18. rész - A fordulat...

Sziasztok! 

Végre meghoztam az új részt.. ha van még akit érdekel. Nem jött túl sok komment, pedig azzal hozzátok meg  a kedvem az íráshoz... Szóval, kommenteljetek :/

-De jó, hogy felébredsz végre. – nyomott egy puszit az arcomra Kendall.

-Te végig néztél, mióta fenn vagy? – kérdeztem csupasz felsőtestére és pizsama nadrágjára nézve.

-Ahan, olyan cuki voltál. – nevetett.

-James? Carlos? Logan?

-Észhez tért már, Alexázik, csajozik vagy fingom nincs mi a bánatot csinál.

-Jól van, akkor mindenki jó kezekben van. – nevettem. – Bár azt jó lenne tudni ki Logan jelöltje.

-Ja az engem is érdekel… Hallod, nem vagyunk egy kicsit túl kíváncsiak? – nevetett.

-De, ez meglehet, de inkább hívjuk elővigyázatosságnak a Vanessa ügy miatt.

-Jajj az a lány… Inkább ne is mondj róla semmit. – nevetett. – Csak felejtsük el, mintha meg se történt volna. Az lesz a legjobb.

-Igen, ebben igazad lehet, most pedig inkább menjünk enni. – mondtam, majd kézbe vettem a telefonom. Két üzenetem érkezett, egyik ismeretlen, másik Ben.

„Oké, rendben, majd jössz, vigyázz magadra: Ben ;)” – írta nagybátyám.

„Itt a nap….” – olvastam a másik üzenetet. Mire leblokkoltam, tehát a tegnapi sms nem csak valami félreküldött dolog volt, hanem tudatosan nekem címezték, na de még mindig jó kérdés, hogy minek is van itt a napja? Ez… ez.. nem lehet más.. csak…

-Jössz már? – ugrott be Kendall az ajtón. – Úristen, jól vagy? – ült le az ágyra.

-Jól persze, semmi baj, csak kicsit hányingerem volt, ahogy felkeltem, lehet, hogy tegnap egy kicsit sokat ettem. – mosolyogtam barátomra.

-Rendben, azért gyere le egyél pár falatot, jól fog esni. – nézett kedvesen, majd együtt lemásztunk a lépcsőn.

-Jó reggelt fiatalok. – röhögött James.

-Ja mert te olyan öreg vagy. – vágtam rá, mire Kendallra nézett.

-Ennek meg mi baja?

-Hányinger. – legyintett.

 Vártam, hogy Kendall kimenjen a konyhából, de nem igazán tette, így hát elsétáltam a fürdőig, utána meg vissza.

-James, gyere velem, láttam egy nagy pókot, szedd le, szedd le, szedd le. – hisztiztem, mire csak összeráncolta a homlokát, de ettől függetlenül velem tartott.

-Gyere már. – rántottam be az ajtón, majd becsuktam.

-Na hol a pók? – nézett szét.

-Ajj haggyad már a pókot, nincsen sehol, de figyelj rám.. Szerintem H tervez valamit. Tegnap kaptam egy smst azt írta, hogy egy nap, ma mikor felkeltem megnéztem a telefonom, kaptam egy smst, annyi volt benne, hogy eljött a nap.

-Jézusom Millie, és most mit tegyünk? – nézett riadtan.

-Figyelj, semmit nem tudok biztosan, bár jó lenne, de ötletem sincs, hogy jól gondolom e… Viszont, ha tényleg H az, akkor legalább vége lesz ennek az egésznek, az egy nap és a ma van a nap egyértelműen nekem szólt nem másnak, csak nekem. Ha tervez valamit egyértelműen velem tervezi. James, kérlek mostmár ne szólj Kendallnak, se senkinek..

-Millie, el kell, hogy mondd nekik.. MUSZÁJ – mondta önkívületi állpotban. – Szerinted mégis mi a halált csinálnék, ha veled lenne valami? Nem bocsátanám meg magamnak.. soha.

-James, ez nem a te hibád, tudom, hogy önfejű vagyok néha, de ha nem mondom el másnak csak neked, akkor talán meg tudlak titeket óvni ettől az egésztől.

-Jajj Millie, olyan nehéz helyzet elé állítasz… De jó, tudod mit, legyen, ahogy akarod, nem mondom el, de ha bármi.. mondom BÁRMI történik azonnal megosztom az információkat Kendallal, minimum.

-Jó, tedd, és akkor Jaket is felkeresheted, talán ő többet tud tenni. És James, köszönöm. – öleltem meg barátomat.

-Ne, csak ne köszönd most egy utolsó gyökérnek érzem magam. – rázta meg a fejét, majd kiment.

-Mekkora pók volt az? – nevetett Kendall.

-Nagy. – válaszolt egyszerűen James, nos, nincs a legjobb kedvében, látom.. de majd megérti, így lesz a legjobb rájuk nézve.

-Kendall, én elmegyek, vigyázzatok magatokra. – mondtam, majd megcsókoltam barátomat.

-Na mi volt ez a nagy érzelgősség? – nevetett. – Nekem tetszik. – mondta, majd ő is megcsókolt. Csókunkba belemosolyogtam.

-Na jó, mostmár tényleg megyek. Sziasztok. – köszöntem el tőlük, James szemén látszott, hogy egyrészt nem örül annak, hogy elmegyek, másrészt egyáltalán nem nyugodt, csak egy biztató mosolyt küldtem felé, és elindultam haza.

-Sziasztok! – léptem be nem sokkal később a házba. – Alex?

-Elment, elvitte Caroline, de mesélj mi jól csináltatok? – érdeklődött Ben.

-Igazából semmit, csak filmet néztünk és aludtunk, csak nem volt otthon senki, így hát elmentem. – mondtam.

-Értem, na akkor minden jó volt. – hagyott ott végül a gondolataimmal, a telefonom máris rezegni kezdett.

„Millie?” írta James.

„Mi a baj?” reagáltam rögtön.

„Semmi, de te jól vagy?” kérdezte.

„Igen James, jól vagyok. :D” mosolyodtam el.

„Rendben, de tudod mit kell tenned, ha valami lenne,,, ne adj Isten…”

Igen James.. tudom, hisz már egy jó ideje vagyok ebben a „szerepben”.. hogy én hányszor elképzeltem már, mi hogy lesz, ha  egyszer találkozok H-val…

-Mizu Adam? – ültem a kanapéra bátyám mellé.

-Nem sok, Sammy hiányol. – válaszolt.

-Mikor beszéltél vele? – kerekedett ki a szemem.

-Most, nem rég twitteren, de nem sokat érnél el vele, ha most írnál neki, az anyjánál van, épp most indult, szerintem leghamarabb holnap éred el. – magyarázott.

-Ohh, oké, hát kösz az infót, akkor holnap beszélek vele. – mondtam, és otthagytam testvéremet.

Felérve a szobába, inkább benyomtam a Tvt háttérzajnak és a laptopommal az ölemben, az ágyra ültem. És csoda történt, nem kaptam H-tól levelet, de igazából H életem főszereplője lesz lassan, és azt se tudom biztosan ki ő, érdekes dolgok ezek.

Viszont Jake megjelölt egy bejegyzésben.

@Jakeppeno: @MillieTaylor07 Összefuthatnánk valamelyik nap, anyunak akarok venni valami ajándékot.. te ebben mindig jobb voltál, haha :D Szóval, ha ráérsz, csak hívj.

Több se kellett, elővettem a telefonom és tárcsáztam.

-Szia Millie. – vette fel a telefont.

-Szia Jake! – mondtam. – Ma ráérek, ha nem vettél még ajándékot.

-Persze hogy nem.. Ismersz. – nevetett. – Akkor kb fél óra múlva a parkban?

-Ott leszek. – mondtam, majd letettem a telefont.

-Beeeen! – kiabáltam. – Elmegyek Jakeval boltba, majd jövök, vegyek valami?

-Nem, nem kell köszi. Csak a telefonodat vidd magaddal.

-Rendben, akkor nem soká jövök, azt hiszem. – csuktam be az ajtót magam mögött.

-Vigyázz magadra. Szia! – köszönt el Ben.

Kis idő múlva

-Sziaaaa! – öleltem meg barátomat.

-Szia, rég óta vársz? – kérdezte, mivel látta, hogy a padon ültem.

-Nem, dehogy. – mosolyogtam. – Van ajándék ötleted?

-Nem nagyon.. – nevetett.

-Hát akkor nézzünk szét, anyud szeret olvasni, főzni ééééés..? – kezdtem

-Teljesen jól ismered, nem nagyon változott még mindig ez a két dolog tartja „életben”.

-Értem, nos akkor megnézhetnénk a könyvesboltot. – szálltam be a liftbe, a plázában.

-Jó ötlet, szereti a C.J. Box könyveket.

-Úúú azt én is nagyon szeretem. – ujjongtam.

-Na látod, ezért szóltam neked. – nevetett.

Nem sokkal később a könyvesboltban álltunk a polocoknál, és a C.J. könyveket elemezgettük.

-Ezt nézd. – nyújtott Jake egy könyvet.

-Zsaruk paradicsoma. – olvastam. – hmm kecsegtető. – fordítottam meg a tartalmához.

-Nem tudom, hogy szerethettek olvasni a gyilkosságról. – fordult vissza a polchoz Jake.

-Úgy, hogy a menekülés és a „nem tudom kiben bízzak” dolog tele van izgalmakkal. – magyaráztam.

-Hát, oké. – nevetett. – Na milyen a könyv?

-Tipikus C. J. Szerintem, tetszene anyukádnak. – nyomtam kezébe.

-Oké, akkor meg is van mit veszek neki. – mentünk a pénztárhoz.

-Adhatok még valamit? – kérdezt a pénztáros hölgy.

-Nem, köszönöm, ennyi lesz. – felelte Jake. – Nem iszunk meg valamit? – kérdezte a könyves boltból kilépve.

-De.. végül is miért ne? – nevettem, majd elsétáltunk a közeli gyorsétteremhez és kértünk egy-egy shaket.

-És, mesélj valamit, mivel töltöd a napjaidat mostanában? – nézett érdeklődve.

-Hát, igazából most a hétvégém Alexel volt, tudod az unokaöcsém, haláli kissrác, egyébként meg Sammy és a fiúk töltik ki a mindennapjaimat.

-Na, akkor nem unatkozol. – nevetett. – És G-ről van valami hír? – a kérdés, amitől féltem…

-Jake… ő még mindig H. – mosolyogtam.

-Ajj már, mindig elrontom. – méltatlankodott.

-Nem tudok róla semmi újat, ugyanaz, mint régen. – mondtam, mivel… igazából.. nem is biztos, hogy az smsek feladója ő.. sőt, lehet, hogy csak félreküldték.

-Na, akkor most örülünk, nem? – nézett Jake.

-De, igen, azt hiszem. – nevettem.

Jakeval rengeteget beszélgettünk, jó volt újra látni őt, és kora este kaptam tőle egy smst, hogy az anyukája örült az ajándéknak, és köszöni a segítséget. Az óra már tízet ütött, nem tudtam mit csinálni, TVt nézni nem akartam, a twitter meg valahogy nem kötött le, így eldöntöttem, hogy elmegyek sétálni.

Az utam egyenesen vezetett le a parkhoz, néha egy pillanatra meg meg álltam, de végül egy halovány utcai lámpa alatt egy padon kötöttem ki a kicsi tó mellett. Minden csendes volt, csak a távolból hallatszott némi kiabálás. Valószínűleg egyetemisták, a George Townról. Lépéseket hallottam… Megfordultam, hogy körbenézzek, de közben már egy idegen leheletét éreztem a tarkómon. Sikoltani akartam, de egy erős kéz fogta be a számat. A parfüm ismerős volt, nem tudom honnan… de az biztos, hogy éreztem már ezt az illatot. Kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni.

-Jöjjön már erre valaki a francba. – gondoltam magamban. – Édes Istenem, jöjjön valaki…

Ficánkolva próbáltam kiszabadulni, de egy erős kéz fogott hátulról, olyan erősen szorított, hogy karom az oldalamba préselődött. Valami hideg, fémes dolgot éreztem a halántékomon, egy kattanást hallottam csupán. A hirtelen rám törő fájdalom szinte elvakított.

-A lába… taposs a lábára. – gondoltam magamban.

Majd egy hirtelen mozdulattal tapostam egyet, de semmit nem találtam el. Így hátrarúgtam, csak egy fémes kondulás jelezte, hogy amit lábam ért az egy autó volt. Valami keményen csapódott a fejemhez hátulról, vér ízét éreztem a számban. Megpróbáltam rájönni, mi történik velem, de már csak annyira volt erőm, hogy öntudatlanul essek hátra.