4. rész - Mozizás

Sziasztok! :)

Hát meghoztam a részt. Nagyon kérlek titeket, kommenteljetek vagy legalább alul szavazzatok, hogy tetszett. Szinte hihetetlen de az oldallátogatás nem soká eléri a 900at :)) Ezért is lenne jó, ha visszajeleznétek, mert nem tudom hogy azért nem írtok e mert nem tetszik vagy mert nem akartok. Szóval.. kérlek titeket :) Nem szaporítom a szavakat.. jöjjön a rész ;)

Sokáig aludtam, pedig általában nem kelek későn, most mégis nyolcat ütött az óra. Mondjuk az is igaz, hogy soká feküdtem le. Este megbeszéltük Sammyval, hogy átjön, beszélgetünk, gyerekre vigyázunk. Ó, igen gyerek, majd elfelejtettem Alexet erre a hétvégére "száműzi" az anyja Benhez. Amint felöltöztem, lesétáltam a lépcsőn, köszöntöttem a fiúkat, majd levágtam magam a konyhában a székre. Felnyitottam a laptop tetejét és töltöttem magamnak egy kis kávét. A twitter is hamar betöltött, elhatároztam, hogy követem Carlosékat, viszont James már megelőzött. Így rányomtam a nevük mellet levő 'követem' gombra. Hárommal több ember, akit követek. Boldogan lecsuktam a laptop tetejét, mire hirtelen csöngettek.

-Kinyitom Ben. - kiabált Adam. Az ajtóban Caroline állt, a kis Alexel, igaz még csak képen láttam, de egyből felismertem. Caroline pedig ugyanúgy néz ki mint 13-14 éve. Fura, ő lehet, hogy nem változik.

-Sziasztok. - köszönt a nő és Adam kezébe nyomott egy hátizsákot, adott két puszit Alexnek, majd sietősen távozott. Hát, ez elég gyors volt.

-Szia pici. - guggolt le Ben, mire a törpe odafutott és a nyakába ugrott. Édes kis srác. Jól elleszünk, már tudom. - Emlékszel a képekre, amiket mutattam neked az unokatesóidról? - kérdezte, majd ránk mutatott, mire Alex csak heves bólogatással felelt és odajött hozzánk, hogy megöleljen.

-Mille, nekem még van egy kis dolgom, Caroline azt mondta, csak később jönnek, de mint látod... Meg David is nem soká ideér. Szóval nem lenne baj, ha egy időre veletek lenne fenn?

-Nem, dehogy, viszont ha jön Sammy felküldenéd?

-Persze, ma mi vagyunk az átjáróház. - nevetett, mi pedig a, lépcső felé kezdtük terelgetni a kis Supermant, merthogy sikeresen a hátára vette Ben egyik nagy melegítő felsőjét szóval most ő superman. Hát rendben. A szobában gyorsan leült az ágyra és előszedte a hátizsákból a superman babáját. Jó, Adam valószínűleg kijavítana, hogy az akciófigura. Mondjuk nekem mindegy. Én benyomtam a Tvt, hogy keressek valami elfogadható műsort, Adam pedig gitárt hangolt.

-Sziasztok. - nyitott ajtót nem sokkal később Sammy.

-Szia. - köszöntünk mi is.

-Csókolom. - nézett fel Alex, mire elmosolyodtam és leültem mellé.

-Figyelj pici, inkább mondd azt neki, hogy szia.

-Jó, akkor szia. - köszönt újra, Sam csak bólintott, elkapcsolt zene csatornára majd odaült mellénk.

-Héé, zene jön innen is. - mutatott a gitárjára bátyám.

-Mutass valamit. - vágta rá Alex, mire elnevettük magunkat. Hamar tanul a kissrác.

-Tudod mit? Mutatok is. - nézett rá összehúzott szemöldökkel, mire a kissrác csak játékosan morgott egyet és közelebb ült Adamhez. - Sam mondj egy dalt.

-Jonas Brothers Year 3000 - vágta rá barátnőm.

-Életemben nem hallottam még, de ha énekeltek mellé én eljátszom nektek. - egyezett bele a dologba, gyorsan pötyögött a laptopon, én pedig odaültem mellé, hogy lássam a szöveget.

A szám végén Sammytől tapsot kapott én pedig elismerően bólintottam, majd mind Alexre néztünk, aki állát támasztva gondolkodott.

-Hát.. - húzta el a szót. - Nem volt rossz. - mondta ki végül.

-Nem rossz? És ehhez mit szólsz Törppicúr? - tette fel a kérdést bátyám, és elkezdte az ágyon csikizni a néha boldogan visongató unokaöcsénket.

-Két gyerek. - mosolygott Sam, mire egyetértően bólintottam. - Egyébként ki az a helyes srác a nappalitokban? - kérdezte. Hogy mi? Fogalmam nincs ki van a nappalinkban.

-Ja, David az új alkalmazott a boltban. - jutott eszembe hirtelen.

-Várj, te nem azt mondtad, hogy van barátod? - nézett fel bátyám kérdőn.

-Hát, mondtam, de egyébként nincs csak tudod nem ismertelek és furcsa volt. - nevetett. - Egyébként is hűséget ígérek, nem vakságot. - mentette magát, majd felém fordult. - Mi van Loganékkel? Nem mondtál róluk semmit azóta.

-Nincs semmi, még mindig ugyanannyi, amennyit tudsz. Logan gyíkbolond, James megeszik minden fura dolgot, Carlos vicces, Kendall pedig... kedves. - mondtam végül, remélve, hogy Sammy nem veszi észre, hogy a mondatom végére enyhe gyomorgörcsben szenvedtem.

-Értem, twitteren megkerested már őket?

-Mi van? Le akarod csekkolni kikkel barátkozom? - nevettem.

-Hát persze. - nevetett ő is, mire az asztalon levő laptopot odarángattam magam elé, és bejelentkeztem. Örömmel konstatáltam, hogy Kendall és Carlos is visszakövettek.

-Jött egy üzeneted. - mutogatott az ablak tetején álló ikonra Sam, mikor alaposan átvizsgálta a fiúk profiljait.

-Majd később megnézem. - hagytam rá.

-Alex nem akarunk elmenni sétálni? - hallottam Adam kérdést a hátam, mögött.

-De igeeen. - kezdett el ugrálni az ágyon a törpe, mire Adam felkapta és a kijárat felé haladtak. - Ti is jöttök?

-Persze, a mozgás jót tesz. - mondtam majd lenn felvettük a cipőnket, elköszöntünk Bentől és Davetől. A srác tényleg egész jól néz ki. Fekete oldalra fésült haja gondosan összeborzolva állt, egy fehér V nyakú pólót viselt, amin a pilóta fazonú napszemüveg lógott.

ügyesen ki kellett használni az, időnket, ugyanis megígértük, hogy háromra visszaérünk, ami valljuk be könnyebb lett volna ha Alex elsőre is megérti, hogy nem viheti haza a galambot, amit talált. Na jó végülis csak négy éves, egyébként ezért egy negyed órai csúszásban volt az idő korlátozásunk. Mikor végre visszaértünk és elmeséltük Bennek, hogy Alex mennyire megkedvelte a parkban a kis tollas állatkákat, csak mosolygott és megígérte Alexnek, hogy úgy tíz év múlva tarthat galambot. Igen, Ben tudja mit kell mondani ilyenkor, csak az lesz a furcsa ha a kissrác még emlékezni fog az ígéretre.

Míg Ben Alexxel játszott a nappaiban, mi a szobánkba mentünk vissza beszélgetni, Adam pedig kajált.

-Alexet bírom, aranyos kisfiú. - dobta le magát a székre Sammy.

-Igen, szerintem is, olyan kis örökmozgó. - ültem le én is.

-Tényleg, nem akarod megnézni az üzeneted? - jutott eszébe hirtelen.

-De, végülis..  de. - egyeztem bele, majd bejelentkeztem twitterre. Mire Sammy odaugrott mellém és megnyitotta helyettem, a küldeményt. Csodálkozva meredtem a képernyőre, nem gondoltam, hogy írni fog, sőt abban sem voltam biztos, hogy visszakövet.

@HeffronDrive: Szia... Van egy új követőd ;) Egyébként mi a terved estére?

-Na, mi a terved? - vigyorgott kajánul barátnőm, mire oldalba böktem és gépeltem valami válasz szerűséget.

@MillieTaylor07: Szia, láttam és köszönöm :) Nem terveztem semmit. Miért kérdezed?

Nem sokkal később jött is a válasz.

@HeffronDrive: Nem kell megköszönnöd :D Nincs kedved esetleg eljönni moziba? Tudod... Jamez barátnőjének a jegye...

Miután elolvastam teljesen ledermedtem, csak akkor eszméltem fel, mikor Sam meglóbálta a kezét előttem.

-Föld hívja Milliet. Jézusom jól vagy? - nevetett. - Inkább mesélj róla, közben viszont visszaírhanál, mert vagy 3 perce írt.

@MillieTaylor07: De, persze, hogy van. Hánykor kezdődik a film, és tudjátok már mi az? :D

@HeffronDrive: Nyolckor :) Fél nyolcra érted megyek, mivel a mozi nincs messze gondoltam mehetnénk gyalog, ha neked is jó. Igen, Logan megnézte, de már fogalmam sincs :D

@MillieTaylor07: Jó hát, mindegy majd meglátjuk :D akkor este...   Szia... :)

-Téged látott már orvos? Mostmár kicsit vörös vagy. - nézett rám furcsán barátnőm.

-Mi? Ja... öhm... csak melegem van.

-Persze, hogyne. Na mesélj.

-Nincs mit mesélnem, igazából csak most ismertem meg, mikor Logannak vittem vissza a tárcáját. - válaszoltam pár perc után Sammynek.

-Na jó, mondjuk, hogy elhiszem, - nevetett fel - de sokat kell ám még neked mesélned.

-De tényleg nincs mit. - erősítettem meg szavaimat.

-Most nincs, de holnap már lesz. - kacsintott rám, mire löktem rajta egyet, ő meg csak tovább nevetett, az se érdekelte, hogy kishíján a földre borult.  Na igen, valahogy így nézhet ki két lány, akiknek elég a madarak csiripelése, hogy nevetni kezdjenek. Úgy beleelegyedtünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettük mennyire telik az idő, hirtelen ránéztem az órára és észrevettem, hogy lassan fél hét.. Nos, lehet hogy el kellene kezdeni összeszedni magam.

-Megvársz, elmegyek letusolni? - kérdeztem barátnőmet.

-Persze, de akkor lemegyek a David Conrad hasonmás nagybátyádhoz. - mondta, mire elnevettem, magam, majd, elmentem fürödni, hajat is mostam. Az agyam végig az estén kattogott, ami nincs is már olyan soká. Mikor végeztem gyorsan előkotortam a hajszárítót és szedtem elő ruhát, mivel kezd lehűlni az idő inkabb egy hosszú farmer mellett döntöttem. Mikor elkészültem elégedetten sétáltam le a lépcsőn. Hét óra múlt épp ideje,  viszont Sammyt sehol nem láttam.

-Ne keresd, apukája hívta, hogy hamarabb megy haza, így beugrott érte. Vagy százszor megkért, hogy mondjam el mennyire sajnálja, de majd este hív, csak írj smst ha haza érsz. - világosítotat fel Adam a helyzetet.

-Ja, oké kösz.

Nem kellett sokat várnom, a csengő megszólalt én pedig gyorsan odaugrottam az ajtóhoz.

-Szia. - mosolyogtam rá.

-Szia. - üdvözölt ő is. - Mehetünk?

Bólintottam válaszul, majd elköszöntem fiúktól és már indultunk is.

-Mi újság? - érdeklődött.

-Semmi különös, unokaöcsémet pesztráltuk ma, barátnőmmel beszélgettem és úgy tűnik megvan az új bolti dolgozó. - daráltam el a napom gyorsan. - Veletek?

-Carlos elment Alexáért, James Halstonnal töltött egy kis időt, míg nem kellett mennie, Logan meg valami csajt hajt, azt hiszem. - nevetett. - Lehet, hogy ismered korodbeli lehet. Vanessa, azt hiszem, igen Vanessa Wild.

-Nem, nem ismerős a neve. Nektek bemutatkozott már?

-Igazából igen, viszont nem ismerem, nem tudok róla szinte semmit csak amit Logan mond. Szerintem túl... rózsaszín. Ne érts félre, tudom, hogy lány csak nem tudom kicsit fura.

-Soha nen szerettem a rózsaszín cuccokat, nem tudom nem az en stílusom. De a magassarkú cipőkkel is valahogy így vagyok, inkább maradok a Vansnál. - mutattam a cipőmre.

-Ja a Vans jó, én is bírom. - helyeselt.

A mozi olyan háromnegyed órányi sétára lehetett, nem nagyon bántam, egyrészt mert szeretek sétálni, másrészt pedig jó társaságom adódott hozzá, egy szó mint száz nem panaszkodhatok. A nagy kivilágított épület előtt már ott állt James, Logan, Carlos és egy aranyos lány, aki Carlos kezét fogta, szóval feltételezem ő Alexa.

-Sziasztok. - köszöntünk a kisebb csapatnak, majd miután mindenki üdvözölte a másikat Carlos szólalt fel.

-Szerelmem, ő itt Millie. Millie ő itt a szerelmem. - mutatott be (azt hiszem) egymásnak minket.

-Szia Szerelmem. - intettem felé, mire mindenki elnevette magát.

-Szia, hívj csak Alexának, lehet, hogy jobban hangzik, mint a szerelmem. - mutatkozott be ő is, James pedig mindenki kezébe nyomott egy jegyet 'Eleven testek' hmm... jó film lehet. Mikor megkerestük a helyünket és leültünk a film nem soká kezdetét vette. Jobb oldalamon Kendall foglalt helyet, míg a bal oldali széket Logan vette birtokába.

A film végülis egy klasszikus Rómeó és Júlia történeten alapszik. A szarkasztikus humor egészen egyedivé teszi, szóval egy jó filmet tudhatunk magunk mögött. A moziból kiérve a közeli park padjaira ültünk le, hogy beszélgessünk.

-Élvezhető film, viszont a csaj nekrofíliája megrémisztett. - szögezte le Carlos, mire körünkben halk morajlás szerű nevetés söpört végig.

-Ja, jó volt de Logan, mit dobáltál film közben? - nézett furán James barátjára.

-Te is kaptál? - kérdeztem. - Az egyébként akkor volt, mikor megijedt és a popcornnal a kezében ugrott egyet, az meg szerencsésen a nyakunkban landolt.

-Te állat. - lökte meg James nevetve. - De pocsékba ment a kaja, érted a kaja.

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekkel színesedett az estém, majd mindenki máshova készült, James Halstonhoz, hogy megnézze otthon van e már, Carlos és Alexa együtt mentek, Logan fáradt volt, ezert ő haza, aludni, Kendall pedig felajánlotta, hogy haza kísér. Az út ugyanolyan jó hangulatban telt, mint az elmúlt óráim, sokat beszélgettünk és rengeteget nevettünk, majd mikor a ház elé értünk elköszöntünk egymástól.

-Nekem vissza kell mennem, még ki akarom faggatni Logant hogy hogy áll a csajjal mielőtt elalszik. - nevetett.

-Persze, menj csak és köszönöm az estét. - mondtam, mire elmosolyodott. - Mi az? - kérdeztem érdeklődve.

-Semmi, csak nem rég óta ismerlek és ez a pár nap olyan, mintha mégis ezer év lenne.

-Ez veled is ugyanígy van.  - mosolyogtam rá, majd egy gyors ölelés után bementem a házba. Éjfél elmúlt, szóval nem csodálkoztam, hogy már mindenki alszik. Gyorsan dobtam egy smst Samnek, reméltem, hogy ha alszik nem ébred fel rá, de igazából kerek három perc múlva megcsörrent a telefonom, így beszélgettünk egy darabig.