Ezerszer is igen

Ez a rövidke történet ismét Logan főszereplésével játszódik :) Lovely Girlnek, remélem tetszik csajszi :)

Skyler Jasmine vagyok, a legszerencsésebb lánynak érzem magam a világon. A legcsodálatosabb fiút tudhatom magam mellett, Logan Hendersont. Bizony, Logan a Big Time Rush egykori énekese. Több, mint három éve alkotunk egy párt, és nagyon boldogok vagyunk együtt.

Egy nap viszont...
Karácsony előtt egy nappal jártunk, apa én és a tesóm épp a fát díszítettük, míg anya pácolta a csirkét holnapra. Egyszer a csengő hangos szólamát hallottam meg.
-Megyek, nyitok ajtót. - nyomtam öcsém kezébe a piros fadíszt.

-Lo.. Logan? - ámultam el, barátom hóemberként állt előttem, majd egy puszit nyomtam nedves arcára. -Gyere be.
-Nem. - nevetett édesen. - Inkább te gyere velem.

Nem értettem semmit, inkább megfogtam a fekete bőrkabátom leakasztottam a fogasról és mondtam apának, hogy nem soká visszajövök.

Nem erőlködtem, hogy megtudjam hova tartunk, Logant már ismerem annyira, hogy nem kérdezek inkább semmi ilyesmit, mert ha titokban akarja tartani, bizony titokban is tartja. Lassan egymásba kapaszkodva lépkedünk a hóban a kocsiig, míg lábunk alatt a friss hó ropogott. Még most is esett, szeretem a havat, mikor kislány voltam mindig én örültem legjobban a mikor reggel az ablakon kinézve havas táj fogadott.
Gondolataimból feleszmélve nagy lendülettel egy jégtábla felé kezdtem el futni, mivel rosszul érkeztem már fel is készültem, hogy hatalmasat fogok esni. Az utolsó pillanatban egy erős kéz ragadott meg és nevetve rántott rajtam egyet, hogy ne essek el. 

-El fogsz csúszni. - szegezte rám gyönyörű mogyoróbarna szemeit.

-Majd te elkapsz drágám. - nyomtam lágy csókot puha ajkaira. Átöleltem, mire olyan közel húzott magához, amennyire csak tudott. Esőben csókolózni szép, de ha életed szerelme csókol meg, mikor milliónyi fehérlő hópehely hullik alá az mennyei érzés.
-Édesem? - suttogott bele a fülembe.

-Igen? - néztem fel rá.

-Csak, azt akarom mondani, hogy szeretlek. - mosolyodott el.

-Én is.
Mikor végre odaértünk a kocsihoz, gentlemanként nyitott előttem ajtót. Gyors léptekkel kerülte meg az autót, közben majdnem elcsúszott, de úgy tett, mintha direkt csinálná majd beszállt és hősiesen huppant le mellém. Kinyitotta a kesztyűtartót és egy nagy fekete kendőt húzott ki onnan.

-Fordulj meg. mosolyodott el.
-El akarsz rabolni? - nevettem.

-Igen, elviszlek Afrikába és boldogan élünk együtt míg a négerek nyársra szúrnak és megesznek minket vacsorára. Képzeld el milyen romantikus lenne.
-Nem minden néger ehet ilyen aranyos énekest.
-Na ugye. - vigyorgott.
-De én nem akarom végignézni hogy az én kis Loggiemacimat megeszi egy csapat néger.

-Igen, ezért kell bekötni a szemed. - nyomott apró puszit az arcomra. 

A szemem elé helyezte a kendőt majd gyengéden meghúzta épp hogy ne essen le, csodás.. nem láttam semmit. Kb fél óra után az út kicsit döcögősebbé kezdett válni, ha jól tippelek kb még olyan 10 percnyi kocsikázás után megállt és kiszállt, majd a kendőt kezdtem el babrálni, mikor az oldalamon is kinyílt az ajtó.
-Hagyd, majd én. - nyúlt segítőkészen.

Ahogy a fekete kendőt levette egy gyönyörű táj tárult elém és egy két emeletes ház.
-Tetszik?  - kérdezte tekintetemet fürkészve.
-Ez.. gyönyörű.. - válaszoltam.

-Akkor remélem semmi ellenvetésed, hogy itt töltsd az éjszakát velem.

-Nincs.. - gagyogtam, mint egy kisbaba, mert még mindig a táj csodálatos hatása alatt voltam. - De jó ötlet ez? Mikor akarsz indulni Londonba?

-Elégedj meg annyival, hogy estére ott leszünk. - simított végig a karomon. -Gyere, menjünk be. - ragadott meg.

Zsebében kutatott egy kis másodperc erejéig, majd az ajtó zárába dugta a kulcsot és ki nyitotta. Egy világos szobában találtam magam, a kandallóban levő tűz árnyéka a világos falakon táncolt, egy gyönyörű piros díszes karácsonyfa állt nem messze tőle. A kandalló felett piros zoknik lógtak, előtte egy nagy fehér, bolyhos szőnyeg, és egy vöröses színű sötétítő az ablak előtt és egy a falakhoz hasonló színű kanapé.

A látásom könnyek homályosították el, Logan mosolyogva magához ölelt és a hátam simogatta.

-Ez csodálatos. - töröltem meg a szemem.

-Akkor miért sírsz, Sky? - fogta kezei közé az arcom.

-Mert, te vagy az első, aki ennyi mindent megtesz értem.

-Épp itt volt az ideje. Én szeretlek Skyler.- mosolygott.

Lesegítette a kabátom, a csizmánkról lerúgtuk a lábtörlőn a havat, fejemről lekaptam a havas sapkát, a hajamat pedig megráztam, a sapkától lelapult, most pedig kócosan meredezett mindenfelé. Lesimítottam és a kabátja cipzárjával szerencsétlenkedő Logan felé fordultam. Szerencsésen becsípte a sálat, de sikerült kiszabadítanom.

-Köszönöm. - puszilt meg.

Levetette a meleg ruhákat, mindössze egy kék pulcsit viselt a kabát alatt, megragadta a kezem és egy másik szoba felé húzott. A derekamnál fogva ültetett fel a konyhapultra, elő vett két bögrét és nekiállt forró csokit csinálni.

-Te tudsz csinálni valamit a konyhában? – nevettem el magam.

Még a salátákat is nekem, vagy Jamesnek kell megcsinálni, ahhoz képest most gyakorlottan pakolászik. Válaszomat egy gúnyos mosollyal jutalmazta, betette a bögréket a mikroba majd hozzám lépett és a combomra tette a kezét.

Közelebb hajoltam, de ő gyorsabb volt, ajkai gyengéden simultak hozzá az enyémhez, nyelvét végig húzta alsó ajkamon, bebocsájtást kérve, és kapva. Elképesztően lassan csókolt, közben kezei combomról a derekamra csúsztak és közelebb vont magához. A mikró halk jelzésére húzódtunk el egymástól, arrébb lépett és ki vette a két illatosan gőzölgő bögrét. Leugrottam a pultról és követtem őt vissza a fa mellé, a kandallóhoz.

Odakint már kezdett sötétedni, a hó pedig még mindig gyönyörűen hullott. Fel akartam hívni apát, hogy mikor megyek haza, de Logan kivette a kezemből a telefont és elmagyarázta, hogy ők mindenről tudnak. Imádom ezt a fiút.

Hátunkat a kanapénak vetve, gőzölgő forró csokival a kezünkben néztünk ki az ablakon. Tekintetemet elszakítottam onnan és helyette a vállának dőlve néztem a kandallóban lobogó tüzet. Bele kortyoltam forró italba, jól esett ahogyan belülről felmelegít.

Akaratlanul is eszembe jutottak a szüleim, 4 évvel ezelőtt, az öcsém, Jake meghalt egy autóbalesetben, hatalmas megrázkódtatás volt a család számára, Michael még kicsi volt, ő nem nagyon fogta fel mi történt, anyáék nem tudtak tovább abban a városban élni. 17 éves voltam, amikor a LAba költöztünk, itt ismerkedtem meg a fiúkkal. Jake imádná Logant.

-Min gondolkozol? - simított végig a hajamon.

-Az öcsém szeretne téged. - néztem bele gyönyörű barna szemeibe és kezemet az övébe csúsztattam.

-Jajj kicsim. Tényleg így gondolod?

-Biztos vagyok benne. - bújtam a közelebb hozzá és onnan néztem tovább a tüzet.

-Büszke lenne rá, hogy ilyen aranyos nővére  van.

Elmosolyodtam, nem azért jöttünk ide, hogy erről beszélgessünk.

Letettem magunk mellé az üres bögrét, miután ő is megitta, percekig ültünk csendben, egymást ölelve. A haját piszkáltam, nem győztem betelni édes arcának látványával, szerettem az arcát nézni, a haját birizgálni és órákig tudnám nézni azokat a mogyoróbarna szemeket.

-Sky, kérdezhetek valamit? – szólt halkan.

Várakozón néztem rá, ki emelt az öléből és a fa alá mászott,vicces volt, ahogyan négykézláb oda mászik, és teljesen bebújik alá, mint valami karácsonyi ajándék. Valamit a kezében szorongatva mászott vissza hozzám, leült mellém és megfogta az egyik kezem, a másikban, egy apró dobozt szorongatott. Ahogy felpattintotta, a szívem őrült vágtába kezdett a mellkasomba.

-Skyler Brittany Jasmin.-nézett a szemembe közben pedig idegesen megvakargatta a nyakát. – Lennél… lennél ,a feleségem?Persze csak ha el tudnál viselni egy ilyen idiótát egész életedben. - nevetett.

Szememből kibuggyant egy könnycsepp, valahogy furcsa volt őt így látni, annyira komolynak és idegesnek tűnt, hogy eszembe sem jutott azt hinni, hogy hülyéskedik. Egyetlen egy szó visszhangzott a fejemben. Hajában és a pulcsiján tűlevelek voltak, igazából, nem így képzeltem el azt, hogy ha nekem megkérik a kezemet az ilyen lesz. Először is, mert nem hittem, hogy ez valaha meg fog történni, másodszor pedig a filmekben mindig egy étteremben vagy hasonló helyen szmokingban és szép ruhában történik. De én sosem éreztem magam egy átlagos lánynak és nem is találtam túl romantikusnak a térden állós sablonosan hangzó elhadart szöveget. Számomra ez volt a tökéletes leánykérés, egy kandalló előtt, odakint folyamatosan hulló hóban, kettesben.

-Igen. - hagyta el a számat.

-Tényleg? – nézett a szemembe hitetlenkedve.

-Igen Logan Philip Henderson, szeretném elviselni az összes hülyeségedet egész életemben. - kuncogtam.

Arca felderült, az ujjamra húzta az apró gyűrűt és várakozva nézett rám. Hosszú percekig csodáltam, a kandalló fényében szikrázó aprócska kékkövet miközben az arcomon egyre gyorsabban folytak a könnyek. Megtörölte az arcom és magához ölelt, egyszerre sírva és nevetve kezdtem szedegetni a hajából az aprócska zöld tűleveleket. Megcsókoltam, érintésétől mintha meggyulladtam volna, felforrósodott köztünk  a levegő. Először az ölébe húzott majd végig döntött a szőnyegen, bele túrtam a hajába és úgy húztam magamhoz közelebb. Az, hogy mellettünk a kandallóban ég a tűz, csak még romantikusabbá tette az egészet.

-Szeretlek. - suttogtam, miközben végig simítottam a hátán és ismét kócos hajába túrtam.

-Mindennél jobban. - csókolt meg sokadjára. - Skyler Henderson.-vigyorodott el.

-Jól hangzik.

-Szerintem is.

Úgy néz ki nem csak a havat hozta nekem a Jézuska, Logan életem legszebb karácsonyát és a legszebb karácsonyi ajándékot adta nekem, egy olyan fiú szerelmét aki valószínűleg életem utolsó percéig és még annál is tovább fogja minden nap éreztetni velem.