20. rész - Keresgéljünk... vagy jobb ötlet?

Sziasztok!

Itt is van a rész :) Aki olvassa, akinek tetszik dobjon meg egy kommenttel, nem is rabolom a drága időtöket olvassatok :)

Millie szemszöge

Az egész éjszakát a hidegtől és a félelemtől remegve szenvedtem át. Mikor felébredtem, hamar rá kellett döbbennem, hogy nem álom az egész, ez a savanyú valóság. James még aludt, csodálom, hogy egyáltalán tud. Kíváncsi vagyok, vajon keres e valaki már minket, bár.. Ben biztos észrevette, hogy nem mentem haza…

Kendall szemszöge
„Nyugodjon meg, mindent megteszünk, hogy sértetlenül előkerüljön.” Egyfolytában a rendőr szavai jártak a fejemben. De hogy mondhat ilyet? Hogy mondhatja bárki is azt, hogy nyugodjak meg? Millie a legjobb, ami történt velem, szeretem őt, nem csak egy lány, ő a lelki társam, a szívem egy darabja és az életem fontos része, most pedig senki nem tudja, merre lehet. Még azt mondják, nyugodjak meg. Nem tudok csak úgy belenyugodni, sajnálom. És ha nem is akarok?

A szobában járkáltam fel-alá, egész éjszaka egy szemhunyásnyit se tudtam aludni. Nem bírom ezt a tétlenséget... tennem kell valamit. Mikor a nap már felkelt úgy döntöttem elmegyek Benhez, és szétnézek Millie dolgai között.

Logan szemszöge

Mindenki ideges, a nyomozás egy helyben topog, és nem tudunk semmit tenni. Millie és James eltűnt, a legjob barátom és az egyik legkedvesebb lány, akit ismerek. Nem, ezt még mindig nem fogtam fel. Nem tudom, egyáltalán fel lehet? Nem hiszem.

-Kendall? – néztem rémülten a fiúra, aki felkapta a dzsekijét és a kijárat felé viharzott.

-Nyugi, vigyázok magamra. – mosolyodott el. Szeme furcsán élettelen volt és egész arcán látszott a sápadtság. Na nem mintha csodálkoznék rajta, pont egyenesbe jön minden, amikor is közlik vele, hogy a barátnője eltűnt.

Kendall szemszöge
Mikor a ház elé értem, szinte ráfeküdtem a kapucsengőre. Adam nem sokkal később ajtót nyitott, majd egy bólintással jelezte, hogy menjek beljebb.

-Valami hír? – néztem rájuk reménykedve, de sajnos csak Ben fejrázását kaptam, mire egy nagy sóhaj hagyta el a számat. – Ben, szétnézhetek Millie szobájában? Hátha találok valamit, ami segíthet.

-Persze, menj nyugodtan. Keresgélj, bár már Adam is átnézett mindent, remélem, te több sikerrel jársz.

-Kösz Ben. – mondtam, majd a szoba felé indultam.

Amint beléptem, körülölelt, a már megszokott légkör, ami annyira hiányzott. A szekrény mellett lépkedve, végighúztam a kezem a dolgain. Egy nagyon furcsa érzés kapott el, majd lassan leültem az ágyra. Nem rég itt aludt... most meg senki nem tudja, hol van. Az éjjeliszekrényen egy kép volt rólunk, akaratlaunl is elmosolyodtam és a kezembe vettem. Akkor készült, mikor még nem voltunk együtt és egyik délután nálunk volt. „Kendall mosolyogj! – húzta a számat felfelé.” Az emlékeket visszaidézve egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem akarok belegondolni, mi történhet. Kinyitottam a fiókot, és elkezdtem keresni valamit. Képek, képek, füzetek, fehérneműk, itt nincs semmi. Már mindent átkutattam, de semmi. Nem hiszem el, hogy nem találok semmit, már több mint fél órája kutatok. Bosszúsan dőltem le az ágyra, nem hiszem el, hogy minden ennyire sikertelen. Amint a fejem a párnát érte, éreztem valami keményet.

Millie szemszöge

-Jó reggelt. – mosolyogtam Jamesre. – Jól vagy?

-Igen, persze. Neked is jó reggelt… már amennyire jó lehet. És te jól vagy?

-Hát elég éhes vagyok, de amúgy igen kösz a kérdést. – „nevettem”.

-A francba elszakadt a pólóm. – nézett le. – Úristen, a tűz… a hamu.. Millie el kell tüntetnünk. Muszáj lesz, nem szabad meglátniuk, mert még a végén tüzet se tudunk rakni és megfagyunk. Most mit csináljunk? – kapkodott James jobbra-balra nézve.

-Nézd, ott van seprű-fej. – keltem fel a farönkről. – Itt pedig itt van a pulcsim. – vetettem le a ruhadarabot. – Ezzel felkavarjuk a levegőt és a hamu maradványa nem látszik.

-Ez jó ötlet. – fogta meg James a tárgyat.

Amint végeztünk, már az ajtó kilincse lefelé nyomódott, mi pedig visszaültünk a földre.

-Jó reggelt szépségeim. – nevetett a fekete ruhás egyén, aki nem más volt, mint H. – Nicsak, nicsak. Kibírtátok az éjszakát. – nevetett. – Azt hittem még eddig se bírjátok, megleptetek, mit ne mondjak.

-Ki vagy? Mondd meg végre, fedd fel ki a fene vagy te. – rivalltam rá.

-Majd eljön annak is az ideje szívem. – nevetett a fekete gúnyás nő.

-Ismerlek, tudom, hogy ismerlek. Érted, ISMERLEK. EGYSZER RÁJÖVÖK KI VAGY… még mielőtt felfeded a személyed. – kiabált James is.

-Drágám, nagyon aranyos vagy, de soha nem jössz rá. Ja és Millie.. Kendall mostantól az enyém

Kendall szemszöge

Igen, a laptop.. az lesz az. Talán… talán találok valamit. Gyorsan bekapcsoltam és megnyitottam az üzeneteit, nem volt egy se úgy tűnik mindet kitörölte. Ezzel nem sokra mentem, így gyorsan átgörgettem a címlistát. Jake... igen JAKE talán ő tud segíteni.

Gyorsan lerohantam a lépcsőn és elmondtam Bennek, hogy hova megyek. Hozzám vágta a slussz kulcsát és mondta, hogy hívjam, mihelyt megtudok valamit. Ezt ha nem mondja is természetesnek veszem. Na mindegy. Fél óra elteltével már Jake ajtaja előtt áltam és erősen kopogtattam az ajtaján.

-Jake, JAKE JAAAAAKE NYISD KI! – kiabáltam.

-Szerbusz. Hát neked meg mi bajod? – nézett kerek szemekkel.

-Millie eltűnt. Tudsz valamit a dolgokról?

-Mi... el... hogy… ki… de… mikor? – dadogott értetlenül.

-Igen, de mondd már tudsz valamit? – kérdeztem, mire elsápadt. – JAKE! – szóltam rá.

-Jó, jó… de inkább ülj le.

-Nem ülök baszki, mondjad már mit tudsz.

-Hát van egy G nevű ember... mármint H, H-nak hívja magát és párszor megfenyegette Milliet hogy te az övé vagy és nem lehet másé, és hogy ezt még megkeserüli. – magyarázott.

-Ezt nem tudtad volna hamarabb elmondani nekem? – kiabáltam önkívületi állapotomban, majd egyre közelebb léptem Jakehez és ott tartottam, hogy nyomban lecsapom, már épp lendült a karom.

Adam szemszöge

-Kendall hova tűnt? – ültem le Bennel szembe. Már napok óta mást se csinál, csak bámul előre, egy hálóköntösbe burkolózva. Szörnyű volt így látni az embereket. De a legrosszabb nem látni bizonyos embereket volt.

-Jakehez ment. – válaszolt élettelenül.

-Francba, ha megtud valamit nagyon ideges lesz. – motyogtam magamnak és utána futottam. Annyira nem lakott messze Jake, így rohantam egy idejig az utcákat szelve és nem soká a nyitott bejárati ajtó előtt találtam magam. Semmi jót nem engedett feltételezni.

-Kendall!- szóltam rá a szőke fiúra, aki épp ütni akart, Jake pedig összerezzenve, a kezét összefonva maga előtt várta az ítéletet. – Ne tedd, Ben mondta, hogy itt vagy. Én se tudtam róla, de ismerem a húgomat. Tudom milyen önfejű. Gondolom ő nem akarta elmondani a dolgokat, nem hiszem, hogy Jake magától nem mondta el neked.

-Jó.. igaz. Jake, sajnálom… csak tudod... Millie meg ez az egész dolog.

-Persze értem, de az élet megállt bennem. – szakította közbe a fiút.

-Bocs haver. – szorította össze szemeit a szőke. – De mondd el, mit tudsz.

-Nem sokat. – rázta meg a fejét. – Csak, hogy van egy H nevű ember, aki zaklatja, már egy ideje tart, de minden csak üres fenyegetésnek tűnt, úgy tűnik egészen a napokig.

-De..de..de..de hol keressük? Mondj már valamit, mit kéne tennünk? – néztem összezavarodottan. – Bármit megteszek, csak találjam meg a húgomat.

-Hát először is meg kéne tudnunk merre ment, mielőtt a feltételezett rablás történt…

-A parkba ment el sétálni. – vágtam rá rögtön.

-Akkor mire várunk? Irány a park. – kapta fel a kocsikulcsot Kendall, mire mindketten követtük.

19. rész - Na most mi van?!

Sziasztok!

Iszonyú boldog vagyok, hogy kommenteltetek :)) És bocsánat, hogy tegnap nem tudtam új részt hozni, de nem voltam itthon. Most viszont nem is beszélek tovább élvezzétek, olvassátok és kommenteljetek ;)

James szemszöge.

Éjfél van, és Millie nem válaszol az smseimre, ha hívom, nem veszi fel a telefont… Csak remélni tudom, hogy jól van. Ideges voltam, így hirtelen felindulásból kocsikulcsot ragadtam és egészen Milliék házáig autóztam, megálltam a ház előtt és csöngettem, per pillanat nem nagyon érdekelt, hogy ki alszik.

-Igen? – szólt bele a kapucsengőbe Ben reszelt hangon.

-James vagyok. Kérem, beszélnünk kell.- hadartam el.

-Gyere be. – nyomta meg a gombot, így a bejutás akadálytalanul sikerült.

-Millie itthon van? – kérdeztem.

-Nem, nincs elment sétálni. – nézett az órájára. – Már elég rég, azt hittem nálatok van.

-Nem, nálunk sincs. Ajj. – torzult el az arcom a hirtelen felismeréstől, majd megfogtam a kabátom és kirohantam. De utoljára még egyszer visszanéztem. – Merre sétált?

-A parkba, de mondj már valamit, baj van? Segítsek? - nézett aggódva Ben.

-Ne, egyelőre nem kell. – vágtam be az ajtót kicsit erősen és csak reméltem, hogy rémképeim nem valósak…

Millie szemszöge.

-Hol vagyok? – kérdeztem magamtól, mikor észhez tértem.

Nem láttam semmit, csak egy üres pinceszerű helyet, sőt jobb kezem felől egy hatalmas farakás terült el.. Nem tudom mi történt velem, de a tarkóm iszonyúan sajgott. Dohos szag áradt a levegőben. Emlékeznem kell.. Tegnap este elmentem sétálni, a parkban voltam, de mi történt utána, emlékszek egy fekete autóra, igen belerúgtam ez teljesen biztos. A vér íze.. ez az, hisz emlékszem már… valaki fejbe vágott és elájultam. Mos tmár biztos voltam benne.. A keserű igazság úgy hatott, mint egy erős morfium löket. Engem.. engem valaki elrabolt… Nem sokkal a felismerésem után nyílt az ajtó, egy férfi lépett be, soha nem láttam ezelőtt, egy nagy tálcán lökött elém kenyeret és vizet. Kösz.. most már nem halok éhen, de rendesek vagytok.

-Hé - szóltam a férfi után, de az rám se hederített, csak elindult kifele. –HÉÉ – szóltam erőteljesebben, mire rámbaszta az ajtót.

-Kösz bazdmeg.- kiabáltam önkívülten, majd mivel rohadt éhes voltam elkezdtem rágni azt a negyed kiló száraz kenyeret, amit elém vágott. Nem tudtam, mit tegyek, egyáltalán nem tudtam, csak Jamesben volt minden reményem. Ahogy arrébb löktem a tálcát, láttam, hogy van rajta egy boríték.. kinyitottam. Talán az LA hírekből voltak kivágva a betűk, felismertem, hisz Adam minden reggel ezt olvassa.

„Millie.. Most megvagy, elkaptalak én megmondtam, hogy Kendall az enyém lesz, csak nem képzelted, hogy ölbe tett kézzel nézem végig, hogy ti boldogan éljetek. Hahahaha…. De ne aggódj csillagom most már nem lesz semmi baj. Üdvözlettel: H ;)”

A hideg is kirázott amint elolvastam, arra gondoltam milyen önelégült arccal ragasztgathatta bele ezeket a betűket… Most biztos nagyon boldog, James úgyis megtalál, én ezt el is hiszem.. JAMES JÖNNI FOG…

Logan szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, úgy döntöttem elmondom a fiúknak, ki is a lány az életemben. De Jamest nem találtam sehol, na jó hát lehet, hogy boltba ment, vagy valami ilyesmi. Az utolsó gondolatom az volt, hogy talán még alszik… halkan benyitottam a szobájába, de az ágya érintetlenül állt.

Millie szemszöge

El sem hiszem, hogy képesek úgy itt tartani, mint egy kutyát. Komolyan, már csak láncra kéne verniük, akkor teljes lenne a kép. Egyszer csak nyílt az ajtó, míg én a farakáson ültem. Egy embert toloncolt be a nem rég megismert férfi, nem mertem mozdulni, egész testem remegett a félelemtől, fáztam, éhes voltam és kimerültem. Az toloncolt fiú fején volt egy zsák, a keze hátul össze volt kötve és nem volt eszméleténél. Az óra.. ezt ismerem.. de az nem lehet… Mikor ledobták a földre, szétcsomózták a kezét és levették a fejéről a zsákot szörnyű fájdalom hasított a szívembe. Mikor a férfi kiment, odaszaladtam hozzá. Szörnyű volt őt így látni, én… nem akartam ezt. Elkezdtem gyengén pofozgatni, háta ettől felébred. Nem segített, így a tálcára rakott vízhez nyúltam és ráöntöttem, nyitogatta szemeit.

-Millie… - szólt rekedtes és erőtlen hangján.

-Figyelj, én.. sajnálom.. – törtek utat könnyeim magamnak, majd a fiút magamhoz öleltem.

-Cssss, nem baj, nem te tehetsz róla. – ült fel. –De veled is ezt tették? – nézett mélyen a szemembe. – Csupa vér vagy. – húzta végig kezét arcomon.

-Gondolom milyen szép látvány lehetek. – mosolyodtam el keserűen.

Láttam, ahogy az ajtó alatt egy újabb levél jött hozzánk, gyorsan odamentem és kinyitottam.

„Nem megmondtam, hogy ne szólj senkinek, ez a szerencsétlen a parkban kutatott utánad, azt hitte, nem vesszük észre. Milyen naivak vagytok. Hahah.. H…”

-James, mondd, hogy nem jöttél utánam.. – néztem rá szomorúan.

-Mit kellett volna tennem? – hajtotta le a fejét. – Fáj a tarkóm.

-Fog még egy darabig nyugodj meg. Ki tudja, hogy jöttél?

-Voltam nálatok is, de Bennek nem mondtam semmit. Talán most már Jake. Kendall is elkezd keresni rövid időn belül.

-Remélem meg is találnak, mert ezek kinyírnak minket.

Nyílt az ajtó… jött be a férfi, és az, aki Hnak vallja magát… Teljesen fekete ruhában volt, a fején fekete sícucc, semmi nem látszott belőle.

-Mi van nem tán félsz? – röhögött James gúnyosan.

-Tőletek? Ti vagytok kiszolgáltatva nekem. – mondta, hangja eltorzult a fekete ruha mögött.

-Akkor vedd le az álcát. – löktem oda neki.

-Annak is eljön az ideje, ne aggódj drágám. – felet majd egy hihetetlen nevetés közepette távozott.

-Csak nekem ismerős valamiért? – nézett rám James megrökönyödve.

-Nem.. tényleg olyan. Mintha láttam volna már valahol ezelőtt.

Kendall szemszöge

-Hé tesó, nyugodj már le. Mi bajod? – szóltam nevetve Logannek.

-Nem tetszik ez nekem. James nem aludt itthon, szólt volna..

-Ja, mondjuk, ezt tényleg fura, de nyugi van, biztos csak elfelejtette.

-Jó, remélem igazad van. – felelt. – De menj, ne várasd meg Milliet.

Pár perc múlva már a jól ismert métereket róttam, Milliék felé tartottam, reméltem, hogy otthon találom, mert van egy meglepetésem a számára. De mikor a házhoz értem különös látvány fogadott. Egy rendőrautó állt a ház előtt, amilyen gyorsan tudtam berontottam a házba, ahol az asztal két végén Ben-Adam és 2 rendőr foglalt helyet.

-Mi történt? – néztem riadtan.

-Elnézést. – nézett rám a rendőr. – Ki maga? Nem jöhet be, ha csak nem rokona az eltűntnek.

-Miről hadovál maga? – kérdeztem önkívületi állapotban.

-Kendall, Millie eltűnt. – nézett rám Ben, és közölte a savanyú tényt, majd a rendőrre nézve folytatta. – Biztosúr, Ő az eltűnt barátja, joga van itt lenni.

-Mi? De hát.. hogy és mikor és hol és.. mi van vele? – borultam ki, és egy pohár víz kíséretében a székre ültem.

-Kérem, nyugodjon meg, as jegyzőkönyv után a keresést azonnal megkezdjük. – nézett rám, majd Bennek folytatta. – Tehát, hajnalban megjelent James Maslow, a lány közeli barátja. Ezután mi történt?

-James? Mi van Jamessal? – néztem tágra nyílt szemekkel. – Őt se láttam tegnap óta. Úristen James…

-Kérem uram, ne akadályozza a munkánkat. – szólt rám a rendőr. Ne akadályozzam.. de hát, most tudtam meg, hogy a barátnőmet konkrétan elnyelte a föld és lehet, hogy az egyik legjobb barátom is eltűnt.

-Elnézést. – nyugodtam le egy kicsit, nm igazából rohadtul nem nyugodtam le.

Mikor végeztek a jegyzőkönyvvel engem is megkérdeztek, hogy mit tudok a dologról. Nem sokat tudtam hozzátenni, csak Jamessal kapcsolatban volt néhány dolog. Nem sokkal később elindultam haza, Ben és Adam is körülbelül olyan állapotban voltak, mint én. Falfehéren és reszketve próbáltunk valamit kitalálni, de arra jutottunk, hogy jobb lesz a rendőrökre hagyni.

Carlos szemszöge

Olyan szerencsés vagyok Alexával, olyan jó, hogy van nekem. Boldogan és kivirultan mentem haza, nem tudtam, hogy ez egy hamar meg fog változni, és minden nagy csendbe borul.

-Csááásztok! – rontottam be a házba, majd Kendallt láttam meg elterülve a kanapén, Logan pedig felállt a székről és közelebb jött hozzám.

-Carlos.. – suttogott. – Millie és James eltűntek. – nem hittem el, amit hallottam.

-Mi? De… hogy és mi? Mi?.. – néztem értetlenül.

-Nem tudunk semmit. – mondta, majd elkezdett beavatni a részletekbe. Csak csendben hallgattam, nem tudtam mit mondani, olyan hihetetlen volt az egész. Tegnap, mikor elmentem még minden olyan jó volt, nem volt semmi gond, nem tudom mi történhetett.

James szemszöge

Millie meglepett, sokkal jobban bírja ezt a dolgot, mint gondoltam. Nem tudom hány óra lehet, de a „vacsorát” már megkaptuk. Konkrétan egy kanna víz. De nagyon hideg volt, Millie reszketett a hidegtől, és még nincs is hajnal, akkor még hidegebb lesz. Nem tudom, mit tegyek. Rajtam sincs semmi, csak egy rövidujjú, bevallom nekem sincs melegem. De ezt az étlenséget és a hideget nem fogjuk sokáig bírni. Csak reménykedünk, hogy valaki egyszer csak beront én kivisz minket innen. De sajnos csak reménykedni tudtunk.

-Gyere már ide. – öleltem meg a remegő lányt, mire közelebb bújt. – Úristen, jéghideg vagy, nem bírom nézni, hogy megfagysz.

-Bá…bá..bátyám járt cse..cserkésztáborba. Keress egy ka..kavicsot, van elég fa, gyújtok tü..tüzet. – dadogot, több se kellett felálltam és elkezdtem keresni valami kőféle dolgot, míg ő egy kis rakást rakott a fából. Lenn, a pince közepén nem volt biztos semmi, de lehet, hogy sikerülni fog, végül találtam két kavicsot és odaültem a lány mellé. Megragadta, de a keze is remegett, nem ment valami könnyen, körülbelül negyed óráig, kitartóan próbálkozott, mire sikerült meggyújtani a farakást, majd felnevetett.

-Sikerült. – ugrott egy nagyot. – Remélem nem jönnek le… - tette hozzá.

Majd kellett egy pár óra, míg Millie az ölemben elaludt, szegény, még mindig remegett, de nem aludhattam addig, míg a tűz ki nem aludt.. Nem kockáztattam az életét.

18. rész - A fordulat...

Sziasztok! 

Végre meghoztam az új részt.. ha van még akit érdekel. Nem jött túl sok komment, pedig azzal hozzátok meg  a kedvem az íráshoz... Szóval, kommenteljetek :/

-De jó, hogy felébredsz végre. – nyomott egy puszit az arcomra Kendall.

-Te végig néztél, mióta fenn vagy? – kérdeztem csupasz felsőtestére és pizsama nadrágjára nézve.

-Ahan, olyan cuki voltál. – nevetett.

-James? Carlos? Logan?

-Észhez tért már, Alexázik, csajozik vagy fingom nincs mi a bánatot csinál.

-Jól van, akkor mindenki jó kezekben van. – nevettem. – Bár azt jó lenne tudni ki Logan jelöltje.

-Ja az engem is érdekel… Hallod, nem vagyunk egy kicsit túl kíváncsiak? – nevetett.

-De, ez meglehet, de inkább hívjuk elővigyázatosságnak a Vanessa ügy miatt.

-Jajj az a lány… Inkább ne is mondj róla semmit. – nevetett. – Csak felejtsük el, mintha meg se történt volna. Az lesz a legjobb.

-Igen, ebben igazad lehet, most pedig inkább menjünk enni. – mondtam, majd kézbe vettem a telefonom. Két üzenetem érkezett, egyik ismeretlen, másik Ben.

„Oké, rendben, majd jössz, vigyázz magadra: Ben ;)” – írta nagybátyám.

„Itt a nap….” – olvastam a másik üzenetet. Mire leblokkoltam, tehát a tegnapi sms nem csak valami félreküldött dolog volt, hanem tudatosan nekem címezték, na de még mindig jó kérdés, hogy minek is van itt a napja? Ez… ez.. nem lehet más.. csak…

-Jössz már? – ugrott be Kendall az ajtón. – Úristen, jól vagy? – ült le az ágyra.

-Jól persze, semmi baj, csak kicsit hányingerem volt, ahogy felkeltem, lehet, hogy tegnap egy kicsit sokat ettem. – mosolyogtam barátomra.

-Rendben, azért gyere le egyél pár falatot, jól fog esni. – nézett kedvesen, majd együtt lemásztunk a lépcsőn.

-Jó reggelt fiatalok. – röhögött James.

-Ja mert te olyan öreg vagy. – vágtam rá, mire Kendallra nézett.

-Ennek meg mi baja?

-Hányinger. – legyintett.

 Vártam, hogy Kendall kimenjen a konyhából, de nem igazán tette, így hát elsétáltam a fürdőig, utána meg vissza.

-James, gyere velem, láttam egy nagy pókot, szedd le, szedd le, szedd le. – hisztiztem, mire csak összeráncolta a homlokát, de ettől függetlenül velem tartott.

-Gyere már. – rántottam be az ajtón, majd becsuktam.

-Na hol a pók? – nézett szét.

-Ajj haggyad már a pókot, nincsen sehol, de figyelj rám.. Szerintem H tervez valamit. Tegnap kaptam egy smst azt írta, hogy egy nap, ma mikor felkeltem megnéztem a telefonom, kaptam egy smst, annyi volt benne, hogy eljött a nap.

-Jézusom Millie, és most mit tegyünk? – nézett riadtan.

-Figyelj, semmit nem tudok biztosan, bár jó lenne, de ötletem sincs, hogy jól gondolom e… Viszont, ha tényleg H az, akkor legalább vége lesz ennek az egésznek, az egy nap és a ma van a nap egyértelműen nekem szólt nem másnak, csak nekem. Ha tervez valamit egyértelműen velem tervezi. James, kérlek mostmár ne szólj Kendallnak, se senkinek..

-Millie, el kell, hogy mondd nekik.. MUSZÁJ – mondta önkívületi állpotban. – Szerinted mégis mi a halált csinálnék, ha veled lenne valami? Nem bocsátanám meg magamnak.. soha.

-James, ez nem a te hibád, tudom, hogy önfejű vagyok néha, de ha nem mondom el másnak csak neked, akkor talán meg tudlak titeket óvni ettől az egésztől.

-Jajj Millie, olyan nehéz helyzet elé állítasz… De jó, tudod mit, legyen, ahogy akarod, nem mondom el, de ha bármi.. mondom BÁRMI történik azonnal megosztom az információkat Kendallal, minimum.

-Jó, tedd, és akkor Jaket is felkeresheted, talán ő többet tud tenni. És James, köszönöm. – öleltem meg barátomat.

-Ne, csak ne köszönd most egy utolsó gyökérnek érzem magam. – rázta meg a fejét, majd kiment.

-Mekkora pók volt az? – nevetett Kendall.

-Nagy. – válaszolt egyszerűen James, nos, nincs a legjobb kedvében, látom.. de majd megérti, így lesz a legjobb rájuk nézve.

-Kendall, én elmegyek, vigyázzatok magatokra. – mondtam, majd megcsókoltam barátomat.

-Na mi volt ez a nagy érzelgősség? – nevetett. – Nekem tetszik. – mondta, majd ő is megcsókolt. Csókunkba belemosolyogtam.

-Na jó, mostmár tényleg megyek. Sziasztok. – köszöntem el tőlük, James szemén látszott, hogy egyrészt nem örül annak, hogy elmegyek, másrészt egyáltalán nem nyugodt, csak egy biztató mosolyt küldtem felé, és elindultam haza.

-Sziasztok! – léptem be nem sokkal később a házba. – Alex?

-Elment, elvitte Caroline, de mesélj mi jól csináltatok? – érdeklődött Ben.

-Igazából semmit, csak filmet néztünk és aludtunk, csak nem volt otthon senki, így hát elmentem. – mondtam.

-Értem, na akkor minden jó volt. – hagyott ott végül a gondolataimmal, a telefonom máris rezegni kezdett.

„Millie?” írta James.

„Mi a baj?” reagáltam rögtön.

„Semmi, de te jól vagy?” kérdezte.

„Igen James, jól vagyok. :D” mosolyodtam el.

„Rendben, de tudod mit kell tenned, ha valami lenne,,, ne adj Isten…”

Igen James.. tudom, hisz már egy jó ideje vagyok ebben a „szerepben”.. hogy én hányszor elképzeltem már, mi hogy lesz, ha  egyszer találkozok H-val…

-Mizu Adam? – ültem a kanapéra bátyám mellé.

-Nem sok, Sammy hiányol. – válaszolt.

-Mikor beszéltél vele? – kerekedett ki a szemem.

-Most, nem rég twitteren, de nem sokat érnél el vele, ha most írnál neki, az anyjánál van, épp most indult, szerintem leghamarabb holnap éred el. – magyarázott.

-Ohh, oké, hát kösz az infót, akkor holnap beszélek vele. – mondtam, és otthagytam testvéremet.

Felérve a szobába, inkább benyomtam a Tvt háttérzajnak és a laptopommal az ölemben, az ágyra ültem. És csoda történt, nem kaptam H-tól levelet, de igazából H életem főszereplője lesz lassan, és azt se tudom biztosan ki ő, érdekes dolgok ezek.

Viszont Jake megjelölt egy bejegyzésben.

@Jakeppeno: @MillieTaylor07 Összefuthatnánk valamelyik nap, anyunak akarok venni valami ajándékot.. te ebben mindig jobb voltál, haha :D Szóval, ha ráérsz, csak hívj.

Több se kellett, elővettem a telefonom és tárcsáztam.

-Szia Millie. – vette fel a telefont.

-Szia Jake! – mondtam. – Ma ráérek, ha nem vettél még ajándékot.

-Persze hogy nem.. Ismersz. – nevetett. – Akkor kb fél óra múlva a parkban?

-Ott leszek. – mondtam, majd letettem a telefont.

-Beeeen! – kiabáltam. – Elmegyek Jakeval boltba, majd jövök, vegyek valami?

-Nem, nem kell köszi. Csak a telefonodat vidd magaddal.

-Rendben, akkor nem soká jövök, azt hiszem. – csuktam be az ajtót magam mögött.

-Vigyázz magadra. Szia! – köszönt el Ben.

Kis idő múlva

-Sziaaaa! – öleltem meg barátomat.

-Szia, rég óta vársz? – kérdezte, mivel látta, hogy a padon ültem.

-Nem, dehogy. – mosolyogtam. – Van ajándék ötleted?

-Nem nagyon.. – nevetett.

-Hát akkor nézzünk szét, anyud szeret olvasni, főzni ééééés..? – kezdtem

-Teljesen jól ismered, nem nagyon változott még mindig ez a két dolog tartja „életben”.

-Értem, nos akkor megnézhetnénk a könyvesboltot. – szálltam be a liftbe, a plázában.

-Jó ötlet, szereti a C.J. Box könyveket.

-Úúú azt én is nagyon szeretem. – ujjongtam.

-Na látod, ezért szóltam neked. – nevetett.

Nem sokkal később a könyvesboltban álltunk a polocoknál, és a C.J. könyveket elemezgettük.

-Ezt nézd. – nyújtott Jake egy könyvet.

-Zsaruk paradicsoma. – olvastam. – hmm kecsegtető. – fordítottam meg a tartalmához.

-Nem tudom, hogy szerethettek olvasni a gyilkosságról. – fordult vissza a polchoz Jake.

-Úgy, hogy a menekülés és a „nem tudom kiben bízzak” dolog tele van izgalmakkal. – magyaráztam.

-Hát, oké. – nevetett. – Na milyen a könyv?

-Tipikus C. J. Szerintem, tetszene anyukádnak. – nyomtam kezébe.

-Oké, akkor meg is van mit veszek neki. – mentünk a pénztárhoz.

-Adhatok még valamit? – kérdezt a pénztáros hölgy.

-Nem, köszönöm, ennyi lesz. – felelte Jake. – Nem iszunk meg valamit? – kérdezte a könyves boltból kilépve.

-De.. végül is miért ne? – nevettem, majd elsétáltunk a közeli gyorsétteremhez és kértünk egy-egy shaket.

-És, mesélj valamit, mivel töltöd a napjaidat mostanában? – nézett érdeklődve.

-Hát, igazából most a hétvégém Alexel volt, tudod az unokaöcsém, haláli kissrác, egyébként meg Sammy és a fiúk töltik ki a mindennapjaimat.

-Na, akkor nem unatkozol. – nevetett. – És G-ről van valami hír? – a kérdés, amitől féltem…

-Jake… ő még mindig H. – mosolyogtam.

-Ajj már, mindig elrontom. – méltatlankodott.

-Nem tudok róla semmi újat, ugyanaz, mint régen. – mondtam, mivel… igazából.. nem is biztos, hogy az smsek feladója ő.. sőt, lehet, hogy csak félreküldték.

-Na, akkor most örülünk, nem? – nézett Jake.

-De, igen, azt hiszem. – nevettem.

Jakeval rengeteget beszélgettünk, jó volt újra látni őt, és kora este kaptam tőle egy smst, hogy az anyukája örült az ajándéknak, és köszöni a segítséget. Az óra már tízet ütött, nem tudtam mit csinálni, TVt nézni nem akartam, a twitter meg valahogy nem kötött le, így eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni.

Az utam egyenesen vezetett le a parkhoz, néha egy pillanatra meg meg álltam, de végül egy halovány utcai lámpa alatt egy padon kötöttem ki a kicsi tó mellett. Minden csendes volt, csak a távolból hallatszott némi kiabálás. Valószínűleg egyetemisták, a George Townról. Lépéseket hallottam… Megfordultam, hogy körbenézzek, de közben már egy idegen leheletét éreztem a tarkómon. Sikoltani akartam, de egy erős kéz fogta be a számat. A parfüm ismerős volt, nem tudom honnan… de az biztos, hogy éreztem már ezt az illatot. Kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni.

-Jöjjön már erre valaki a francba. – gondoltam magamban. – Édes Istenem, jöjjön valaki…

Ficánkolva próbáltam kiszabadulni, de egy erős kéz fogott hátulról, olyan erősen szorított, hogy karom az oldalamba préselődött. Valami hideg, fémes dolgot éreztem a halántékomon, egy kattanást hallottam csupán. A hirtelen rám törő fájdalom szinte elvakított.

-A lába… taposs a lábára. – gondoltam magamban.

Majd egy hirtelen mozdulattal tapostam egyet, de semmit nem találtam el. Így hátrarúgtam, csak egy fémes kondulás jelezte, hogy amit lábam ért az egy autó volt. Valami keményen csapódott a fejemhez hátulról, vér ízét éreztem a számban. Megpróbáltam rájönni, mi történik velem, de már csak annyira volt erőm, hogy öntudatlanul essek hátra.

17. rész - Hát akkor vidámpark :)

Sziasztok! 

Hoztam az új részt :)) Remélem mindenki örül neki és jó sulit most már mindenkinek.. :D Olvassatok, kommenteljetek és élvezzétek, remélem mindenkinek tetszeni fog. :)

-Jóó reggelt. – köszöntött Ben. – Mit csinálsz ma?

-Nos ez egy igen jó kérdés. Nem tudom, miért mire gondoltál?
-Elvihetnénk Alexet valahova, csak mi, Adam, Alex, te és én. Na mit gondolsz?
-Jó ötelet. Mire gondoltál?
-Nem tudom, például vidámpark?
-Wow, neked aztán nagyra törő terveid vannak. – nevettem. – De rendben, ez tetszik, Ő mit szólt?
-Nem tudja még, meglepem.. – mosolygott Ben. – délben meg elmehetünk kajálni valahova, úgy tudom, ott nem messze van egy kajálda. Szóval mára ez lenne a tervem, Holnap meg már úgyis megy haza Alex. A tegnapi napról nagyon áradozott, olyan jó lenne, ha a mai is emlékezetes maradna számára.
-Jó, persze, de akkor várj egy picit rendbe szedem magam.
-Oké, Alex is jön mindjárt, Adam már kész van, csak kiáll a kocsival, nem soká kész van mindenki akkor.
Tíz perc múlva már kinn is voltam és a Vans cipőm fűzőjét kötöttem.
-Millie, te tudod hova megyünk? – nézett nagy szemekkel Alex.
-Apa egy meglepetéssel készült neked, így hát nem kötöm az orrodra. - simogattam meg a fejét.
-Én vezetek. – kiáltott Adam.
-Meg álmodban. – kapta ki a kocsi kulcsot a kezéből Ben.-Jó, hát meg lehet próbálni. – rántotta meg vállát bátyám.
Nem sokkal később odahajtottunk a vidámpark bejáratához, megvettem a jegyeket és már mehettünk is be.
-Néézd, nézd apa, ott van Phineas. – ujjongott Alex.
-Igen, ott meg ott van Ferb is. – mutatott a zöld hajú figura felé.
-Alex állj oda mellé és lefényképezlek velük. – néztem a kisfiúra.
-Rendben, apa gyere te is. – rángatta meg Ben kezét Alex, aki egy egyszerű mozdulattal a kezembe nyomta a fényképezőt és követte fiát.
-Mondd, hogy CSÍZ! – adtam ki az utasítást, majd kattintottam. – Na ez egy jó kép lett. – nevettem.
-Menjünk a hullámvasútra. – kiáltotta el magát Alex.
-Na figyelj prücsök, megígérem, hogy mindenre felülünk, amit szeretnél, csak legyél kicsit lassabb. – nevetett Ben. – Nem vagyok már tizenhat.
Persze, hogy rögtön a hullámvasúthoz mentünk, lehet egy gyereknek nemet mondani? Hát.. nem.
A menet végén Alex kijelentette, hogy éhes így a Ben által csomagolt szendvicseket elővéve leültünk egy asztalhoz és falatozni kezdtünk, egyszer csak a telefonom sípolására lettem figyelmes, ami annyit jelentett, hogy üzenetet kaptam. Gyorsan megnyitottam az smst, és olvastam.

„Egy nap…”

Na igen.. egy nap, milyen egy nap? Mi lesz egy nap múlva? Honnan tudjam milyen egy napról van szó, ha azt se tudom ki küldte az smst. Hát jól van.. akkor egy nap.

-Ki az? – nézett fel Ben a szendvicsből.
-Nem tudom, valószínűleg téves. – válaszoltam vállat vonva nagybátyámnak, mire ő csak kezembe nyomott egy zsemlét.
-Na Alex, mit szeretnél csinálni? – nézett Adam érdeklődve a fiúra.
-Menjünk a tükör-házba. – csúszott le a székről.-Jó rendben, de először gyere, megmossuk a kezed. – ragadta meg bátyám.
-Minden oké? – nézett rám Ben.
-Persze, miért? – feleltem.
-Hát nagyon elgondolkoztál.
-Ja igen, ne haragudj, de ötletem nincs ki küldhette az smst, lehet, hogy csak túlgörcsölöm és téves. – nevettem.
-Hát jó, ha csak ennyi, de ha van bármi, csak szólj. – nyugtatott meg, mire egy bólintást kapott válaszul.
-Na mehetünk? – állt meg az asztal mellett Adam Alex kezét fogva továbbra is.
-Persze. – mosolyogtam, majd elindultunk a ház felé.
Bent mindenhol tükör volt és szinte azt se tudtuk már, hogy hol vagyunk.
-Ahan és itt merre kéne kimenni? – nevetett Ben. – Mert ez nagyon szép és jó, csak fogalmam nincs merre menjek tovább…
Na igen, ez egy teljesen jó gondolatmenet volt Ben, köszönjük, míg Alex azon nevetett, hogy hogy néz ki a tükrökben mi tényleg a kiúton tanakodtunk. Mikor végre kinevette magát a törpe, Ben és ő elmentek jobbra, háha arra kell címszóval, mi meg ott maradtunk Adammal. Amint megfordultam sikeresen nekimentem egy tükörnek, erre bátyám gúnyosan nevetni kezdett.
-Ne röhögj! – mondtam erényesen, ekkor viszont ő fordult bele hirtelen egy tükörbe.
-Ez nem vicces! - mondta Adam és a fejét fogta.
-Tényleg nem! - nevettem még jobban, majd egyre beljebb sétáltunk.
-Te Millie merre is van a kijárat?-kérdezte.
-Arra mentek Benék, azt hiszem. - mutattam előre, de ott csak szimplán nekimentem egy tükörnek.
-Au! - fogtam a fejem.
-Hülye vagy, mert arre kell menni!-mondta és befordult balra majd eltűnt...
-Akkor mi a faszért kérdezed te köcsög? – kiáltottam utána, de csak egy puffanást hallottam és megint nevetni kezdem. - Akkor ki is a hülye? - kérdeztem nevetve, amikor utolértem.
-De egész jó ez a hely. Nekem tetszik. – ült le inkább.
-Tudom hogy csak a tükrök miatt. – nevettem.
-Hol voltatok ennyi ideig? – kérdezte Alex kicsit fáradtan, mikor végre mi is kiértünk.
-Eltévedt. - mutatott Adam rám, mire felvont szemöldökkel néztem rá. 
-Tudjad kire mutogatsz. – reagáltam.
-Te nem juttál ki!-mondta egyszerűen.
-De te is ott voltál, hátráltattad a munkám és közelebről is megnéztél pár tükröt. – védtem meg magam.
-Veled is megtörtént párszor! – vágott vissza.
-Viszont nem én ültem le magamat nézegetni a tükörbe!-mondtam ezzel megadva neki az utolsó döfést, de ezt ő is észrevette így hát legyintett. Mivel az idő már dél körül járt és Alexék már az Óriáskereket is megjárták, mire mi kitévedtünk, így hát a közeli kajálda felé vettük az irányt.
-Kérünk kettő hamburgert. – adta le Ben a rendelést, mivel a hamburgerek elég nagyok voltak mondtam, hogy szerintem Adammal elfelezünk egyet, ő pedig úgy döntött Alexxel osztja meg.
Az étel nem soká megérdekett, kaptunk hozzá négy tányért, villát és kést. Igen, lehet, hogy előre látták Adam evési szokásait. Már megszokássá vált képeket poszolnom twitteren, ha valamerre vagyok. Big Time Girl ként a követőim száma eléggé meggyarapodott, szóval az emberek már lassan el is várják tőlem, hogy az életem minden napjáról posztoljak valamit. Gy hát gyorsan felléptem twitterre és raktam is a képet.

@MillieTaylor07: @AdamTheBoy Igen, nagyon jól csinálod, annak fele engem illet ;) Jó étvágyat mindenkinek… Ebédejetek meg :))

Mire végre hazaértünk lehetett olyan este nyolc - kilenc óra. Alex újra kidőlt, szerintem a hétvége elég maradandó nyomokat hagyott benne. Egy percre sem unatkozott, mit is mondok.. ideje se lett volna rá. Mikor már mindennel végeztem és épp kezdtem volna elaludni a telefonom hangos csörgésbe kezdett, jézusom, nem soká éjfél, ki a fene az?

-Hallo? – szóltam bele a készülékbe.
-Szia, Kendall. – hallottam meg az ismerős hangot.
-Szia, miért vagy ismeretlen? Na jó mindegy, nem lényeg. Mondjad, mindjárt holnap van.. Mit szeretnél ilyen „korán”? – nevettem.
-Csak hallani a hangod.
-Haha jó vicc. – mosolyodtam el.
-James lelépett valami általános sulis haverjával bulizni, Logan egy csajnál van, nem nevezte meg. Gyanús nekem a gyerek kicsit, na mindegy. Carlos meg Alexánál alszik, és nem fogod elhinni, egyedül vagyok, és FÉÉLEEEK! – kiabált bele a telefonba. – Nem szeretnél átjönni hozzám? –mondta a végét már normális hangon.
-Hallod Kendall.. Tök késő van, nem akarok ilyenkor még sétálni, a kocsikulcs nem tudom, hol van és még egyszer mondom.. mindjárt éjfél!
-Ahan, értem, elég logikusak az érveid.. És ha elmegyek érted? – nevetett.
-Ahj, Kendall… Na jó gyere.
-Sietek. – mondta és a hívás megszakadt.
Mit ne mondjak tényleg elég hamar leparkolt a ház előtt. Mire elkészültem és kiértem, ő már ott állt.
-Hát szia. – nyomtam egy gyors puszit a szájára.
-Szerbusz drágaságom. Bennek szóltál?
-Nem.. le fogja tépni a fejed és megesz. – nevettem. – persze, hagytam neki egy papírt, amin leírtam, hogy holnap reggel jövök, meg ilyenek.
-Akkor jó… - nevetett.Nem sokkal később már Kendall ágyán ülve néztük a TVben a Marley és Én-t. Olyan egy óra körül, mikor pont kezdtem elszenderedni Kendall vállára hajtott fejjel, James érkezett meg és a szemben lévő szoba helyett felénk jött.
-Csá emberek. – ölelte meg Kendallt. 
-Nem vagy te véletlen kicsit aznapos? – tettem fel diszkréten a kérdést.
-Neeeeeeeeeeeeem. – röhögött, majd hátradőlt az ágyon, és mint akit pofon vágtak kezdett el aludni. -Gyere, biztos fáradt vagy te is. – fogta meg a kezem Kendizzle – Átmegyünk James szobájába és alhatunk is. Nem sokkal később már tényleg sikerült elaludnom, igaz olyan 4-5- óra hosszával később, mint terveztem, de hát jóból is megárt a sok…