8. rész - Mama :)

Úristen!!!! Nagyon köszönöm mindenkinek. Fantasztikusak vagytok :D Egyszerűen csodálatosak tényleg, imádlak titeket :D Ééés.. Ha összejön az öt komment azonnal jön az új rész, de ha nem akkor sajnos várnotok kell kicsit tovább.. rajtatok múlik... újra ;)

Reggel fél nyolc, Kendallék nem soká ide érnek, minden összepakolva és indulásra kész. Egyébként Sammy se ér rá, az anyjánál tölt két napot újra. A reptér nincs messze, olyan fél óra lehet kocsival, az út pedig repülővel kb. egy óra hossza, egyébként Ben a jegyeket már tegnap lefoglalta, telefonon. Csöngettek.

-Nyitom. - kiabáltam Bennek, majd az ajtó felé siettem.

-Szia. - pusziltam meg barátomat az ajtóban, Jamest pedig egy öleléssel jutalmaztam.

-Mehetünk? - állt meg mellettünk nagybátyám, majd mindenki bólintott. Beszálltunk a kocsiba, és végre elindultunk.

-Milyen fajta? - bökött a gitár felé Kendall.

-Lp. - válaszolt kurtán bátyám. - Értesz hozzá?

-Nem ért, csak reggelente mindig játszik egy-egy órát. - nevetett James.

-Tizenöt éves korom óta gitározok.  - válaszolt Kendall is.

-Jó dolog, a zene, kiegyensúlyoz. - helyeselt Adam.

Nos igen, ha két gitárőrült elkezd gitárokról beszélgetni, valószínűleg az lesz a vége, hogy egész úton ezt hallgathatjuk.

-A repülőgép a négyes állásról, nem soká indul. Kérem az utasokat szálljanak fel a járatra. - mondta be egy monoton női hang, mire elköszöntünk Bentől és felszálltunk. Az ülés sajnos messze volt a srácoktól, csak James és Adam kerültek egymás mellé. Kendall a kettővel mögöttem levő sorban ült. Jobbra mellettem egy idős hölgy, balra pedig... az ablak helyezkedett el.

Az út nem volt olyan felemelő, mint amilyenre számítottam, de végülis egy kis twitter és zene hallgatás segített gyorsabbá tenni az idő múlását. Mikor leszálltunk, elindultunk a csomagokkal megkeresni Frank bácsit, a nagyi szomszédját. (Kijön értünk a reptérre, amiért Nagyi vigyáz Rickre...)

-Millie, Adam, de nagyok vagytok. - üdvözölt minket, mikor megyaláltuk.

-Ezzel megyünk? - mutatott Kendall az ősrégi kocsi felé, félve bólintottam egyet. - Ne,  ugye nem hosszú az út? Örülök, ha ebbe beférünk.

Frank sebességbe tette a kocsit, ami egy ideig pöfögött, majd egy nagy csattanással beindult.

-Gyertek. - kiabált Frank.

-Na én ebbe be nem ülök. - nézett riadtan Jamie.

-Fogd be és szállj be. - kezdtem el lökdösni.

-Enyém az anyósülés. - sietett Adam. Igen, ez logikus, ha a kocsi béna legalább az a mázlista, aki megkapja az első ülést.

-Ez szét fog esni alattunk. - közölte Kendall és elindult a kocsi felé. Mivel James meg se akart mozdulni megragadtam a kezét és magam után rántottam. Mit ne mondjak, nem ment könnyen, de sikerült mindenkit betuszkolni a kocsiba, ami két lépés után majdnem szétesett.

-Ajjajj. - kiáltott fel Frank.

-Mi a baj Frank bácsi? - kérdezte Adam.

-Meg kéne tolni, baj van az indítással.

-Na jó, én inkább sétálók. - vágta be az ajtót Kendall, James pedig utána sietett.

-Tessék nyomni a gázt. - üvöltött K-dog.

A kocsi röpke fél óra után beparkolt nagyi udvarába.

-Szia nagyi. - ugrottam oda hozzá, mihelyt megláttam.

-Mel, szia. De jó téged újra látni. - ölelgetett szorosan. - Adam, te meg milyen komoly fiatalember lettél. - nézett végig nagyi bátyámon. - Bemutatjátok a kis barátaitokat? - lépett egy kicsit hátrébb.

-Nagyi ő itt James, egy kedves barátom. Ő pedig Kendall, egy különleges személy, aki fontos szerepet tölt be az életemben. - fogtam meg a kezét.

-Értem, nos nagyon örülök a találkozásnak kedveskéim. - simogatta meg Kendall karját.

-Nem különben asszonyom. - mosolygott.

-Adam, vidd fel a dolgokat, tudod hol a szoba. - mondta nagyi. Ezt szeretem benne, nem beszél hangosan, se fenyegetően, de mégis van valami tisztelettel sarkalló a hangjában. Amint beléptünk a házba, rögtön magával ragadott a légkör. Biztos mindenki érezte már, azt a megszokott 'mama-illatot', én személy szerint imádom.

-Cuki ház. - mosolygott Kendall. - Egyébként nagyid meg tök kedves.

-Tudom, bármit megtennék érte. James, - fordultam a fiú felé. - Jó lesz, ha Adammal alszol?

-Két személyes ágy, vagy két egyszemélyes ágy? - kérdezte nagy szemekkel.

-Kétszemélyes.

-Van más választásom?

-Igen, a nagyi.

-Jó lesz Adam. - törődött bele, mire elnevettük magunkat.

-Tényleg, be se mutatsz Ricknek? - kérdezte könnyedén.

-Nem hiszem, hogy túl jól kezelné, lehet, hogy sokkot kapna.

-Ennyire öreg fiú?

-Dehogy, csak a szíve nem a régi már.

-Mióta ismerlek, nekem se. - mosolygott, majd átfogta a derekam én pedig nyaka köré fontam a kezem. Homlokát az enyémnek támasztotta és megcsókolt, már ezekért a pillanatokért érdemes élni. Csókunknak a nagyi köhécselése vetett véget, a konyhaajtó felől.

-Elnézést fiatalok.  - mosolygott kedvesen - Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy jó lesz e, ha este bográcsos pörköltet eszünk?

-Tökéletes. - válaszolt Kendall - Igazából soha nem ettem még igazi bográcsos kaját.

-Nem tudod, mit hagysz ki vele. - rázta meg a fejét mama, majd kiment.

-Hihetsz neki. - bólogattam. - rohadt jó kajákat csinál.

-Akkor vigyázzon, mert James a végén feleségül veszi. - nevetett. - Egyébként őket hol és mikor hagytuk el? - nézett szét a konyhában. - Ahogy kimondta az emelet felől egy nagy csattanás hallatszott, mire felsiettünk.

Adam az ágyon ült, gitárral a kezében, James pedig a földön feküdt?! Ráadásul arccal.

-Hát vele meg mi történt?  - kérdeztem.

-Elesett és úgy maradt, szegény nem normális. - röhögött Adam.

-Csak fogd be, ez így tök kényelmes. - hadonászott JD-Mazz, Adam csak megrázta a fejét és visszafordult gitárt hangolni. Kendall pedig segítőkészen leült mellé.

'Was it you who spoke the words that things would happen but not to me. Things are gonna happen naturally. Ohh, takin' your advice and I'm lookin' on the bright side and balancing the whole thing.' Kezdte énekelni Kendall, a dallamra, amit bátyám gitározott, nem sokkal, később James és én is bekapcsolódtunk. Jason Mraz - You and I both-ja úgy tűnik mindenhol tarol.

-Nem szeretnétek lejönni hozzám az udvarra? - lépkedett mami lassan felénk. - Éppen krumplit pucolok. Ott is zenélhetnétek, hogy ne legyek egyedül. - mosolygott kedvesen.

-De persze, megyünk csak szétszedem az erősítőt addig. - mosolygott vissza Adam.

-Mamád megijesztett. Olyan könnyedén lépked, hogy soha nem tudom épp merre jár. - nevetett James.

Pár perc múlva már az udvaron voltunk, az összeszerelt gitárral és a pacsirtáinkkal.

-Mama segíthetek valamit? - kérdeztem tőle.

-Köszönöm Mel, nagyon kedves vagy, de nem kell maradj csak velük. -mosolygott rám.

-Ők is itt vannak, két lépésre, tényleg szívesen segítek. - erősítettem meg szavaimat.

-Ha ennyire segíteni szeretnél, pucolj krumplit. - simogatta meg a hátam, majd a telefonom smst jelzett.

'Bárhova elmehetsz, én mindenhol megtalállak: H'

Azt hiszem nagyon bekattant a zaklatóm, szerintem túlzás nélkül is pszichológiai eset lassan. De honnan tudja a számon? Na jó,remélem ez csak üres fenyegetés. Kicsit megijedve, de boldogan leültem mama mellé a székre és kezembe vettem egy kést. Nem sokkal később Kendall és James is csatlakozott hozzánk, Adam pedig maradt a gitárnál. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez nem egy szokványos módja a vacsora elkészítésének, de nekem tetszik.

Szinte egész este kinn ültünk az udvaron, beszélgettünk, ettünk és szórakoztunk, sőt még nagyi is velünk tartott.