Sziasztook! :)
Remélem örültök nekem, ha érdekel miért nem írtam egy bejegyzéssel lejjebb a 11 dologban elárultam ;)
Nem fecsegek olvassatok, kommenteljetek Köszönöm :))
Reggel a csengő trillázó dallamára ébredtem. Boldogan kaptam
fel a ruhámat és indultam el a földszintre, mert tudtam, Alexet hozta az
édesanyja. Egyszerűen imádom a kissrácot.
-Sziasztok! – ugrott a nyakamba az apróság.
-Hát szia Alex. – nyomtam egy puszit az arcára.
-Mi a helyzet kisöreg? – jelent meg Adam is.
Majd miután Caroline
elment és itt hagyta Alexet, mi felmentünk a szobába, ugyanis Bennek van ma egy kis dolga, amit el kell, hogy
intézzen, addig ránk bízta a kissrácot.
Egy időnyi szórakozás után egy komplett Big Time Rush lépett
be az ajtómon… vagyis… Carlos nem. Te jó ég, merre van?
-Eljöttök velünk a partra? – mosolygott Kendall.
-Ahan, persze. Carlos? – összpontosítottam a fiúra.
-Ja, Alexa elvitte a kórházba, ma veszik le a gipszet. –
mondta Logan.
Jézusom, egy kő esett le a szívemről.
-Oké. – mosolyogtam. – És mi volt az eredeti kérdés? –
néztem vissza Kendallra.
-Hát hogy lejöttök e velünk a partra. – nevetett.
-Ja, nem lehet, Alexre vigyázunk.
-Hát, mert szerinted egy lassan öt éves gyerek nem élvezi a
partot? – nevetett. – Hozd le őt is.
-Rendben, akkor megkérdezem tőle. – mondtam, mire James és
Logan a földszintre tartottak, Kendall pedig a mosdó felé vett irányt.
-Picúr, - fordultam Alexhez, mire az boci szemeivel
felnézett rám. – Nincs kedved eljönni Kendallékkal strandra? –néztem rá, mire
szeme felcsillant, majd hirtelen váltott szomorúba.
-Na mi a helyzet? – ölelt meg Kendall.
-Alex? – néztem a törpére.
-Nagyon jó lenne, csak a fürdőnadrág anyánál van. –
szomorodott el, szeme sarkában pedig csillogni kezdett egy-egy apró könnycsepp.
-Ennyi? – nevetett Kendall. – Majd veszünk lenn, vagy
kerítünk. Emiatt ne fájjon a fejed! – magyarázott, majd Alex hirtelen indulásra
készen lerohant a lépcsőn.
-Köszönöm!- pusziltam meg barátomat, mire csak megvonta a
vállát.
-Na Alex, mehetünk? – kaptam fel a kisembert, mire válaszul már
a csillogó mosolyát kaptam. – Akkor ezt igennek veszem. – nyomtam egy puszit
arcára, mire felkuncogott.
Nem sokkal később kiértünk a partra szerencsére nem lakunk
messze, így az út gyalog se volt hosszú. Míg Kendall és Alex a nem messze levő
boltban nézték a nadrágokat, addig mi a fiúkkal kipakoltuk a fontosabb
dolgokat, mint az amerikai focilabda és a többi. A parton lógni nem az igazi
foci nélkül. És persze Carlosék is lejönnek később hozzánk, szóval nekik is
volt egy kisebb csomag, amit lehoztunk.
-Jajj de csinos nadrágod van te. – néztem Alex felé, mikor
megérkeztek.
-Nézd ott van rajta pókember. – mosolygott.
-Mi lesz, ha két pókember-fan összeszabadul? – nevettem,
mire Kendall csak megrántotta a vállát és egy egyszerű „Ez”-zel válaszolt.
-Na kisember leteszteled a vízállóságod? – kapta fel James.
Szerencsém van, hogy ennyire szeretik, de szegénynek nem sok nyugta lesz a mai
napon se, úgy érzem. Mondjuk, addig jó, míg nem kell este altatni.
-Köszönöm, tényleg. Nem tudod mennyit jelent ez most neki. –
raktam barátom csupasz mellkasára kezem, mire csak megölelt és biztosított
róla, hogy rá bármikor számíthatok. Én mondom, egyszer még jó apa lesz. De
ahogy Jamest nézem, felőle se nagyon vannak kétségeim. Logan viszont eltűnt, na
jó nem, de inni vesz, elméletileg, viszont egy ideje már nem láttam. Utálok
ilyekor a H nevezetű emberkére gondolni, lehet hogy ez egy kisebb paranoia
nálam, de nem akarok elveszteni senkit, akit szeretek. Ha valaki kell neki,
akkor engem vigyen. Ne bántsa Kendallt, ő nem tehet semmiről. A fiúkat meg
pláne ne, ők még annyira sem tehetnek a dologról, mint mi. Szóval gyere H én
készen állok rád, bár kicsit félve, de gyere bátran, én itt vagyok.
-Mi van, víziszony? – jött egy ismerős hang mögülem, mire
csak megfordultam és egy hatalmas öleléssel jutalmaztam az immár gipsz nélkül
feszítő fiút.
-Millie, ha már te is, akkor mit várjak a rajongóktól? –
nézett „ledöbbenve” Alexa.
-Jaj sajnálom, az Istenért se venném el tőled. – nevettem.
-Ehhez nekem is lenne egy-két szavam. – kelt fel Kendall a
homokból. – Egyébként jó téged újra így látni.
-Amúgy is, csak a kezem tört el, a tenger attól még vár
ránk. – vágta le a homokba felsőjét Los.
-De az orvos azt mondta, még gyenge a csontod, szóval
vigyázz… - szólt utána Alexa. – Na mindegy, hogy bírod ezt minden nap? –
nevetett.
-Tudod milyenek, a maguk módján hülyék, viszont irtó
aranyosak. – feleltem, mire a lány bólogatása volt a válasz.
-Millie, Millie – futott Alex hozzám Kendall
napszemüvegében. – Nézd, mit kaptam.
-Nem lesz az egy kicsit rád törpe? – nevettem, mert a
szemüveg lassan a szájánál járt, olyan hosszú szárral rendelkezett.
-Neeeem.- rázta meg a fejét, és másodpercenként tologatta
fel szerzeményét.
-Elkaplaaak. – futott Logan hozzánk és elérve ezzel Alex
sikongatását. Úgy láttam, őt nem kell félteni, teljesen jól elvan új fogócska
partnerével, így Kendall után mentem, aki a labdát dobálgatta Carlossal.
-Hosszúúúúúút. – üvöltött és elfutott messzire, Kendall
pedig csak meglendítette a kezét és a fiú után dobta a labdát. – Nem rossz, de
most ne úgy, mint egy lány. Szerintem Millie is jobbat dob nálad.
-Hééé, attól, hogy lány vagyok nagyon jól dobok ám. –
bizonygattam.
-Na persze… dobjad. – vágta hozzám a labdát Carlos és sokkal
közelebb jött.
-Haha nagyon vicces vagy… - „nevettem”.
-Mutasd meg neki. – kacsintott Kendall, mire határozottan
bólintottam. Megemeltem az egyik lábam, dobó álláshoz készültem éééés eldobtam,
a labda meg csak repült Carlos pedig futott utána, majd egy elégedett sóhaj
hagyta el a szám.
-Látod te köcsög? – nevettem.
-Kezdők szerencséje. – gúnyolódott.
-Szép volt… - állt mögém Alexa.
-Köszönöm, mikor kicsi voltam nagyon sokat játszottam
Adammal és apával, így belejöttem, és megtanultam dobni.
-Én is, én is, én is. – ugrált mellettem Alex.
-Jól van, dobj csak, de előbb vedd le a szemüveget, mert le
fog esni rólad. – mondtam, mire ő csak engedelmesen a kezembe nyomta a fent
említett tárgyat.
-Tessék pici. – adta Logan a labdát neki. – Nézd, így
hajlítsd be a kezed ott áll Kendall, célozz neki – hallgattam az instrukciókat,
míg a telefonom meg nem csörrent.
-Szia Ben! – szóltam bele a készülékbe.
-Szia! Alex hogy van?
-Köszi, nem tudom még mikor megyek haza és igen jól vagyok.
– nevettem. – Jól van egyébként, szerintem élvezi, pont most tanítják hogy
dobja el a labdát.
-Jól van akkor, jók legyetek, gyertek ne olyan soká és
vigyázz rá.
-Ben, fogok vigyázni rá, már felnőtt vagyok. – nevettem.
-Bocsi, - nevetett ő is. – Csak féltelek titeket.
-Oké, rendben, de most megyek. Szia
-Rendben. Szia, mondd Alexnek, hogy üdvözlöm.
Félt minket, akaratlanul is elmosolyodtam, persze, hogy
félt. Én is féltem a kis tökmagot, annyira aranyos. Bár, nem tudom mit tenne,
ha tudna Hról… de már nem jelentkezett egy ideje, csak remélni tudom, hogy
lenyugodott, és felfogta, hogy Kendall.. az enyém, és szeretjük egymást.
-Millie! Gyere már! – kiabált Kendall, mire elraktam a
telefonom, és befutottam a tengerbe hozzájuk.
-Hát szerbusztok. – kaptam fel Alexet. – Még mindig szexi a
szemüveged. – nevettem.
-Tudom. – bólogatott unokaöcsém halál komolyan én csak
nyomtam egy puszit a pufi pofijára, ő pedig felnevetett.
-Alexaaaaaaaaaa gyereeee! – üvöltött Los.
-Jól vaaaaaan! – kiabált vissza Alexa, ugyanolyan
hangnemben.
-Logan, te komolyan hosszú fekete gatyában vagy? – nevettem.
-Hát persze, ez így szexi. – feszített be. – Na jó, vicc
volt.
-Hidd el most világszerte felvisítana tíz millió, vagy több
tini és megtámadna. – mondtam, mire elnevette magát.
Az egész napot a parton töltöttük, igazán jó élményekkel
gazdagodtunk, Alex is nagyon jól érezte magát, és lett egy új pókemberes
fürdőnadrágja. Mikor haza értünk, csak felment és már el is aludt, szerintem
ezt könnyen meg lehet magyarázni egy ilyen nap után.
@MillieTaylor07: Srácok,
köszönöm a napot! Olyan jó volt veletek :D
Remélem, még majd egyszer megismételjük. @HeffronDrive
@1LoganHenderson @TheCarlosPena @AlexaVega @JamesMaslow Szeretlek
titeket <3
