehet mondani, twitter beszédesebb lesz. – mondta miután áttanulmányozta a készüléket. – Bejössz hozzám és megnézzük.

-Hát jó, renden végül is tök fontos lenne megtudni ki az az állat, aki ezt teszi. – néztem rá, mire egyetértően bólintott.

-Figyeld, mekkora király vagyok, lebeg a villa a kezemben. – röhögött. Többek között ezt is szeretem benne, bármikor elfelejteti a bajom.

-Maradj így, csinálok egy képet, csak komolyan, tudod, mint a nagy mágusok. – vettem el a telefonom az asztalról és fényképeztem.

-Ez csodálatos lett. – nézte meg a képet. – Ne jó igazából szörnyű, de én vagyok, és egy villa lebeg a kezemben.

-Igen, „lebeg”. – formáltam idézőjeleket a kezemmel.

-Jól van már, na, nem lehet mindenki Uri Zeller, had élvezzem már én is kicsit a „tehetségem”. – utánzott engem.

Szerintem már mindenki ránk nézett minimum egyszer, mire elhagytuk a Starbucksot, a hangos nevetés vonzza a figyelmet, pláne, ha őrültek is vagyunk mellé.

Nem sokkal később már Jake lakásánál álltunk meg.

-Wow, tök szép. – bólintottam elismerően.

-Hát, igazán, köszi. – mosolygott. – Helyezd magad kényelembe, hozom a laptopom.

-Jó, nem kell kétszer mondani. – ültem le a kanapéra.

-Na jelentkezz be. – rakta elém a gépet.

-De cuki a hátulja. – nevettem. - Milyen mese?

-Nem tudom már, csak… írd. – mosolygott, mire elé toltam a gépet, jelezve, hogy már rég kész vagyok és megnyitottam az üzeneteket.

-Lássuk csak. Nos, ebből hamar ki lehet szedni az IP címet, utána azonosíthatjuk, hogy honnan küldte.

-Jó hát, csak csináld, amit kell, ez nekem nagyon kínai. – nevettem.

-Jól van. Akkor, addig… nézz TVt. – vetette fel az ötletet.

-Ha ragaszkodsz hozzá. – vettem kézhez a távirányítót.

Olyan fél óra elteltével.

-Slauson Avenue 457. – mondta a címet Jake, szerintem elég érthetetlenül nézhettem, mert mihelyt rám nézett elnevette magát. – Innen írták az üzeneteket.

-És mi van ott? Valamit tudsz a helyről? – ültem közelebb hozzá, hogy belátást nyerjek a képernyőre.

-Rögtön nézem… Meg van, hát egy internetes kávézó. De, ha onnan valahogy meg tudnánk szerezni a biztonsági felvételeket, akkor meglenne ki az… talán.

-Remek, azzal nem tudsz mit csinálni… ugye? – néztem rá reménykedve.

-Megpróbáljuk. - mosolygott kedvesen. - Elkapjuk, bárki is legyen az. Telefonon ha smst kapsz, egyszer kell, hogy hibázzon, csak egyszer kell félrenyomnia valamit.

Jakeval sokáig beszélgettünk, és bepótoltuk a kiesett időt. Sőt, még twitterre is raktam fel képet.

@MillieTaylor07: @Jakeppeno köszönöm a napot :) Tök jó, hogy végre találkozhattunk.

Délután megy órakor viszont már Sammyvel beszélgettünk a szobámban.

-És Carlost tényleg elcsapta valami őrült? - hitetlenkedett.

-Itt van, nézd meg. - Nyomtam orra elé a laptopot.

-De ki akarná bántani?

-Ezt szeretném tudni én is. - mondtam szomorúan.

-Megtaláljuk, Sherlock és Wattson. - nevetett.

-Igen, persze. - bólogattam. - Mindegy, reménykedjünk, hogy nem próbálkozik. És veled mi újság? Mi volt anyukádnál?

-Ne is hozd fel anyámat. Rettenetes volt, de komolyan, a hülye hapsija, valami John, vagy az nem ez? - töprengett. - Tök mindegy, egész nap csak a hülye telefonokról beszélt. A nokia így, a samsung úgy! Komolyan még egy nap és lelövöm. - mesélt, mire néha én csak nevettem, tényleg nem nagyon szeret ott lenni. - Egyébként ki az a gyerek, akivel ma lógtál? Valami Big Time haver?

-Nem, dehogy egy gyerekkori barátom. - kezdtem bele a sztoriba, mikor Kendall rontott be a szobába.

-Hölgyeim. - hajolt meg.

-Hát te? - néztem rá értetlenül.

-Ha azt hitted, hogy megszabadulhatsz tőlem egy napra is, hát elég rosszul tetted. - magyarázott. Majd levágta magát mellém az ágyra, és adott egy gyors puszit.

-Nem akarok én megszabadulni tőled, te kis hülye. - nevettem.

10. rész - Menjünk haza...

Sziasztok!!
Úgy szeretlek titeket, hogy nem bírom kifejezni, egyszerűen fantasztikus, hogy egy nap alatt összeszeditek a kommenteket :) Most próbáljuk ki meddig sikerül.. hét komment? :D Meglesz? Bízok bennetek, gyerekek ;) Jó olvasást :)

Az éjszaka felét átbeszélgettük Jamessal, majd hajnal táján végre sikerült elaludnom. De még az a pár óra alvás sem sikerült zökkenőmentesre. Négy óra felé egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek, majd szúró fájdalmat éreztem a hátamban, mire végül kinyitottam a szemem. Annyit láttam, hogy a földön fekszek, Kendall meg felhúzott szemöldökkel és XXL méretű szemekkel néz  körbe.

-Mi a...? - kérdeztem.

-Asszem leszakadt az ágy. - avatott be a történtekbe, mire hitetlenül ránéztem majd pár pillanat múlva mindkettőnkből kitört a nevetés.

-Jól vagytok? - jelent meg nagyi az ajtóban.

-Igen, persze, csak azt hiszem az az ágy egy kicsit régi volt. - néztem sajnálkozva a tárgy felé, mármint ami maradt belőle.

-Semmi baj.  A fő, hogy nem esett bajotok, az az ágy tényleg elég régi volt már, még szerintem az antik boltokban sem lenne sok értéke. – kuncogott. – Aludjatok csak, ha itt nem megy a kanapé odalenn kihúzható.

-Köszi nagyi. – adtam neki egy puszit. – Szerintem megoldjuk. – mondtam, mire ő csak mosolygott, megrázta a fejét és visszament aludni.

-De bénák vagyunk. – ölelt meg Kendall, majd megpuszilta a nyakam. –És most mit tegyünk? – mosolygott.

-Nem tudom, de én rohadt álmos vagyok. Állva el tudnék aludni. – nevettem.

-Akkor aludj lenn a kanapén. Én már amúgy se tudnék.

-Jól van, és te? Mit csinálsz?

-Nézem, ahogy alszol. – mosolygott. – Nem tudom, majd kitalálom, talán válaszolgatok pár dologra twitteren. – húzott maga után, majd lefeküdtem a kanapén az ölébe, és többre nem emlékszem, azt hiszem elaludtam.

Reggel mit ne mondjak, elég kialvatlanul ébredtem. Azt hiszem, ez köszönhető a szép éjszakai „ágy-incidensnek” is, és a Beszélgessünk Jamessal hajnalig dolognak. Mikor felébredtem nagyit és Adamot láttam meg először, a konyhában ültek és beszélgettek.

-Jó reggelt. – néztek rám mindketten.

-Nektek is. – mondtam. – Többiek?

-Kendall fenn, pakol össze, James meg még alszik. – mutogatott bátyám, én pedig elindultam felfelé.

-Hogy aludtál? – nézett rám K-dog.

-Hát, volt már jobb éjszakám is. – nevettem.

-Kiírtam twitterre, hogy ügyesen összetörtünk egy ágyat, és jönnek a találgatások, hogy vajon mit csináltunk. Igen, ha tudnák, hogy csak aludtunk. – rázta meg a fejét. – Ééés végeztem. - csukta le a sporttáska tetejét. - Egyébként mikor megyünk?

-Olyan másfél óra múlva. – néztem rá a falon levő órára.

-Nem sok, nem vagy éhes? Mamád csinált valami kaját. Gőzöm nincs mi az, de finom, szóval addig egyél, míg James nem kel fel. – nevetett.

-Jó, rendben, eszek, mondjuk, ha nem mondod is oda mentem volna, mert a lyuk a hasamban emlékeztet rá, hogy mindjárt éhen halok.

Nagyi tényleg finom kaját csinált, de sajnos senkinek sincs még ötlete se, hogy mi lehet az. Idő közben felkelt James is, mindent összepakoltunk és szűk másfél óra múlva mikor elköszöntünk nagyitól, és megköszöntük a vendéglátást készen álltunk az indulásra.

-Biztos nem akarjátok, hogy Frank bácsi elvigyen titeket? – kérdezte meg még egyszer, James, Kendall és Adam pedig a visszatartott nevetéstől fulladoztak.

-Igen, nagyi, teljesen biztos. – simogattam meg a karját. – Annyira nincs messze, kisétálunk, mire indul a gép. – nyugtattam meg.

-Hát jó, legyen, ha nektek így jobb. – engedett el minket végül. Még nyomtam egy utolsó puszit az arcára, utána elindultunk.

-Adam, te mikor beszéltél Jakeval? – kérdeztem, mire éreztem, hogy Kendall akaratlanul szorított egyet a kezemen. – Egy gyerekkori barátunk. – mosolyogtam rá.

-Bocs. – röhögte el magát.

-Nem tudom, még mikor otthon voltunk. Miért? – válaszolt végre Adam.

-Ma háromkor találkozok vele, átjön hozzánk. Ő is Los Angelesben lakik egy ideig a nyáron. – magyaráztam.

-Ez tök jó. Már rég láttam, srácok, ti esetleg jöttök? – nevetett Adam első sorban Kendallnak címezve a kérdést.

-Először megnézzük Carlost, utána lehet, hogy ott leszünk. Vagy négyen vagy csak páran. – vont vállat James.

Míg erről beszélgettünk odaértünk a reptérre. Mivel a gépünk nem sokkal később indult, így felszálltunk. Az út jobban telt, mint amikor jöttünk. Most mindenki egymás mellé került, igen, nem árt időben venni jegyeket. A sor szélére, Kendall mellé ültem. Twitterre pakoltam fel néhány képet róluk.

képek, ha összejönnek

-Jamees. - rohant egy kislány a Los Angelesi repülőtéren felénk, és megölelte a fent említett személyt. -Szia, szia, szia. - ugrált. - Én vagyok a legnagyobb rajongótok.

-Lefényképezel velük? - nyomta a kislány Adam kezébe a gépet.

-Persze. - mondta, mire a srácok beálltak a kislány mellé. Adam pedig lenyomta a gombot. Egy sor ölelkezés után végre haza indulhattunk.

Egy idő múlva.

-Sziasztok. Milyen volt nagyinál? - ölelt meg minket Ben. - És hova tettétek Kendallékat?

-Hát éjszaka Kendallal szétszakítottak egy ágyat. - röhögött Adam, Ben pedig furán nézett rám.

-Nyugi már, csak aludtunk, - nevettem. - egyébként nagyon jó volt. Carlost érte egy kis baleset, amíg távol voltunk, szóval srácok most ott vannak, de elméletileg nem soká jönnek. Ja és beszéltem Jakeval, egy régi barátunk olyan fél óra múlva itt lesz és Sammy is átnéz majd, mondjuk ő valószínűleg csak holnap.

-Ó hát oké, úgyis olyan üres volt a napom nélkületek. - nevetett Ben.

- Ezeket felviszem, kipakolok. - fogtam meg a sporttáskát.

A szekrényembe már majdnem bepakoltam, mikor csöngettek.

-KINYITOM! - futottam le a lépcsőn. - Jake, de jó látni. - öleltem meg a fiút.

-Szia Millie! Mindjárt megfojtasz. - nevetett.

-Gyere beljebb. - húztam. - Ő Ben, a nagybátyánk. - mutattam az éppen TVt néző személy felé, aki intett egyet.

-Jakeee. - jelent meg bátyám is és lepacsiztak.

-Mi a helyzet veletek? - kérdeztem Jaket, miközben leültünk.

-Csak, amit tudtok. Anyámék úgy döntöttek, jót tenne nekem pár hét távol otthonról, így hát most itt vagyok. - magyarázott. - De inkább te mesélj. Ki za... - kezdte, mire megráztam a fejem, gyorsan megértette, és másról beszélt. - Szóval, mi van Kendallal?

Egy kő esett le a szívemről, viszont, ahogy kimondta csöngettek.

-Sziasztok. - engedtem be Jamest, Kendallt, Logant és nagy meglepetésemre Carlost is, aki a történtek ellenére tök vidám volt. Gyorsan megöleltem, és szemügyre vettem.

-Jól nézel ki, a történtekhez képest. - mosolyogtam rá.

-Ha ez bók lett volna, köszi. - mosolygott.

-Én is itt vagyok ám. - puszilt meg Kendall.

-Sziasztok! - köszönt Ben, amit valamilyen módon mindannyian viszonoztak. - Kitalálom, a törött kezű Carlos, Millie mellett Kendall, fehér felsőben James, Ő meg Logan. - mutogatott összevissza, mire srácok csodálkozva nézték. - Nyugi, nem mágus vagyok, Kendallt már ismerem, Logant a boltban láttam már, Millie beszélt a balesetről, és kizárásos alapon jött James. - magyarázott, mire elmosolyodtunk.  Közben Adam és Jake is odaértek hozzánk, egy gyors bemutatkozás után pedig visszamentünk beszélgetni.

-Szóval, Jake. Hogy állsz a gitárokkal? - tette fel Kendall a "döntő kérdést", mire elnevettem magam. Persze, ő ezt mindenkitől megkérdezi.

-Jobban bírom a gépeket, a bináris, decimális számrendszereket és a logikai függvényeket, de gitároztam olyan két évig, van még amire emlékszek. Van egy fekete Cort elektroakusztikusom valahol otthon a szobámban, jól szól. - adta meg a kielégítő választ, mire Kendall elégedett bólintását kapta.

-Jó ember vagy te. - veregette meg a vállát.

-Hát kösz. Veled mi lett? - nézett Carlosra, ő meg csak elröhögte magát.

-Valami idióta azt hitte ki tud nyírni egy X6ossal, de Carlos mindent kibír. Nekem nem elég ennyi, hogy ott maradjak és körberajzolhasson bárki is.

-Ez hülye. - nevetett James.

-Tényleg, aláírjátok, tudjátok, mint alsóban, mikor eltört valakinek a keze. - vett le egy filcet Carlos a polcról, majd mindenki sorban megfogta és telefirkált egy részt. - Jake? - nézett Carlitos a fiú felé.

-Igen? - fordult oda.

-Van itt még hely és vagy úgy öt filc. - vágta a csodálkozó fiúhoz a tárgyat, az pedig nevetve felvette a földről és rajzolgatott egy kicsit.

-Mi az a Jakeppeno? - érdeklődött Carlos.

-Szeretem a Jalapenot és ezt így Millie mondta először, és rám ragadt. Ez a nevem twitteren. - magyarázott barátom.

A baráti találkozó, vagy hogy nevezzem, egészen estig eltartott és a fiúk szerintem tök jól megismerkedtek egymással. Jakehez holnap elmegyek, "mert olyan rég láttam és olyan sok minden történt, hogy muszáj beszélnünk", és Sammyval is találkozok.

9. rész - A második nap

SZIASZTOOK :)

Gyerekek! Fantasztikusak vagytok.. :D Egy nap alatt összeszedtek már öt kommentet.. :)) Szóval hat komment, a mostanihoz hat komment kell :) Mindössze hat.. Hány nap alatt hozzátok össze? Annyira jó látni, hogy olvastok :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Ja és egy kérdés 18+ részeket szeretnétek majd olvasni a jövőben? :D

Nem mondanám, hogy korán keltünk, mondjuk ezt a hajnali 3 óra körüli fekvésnek is köszönhetjük.

-Szia Mel. Csináltam nektek reggelit. - köszöntött mamám, ahogy ismerem már hajnalban fenn volt.

-Köszönjük. - mosolyogtam rá. - Többiek?

-Kendall és Adam azt hiszem, kinn van, James pedig segített nekem elpakolni este, szóval még javában alszik.

-Köszönöm, de szólhattál volna nekünk is.

-Nem akartalak én már zavarni titeket. Jamest se, csak eltántoríthatatlan volt. - nevetgélt. - De mindegy is. Ezt átvinnéd Frank bácsiék kutyájának? - adott a kezembe egy rossz edényt.

-Persze, hogyne. - mondtam és elindultam kifelé, alig tettem pár lépést, két erős kar ragadott meg, felkapott és megforgatott.

-Tegyél le te majom. Kiöntöm a kutyakaját. - nevettem.

-Nem mutatsz be végre Ricknek? - vette el tőlem az edényt.

-Már biztosan meg akar ismerni ő is. - fogtam meg a kezét.

- Hát Kendall, ő itt Rick. - mutattam be végül az ebet, mire az a lábamhoz dörgölte magát.

-Mondtam, hogy szeret. - nevettem.

-Akkor itt én már nem is kellek. - fordult meg Kendall, mire a keze utan kaptam, visszahúztam és megcsókoltam. - Hát, ha ragaszkodsz hozzá. - nevetett. - De barátom, akkor kérlek hagyd meg őt nekem. - beszélgetett el Rickkel.

Miután megkapta a kajáját, Kendall lefényképezte, mert 'olyan cuki'. Kinek is kéne féltékenynek lenni?

-Hol voltatok, mit csináltatok, mikor mentetek el? - hadarta James és Adam a kérdéseket.

-Nektek is jó reggelt. - 'válaszolt' Kendall.

-A szomszédba vittük át a kaját a kutyának. - mondtam, mire Adam, csak bólintott, James meg szimplán hülye.

-Ahaaaaaan. - hitetlenkedett. Kendall profin elintézte, hozzávágott egy krumplit. Nos, ha mi a konyhában vagyunk, gyakran megesik az ilyen.

-Hé, Logan írt, hogy nézzünk szét Skypen. Beszélni akar velünk. - nézett ránk Kendall a telefonjából.

Nem sokkal később, Logan már a laptopról nézett vissza ránk.

-Már hiányzunk? - nézett Kendall a kamerába.

-Hahaha. - 'nevetett' Logan - Most nem hülyeség miatt kereslek titeket.  Srácok, Carlost elütötték. - mondta ki, mire mindenki összerezzent.

-Hogy van? - tettem fel a kérdést, ami szerintem, mindenkit foglalkoztatott.

-Eltört a bal keze és kisebb horzsolások vannak a lábán, begipszelték a kezét és haza engedték, saját felelősségre. Nem tudjuk, ki volt az elkövető. Maradandó sérülése szerencsére nincs.

-Azonnal haza megyünk. - néztem kétségbeesetten, mire a mellettem ülők bólogatni kezdtek.

-Ne, srácok erre semmi szükség. Itt van Alexa is, itt is alszik ma, aztán a többit majd meglátjuk. Ja meg összejöttem Vanessával, ő is itt van, ha segíteni kell. - mosolygott a fiú.

-Jó rendben, de ha valamire szükségétek van, vagy azt akarjátok, hogy menjünk, csak szóljatok. - ígértette meg James.

-Egyébként sokáig Vanessaval. - tettem hozzá.

-Szólunk, de aműgy is jöttök nem soká, és kösz. - eresztett el egy kis mosolyt. - Veletek mi a helyzet?

-Csak a szokásos, hallod Mel mamája olyan jó kaját csinál. - röhögött James.

-Mel? - nézett furán Loggie.

-Ja, nagyi így hívja, rájuk ragadt, gondolom. - magyarázott bátyám.

-Jó név, tetszik. - helyeselt Logan.

-Nekem is. - ölelt át Kendall.

-Cső emberek. - bicegett el a sérült a kamera előtt.

-Hívd vissza. - kérleltem Logant.

-CARLOS, TOLD IDE A SEGGED! - kiabált, mire az említett nagy nyöszörgések árán leült egy székre. Nyakán tisztán látszott egy kék folt, és a lábát is fájlalta.

-Mit tettél magaddal? - nézett James rémülten.

-Híres vagyok, imádnak a csajok. - röhögött a sérült. - Ne nézzetek már így. Pár hét és leszedik ezt a szart.  - kopogott a gipsszel az asztalon.  - Amúgy meg semmi bajom... szinte.

Még egy darabig beszélgettünk az eltelt napokról és Carlosról, utána srácok otthagytak a géppel, így felléptem twitterre. Rögtön szemet szúrt Kendall új képe, amin automatikusan elmosolyodtam.

Aranyos eb, de a barátnőm inkább engem választott #büszke ;)

Volt már pár komment, úgy döntöttem most nem olvasgatok, csak megosztom, inkább megnézem Carlos falát. Nem csalódtam, rengeteg „Jobbulást haver!” és „Igaz ez?” tweet ékeskedett a falán. Nem rég töltött fel egy képet ő is, és kommentelte a hallottakat.

A hír igaz, tényleg elütöttek ma, de már itthon vagyok és minden rendben lesz. Ne aggódjatok, amint tudok, sietek vissza hozzátok ;) A dokik azt mondták, örüljek, hogy csak egy kéztörés. Mindenesetre jövő héten megyek vissza kontrollra ;) Nem soká találkozunk, jók legyetek: Los.

Gyorsan írtam neki én is „Vigyázz magadra nem soká találkozunk. Holnap délre ott leszünk körülbelül. De nem féltelek, jó az „ápolónőd” ;)”

Kaptam pár levelet, és kiírást Kendall képének köszönhetően újra, de mindegy nem bánom, örülök neki, ha az emberek nem ítélnek el azért, mert Kendall lett a barátom. Persze még mindig van köztük néhány, de az utóbbi időben a követőim száma nagyon meggyarapodott. Ahogy átfutottam a kapott leveleimet, szemet szúrt egy névtelen levél. A szívem legmélyebb zugában talán tudtam is, ki volt a feladó.

'Vigyázz a barátaidra kislány, könnyen bajuk történhet. De ne félj, ezek a kis 'balesetek' veled is megeshetnek. Szegény Carlost elütötte egy ámokfutó. Hmmm... milyen érdekes kis véletlen. Ez csak egy figyelmeztetés volt, szállj le Kendallról. H.'

Na, és most mit tegyek? Szóljak Kendallnak, amitől biztos tiszta ideg lesz, vagy várjak még? Azt hiszem, egyenlőre a második mellett voksolok, és megpróbálok magam a dolgok után járni. Miközben gondolkodtam, felkerestem egy régi barátom, Jake profilját. Mindenhez ért, otthon a város hackere ként is ismerik. Mivel, mi már regisztrálásunk óta követjük a másikat, csak rányomtam az 'üzenet küldése' gombra, és már írtam is.

@MillieTaylor07: Szia Jake, igazából annak, hogy írok két oka van. Egyik az, hogy rég beszéltünk, és jó lenne már hallani rólad. Másrészt viszont kéne egy kis segítség a 'Nagy heckertől' Remélem megoldható ;)

Nem csalótam a válasz nem soká jött. Jake mint látom, még mindig sok idejét a laptop előtt tölti.

@Jakeppeno: Szia! Az életem még mindig a megszokott rendben zajlik, de mint látom neked nem. Na mesélj mi a munkád Jake bácsinak? :)

@MillieTaylor07: Nem tudom, hallottad e a Kendall dolgot, de van valaki, aki nem nagyon nézi jó szemmel, őt szeretném valamilyen úton lenyomozni, smseket írkál és fenyeget.

@Jakeppeno: Szépen hangzik... Egyébként hallottam :) Legyetek boldogok, sokáig. Nem tudom, hallottad e, hogy a nyaram egy részét én is LAban töltöm. Már itt vagyok és kerestelek, gondoltam megleplek, de a címen, amit megadtál csak egy férfi nyitott ajtót, mire egy 'bocsánat, azt hiszem téves' kijelentés után leléptem. Olyan gáz volt.

@MillieTaylor07: Hahaha :D Azt hiszem találkoztál a nagybátyámmal. Holnap megyünk haza, most mamánál vagyok, Kansasban. Valószínűleg azért nem találkoztunk, de holnap bejössz akkor hosszabban is beszélgethetnénk. Dél körül érünk haza.

@Jakeppeno: Rendben, olyan három óra táján beugrok. :) Légy jó, vigyázz magadra ;)

@MillieTaylor07: Köszönöm Jake :)

@Jakeppeno: Bárhol lehetsz, a barátom maradsz :)

A délután nagy részét mamával töltöttük, segítettünk neki, beszélgettünk, csak a szokásos dolgok. Viszont a fáradtságom ellenére, mikor lefeküdtem akaratlanul is elkezdtem H-n gondolkozni. Már éjfél körül járt az idő, mikor még mindig nem tudtam elaludni. Úgy döntöttem lemegyek a konyhába, mikor leértem észrevettem, hogy valaki mozog.

-Hát te? - kérdezte, hangja most egy kicsit rekedtebb volt, mint szokott.

-Csak, nem tudtam aludni. - válaszoltam, majd leültem mellé a székre. - És te?

-Ugyanez. Igyál meleg tejet, Mikor kicsi voltam anya mindig azt adott. - lökte felém a poharat. - Van valami oka, hogy nem alszol?

-Megígéred,hogy nem mondod el senkinek? -néztem mélyen a szemébe.

-Persze. - bólintott.

-Van egy rajongótok, aki fenyegető leveleket írogat, ha épp olyan kedve van. Twitter üzenetekkel kezdődött, viszont kaptam már smst is... - mondtam el, végig az smsekkel illusztrálva.

-Kendall tudja? - nézett James nagy szemekkel.

-Senki nem tudja. - ráztam meg a fejem. - Mint mondtam, rajta vagyok az ügyön.

-Ha a terved nem sikerül, vagy haszontalan ígérd meg, hogy elmondod minimum Kendallnak.

-Rendben és te? Hogyhogy nem alszol? - néztem Jamesra.

-Csak Halston hiánnyal küszködök. - mosolygott rám kedvesen.

-Mikor jön vissza?

-Már csak pár nap.