10. rész - Menjünk haza...

Sziasztok!!
Úgy szeretlek titeket, hogy nem bírom kifejezni, egyszerűen fantasztikus, hogy egy nap alatt összeszeditek a kommenteket :) Most próbáljuk ki meddig sikerül.. hét komment? :D Meglesz? Bízok bennetek, gyerekek ;) Jó olvasást :)

Az éjszaka felét átbeszélgettük Jamessal, majd hajnal táján végre sikerült elaludnom. De még az a pár óra alvás sem sikerült zökkenőmentesre. Négy óra felé egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek, majd szúró fájdalmat éreztem a hátamban, mire végül kinyitottam a szemem. Annyit láttam, hogy a földön fekszek, Kendall meg felhúzott szemöldökkel és XXL méretű szemekkel néz  körbe.

-Mi a...? - kérdeztem.

-Asszem leszakadt az ágy. - avatott be a történtekbe, mire hitetlenül ránéztem majd pár pillanat múlva mindkettőnkből kitört a nevetés.

-Jól vagytok? - jelent meg nagyi az ajtóban.

-Igen, persze, csak azt hiszem az az ágy egy kicsit régi volt. - néztem sajnálkozva a tárgy felé, mármint ami maradt belőle.

-Semmi baj.  A fő, hogy nem esett bajotok, az az ágy tényleg elég régi volt már, még szerintem az antik boltokban sem lenne sok értéke. – kuncogott. – Aludjatok csak, ha itt nem megy a kanapé odalenn kihúzható.

-Köszi nagyi. – adtam neki egy puszit. – Szerintem megoldjuk. – mondtam, mire ő csak mosolygott, megrázta a fejét és visszament aludni.

-De bénák vagyunk. – ölelt meg Kendall, majd megpuszilta a nyakam. –És most mit tegyünk? – mosolygott.

-Nem tudom, de én rohadt álmos vagyok. Állva el tudnék aludni. – nevettem.

-Akkor aludj lenn a kanapén. Én már amúgy se tudnék.

-Jól van, és te? Mit csinálsz?

-Nézem, ahogy alszol. – mosolygott. – Nem tudom, majd kitalálom, talán válaszolgatok pár dologra twitteren. – húzott maga után, majd lefeküdtem a kanapén az ölébe, és többre nem emlékszem, azt hiszem elaludtam.

Reggel mit ne mondjak, elég kialvatlanul ébredtem. Azt hiszem, ez köszönhető a szép éjszakai „ágy-incidensnek” is, és a Beszélgessünk Jamessal hajnalig dolognak. Mikor felébredtem nagyit és Adamot láttam meg először, a konyhában ültek és beszélgettek.

-Jó reggelt. – néztek rám mindketten.

-Nektek is. – mondtam. – Többiek?

-Kendall fenn, pakol össze, James meg még alszik. – mutogatott bátyám, én pedig elindultam felfelé.

-Hogy aludtál? – nézett rám K-dog.

-Hát, volt már jobb éjszakám is. – nevettem.

-Kiírtam twitterre, hogy ügyesen összetörtünk egy ágyat, és jönnek a találgatások, hogy vajon mit csináltunk. Igen, ha tudnák, hogy csak aludtunk. – rázta meg a fejét. – Ééés végeztem. - csukta le a sporttáska tetejét. - Egyébként mikor megyünk?

-Olyan másfél óra múlva. – néztem rá a falon levő órára.

-Nem sok, nem vagy éhes? Mamád csinált valami kaját. Gőzöm nincs mi az, de finom, szóval addig egyél, míg James nem kel fel. – nevetett.

-Jó, rendben, eszek, mondjuk, ha nem mondod is oda mentem volna, mert a lyuk a hasamban emlékeztet rá, hogy mindjárt éhen halok.

Nagyi tényleg finom kaját csinált, de sajnos senkinek sincs még ötlete se, hogy mi lehet az. Idő közben felkelt James is, mindent összepakoltunk és szűk másfél óra múlva mikor elköszöntünk nagyitól, és megköszöntük a vendéglátást készen álltunk az indulásra.

-Biztos nem akarjátok, hogy Frank bácsi elvigyen titeket? – kérdezte meg még egyszer, James, Kendall és Adam pedig a visszatartott nevetéstől fulladoztak.

-Igen, nagyi, teljesen biztos. – simogattam meg a karját. – Annyira nincs messze, kisétálunk, mire indul a gép. – nyugtattam meg.

-Hát jó, legyen, ha nektek így jobb. – engedett el minket végül. Még nyomtam egy utolsó puszit az arcára, utána elindultunk.

-Adam, te mikor beszéltél Jakeval? – kérdeztem, mire éreztem, hogy Kendall akaratlanul szorított egyet a kezemen. – Egy gyerekkori barátunk. – mosolyogtam rá.

-Bocs. – röhögte el magát.

-Nem tudom, még mikor otthon voltunk. Miért? – válaszolt végre Adam.

-Ma háromkor találkozok vele, átjön hozzánk. Ő is Los Angelesben lakik egy ideig a nyáron. – magyaráztam.

-Ez tök jó. Már rég láttam, srácok, ti esetleg jöttök? – nevetett Adam első sorban Kendallnak címezve a kérdést.

-Először megnézzük Carlost, utána lehet, hogy ott leszünk. Vagy négyen vagy csak páran. – vont vállat James.

Míg erről beszélgettünk odaértünk a reptérre. Mivel a gépünk nem sokkal később indult, így felszálltunk. Az út jobban telt, mint amikor jöttünk. Most mindenki egymás mellé került, igen, nem árt időben venni jegyeket. A sor szélére, Kendall mellé ültem. Twitterre pakoltam fel néhány képet róluk.

képek, ha összejönnek

-Jamees. - rohant egy kislány a Los Angelesi repülőtéren felénk, és megölelte a fent említett személyt. -Szia, szia, szia. - ugrált. - Én vagyok a legnagyobb rajongótok.

-Lefényképezel velük? - nyomta a kislány Adam kezébe a gépet.

-Persze. - mondta, mire a srácok beálltak a kislány mellé. Adam pedig lenyomta a gombot. Egy sor ölelkezés után végre haza indulhattunk.

Egy idő múlva.

-Sziasztok. Milyen volt nagyinál? - ölelt meg minket Ben. - És hova tettétek Kendallékat?

-Hát éjszaka Kendallal szétszakítottak egy ágyat. - röhögött Adam, Ben pedig furán nézett rám.

-Nyugi már, csak aludtunk, - nevettem. - egyébként nagyon jó volt. Carlost érte egy kis baleset, amíg távol voltunk, szóval srácok most ott vannak, de elméletileg nem soká jönnek. Ja és beszéltem Jakeval, egy régi barátunk olyan fél óra múlva itt lesz és Sammy is átnéz majd, mondjuk ő valószínűleg csak holnap.

-Ó hát oké, úgyis olyan üres volt a napom nélkületek. - nevetett Ben.

- Ezeket felviszem, kipakolok. - fogtam meg a sporttáskát.

A szekrényembe már majdnem bepakoltam, mikor csöngettek.

-KINYITOM! - futottam le a lépcsőn. - Jake, de jó látni. - öleltem meg a fiút.

-Szia Millie! Mindjárt megfojtasz. - nevetett.

-Gyere beljebb. - húztam. - Ő Ben, a nagybátyánk. - mutattam az éppen TVt néző személy felé, aki intett egyet.

-Jakeee. - jelent meg bátyám is és lepacsiztak.

-Mi a helyzet veletek? - kérdeztem Jaket, miközben leültünk.

-Csak, amit tudtok. Anyámék úgy döntöttek, jót tenne nekem pár hét távol otthonról, így hát most itt vagyok. - magyarázott. - De inkább te mesélj. Ki za... - kezdte, mire megráztam a fejem, gyorsan megértette, és másról beszélt. - Szóval, mi van Kendallal?

Egy kő esett le a szívemről, viszont, ahogy kimondta csöngettek.

-Sziasztok. - engedtem be Jamest, Kendallt, Logant és nagy meglepetésemre Carlost is, aki a történtek ellenére tök vidám volt. Gyorsan megöleltem, és szemügyre vettem.

-Jól nézel ki, a történtekhez képest. - mosolyogtam rá.

-Ha ez bók lett volna, köszi. - mosolygott.

-Én is itt vagyok ám. - puszilt meg Kendall.

-Sziasztok! - köszönt Ben, amit valamilyen módon mindannyian viszonoztak. - Kitalálom, a törött kezű Carlos, Millie mellett Kendall, fehér felsőben James, Ő meg Logan. - mutogatott összevissza, mire srácok csodálkozva nézték. - Nyugi, nem mágus vagyok, Kendallt már ismerem, Logant a boltban láttam már, Millie beszélt a balesetről, és kizárásos alapon jött James. - magyarázott, mire elmosolyodtunk.  Közben Adam és Jake is odaértek hozzánk, egy gyors bemutatkozás után pedig visszamentünk beszélgetni.

-Szóval, Jake. Hogy állsz a gitárokkal? - tette fel Kendall a "döntő kérdést", mire elnevettem magam. Persze, ő ezt mindenkitől megkérdezi.

-Jobban bírom a gépeket, a bináris, decimális számrendszereket és a logikai függvényeket, de gitároztam olyan két évig, van még amire emlékszek. Van egy fekete Cort elektroakusztikusom valahol otthon a szobámban, jól szól. - adta meg a kielégítő választ, mire Kendall elégedett bólintását kapta.

-Jó ember vagy te. - veregette meg a vállát.

-Hát kösz. Veled mi lett? - nézett Carlosra, ő meg csak elröhögte magát.

-Valami idióta azt hitte ki tud nyírni egy X6ossal, de Carlos mindent kibír. Nekem nem elég ennyi, hogy ott maradjak és körberajzolhasson bárki is.

-Ez hülye. - nevetett James.

-Tényleg, aláírjátok, tudjátok, mint alsóban, mikor eltört valakinek a keze. - vett le egy filcet Carlos a polcról, majd mindenki sorban megfogta és telefirkált egy részt. - Jake? - nézett Carlitos a fiú felé.

-Igen? - fordult oda.

-Van itt még hely és vagy úgy öt filc. - vágta a csodálkozó fiúhoz a tárgyat, az pedig nevetve felvette a földről és rajzolgatott egy kicsit.

-Mi az a Jakeppeno? - érdeklődött Carlos.

-Szeretem a Jalapenot és ezt így Millie mondta először, és rám ragadt. Ez a nevem twitteren. - magyarázott barátom.

A baráti találkozó, vagy hogy nevezzem, egészen estig eltartott és a fiúk szerintem tök jól megismerkedtek egymással. Jakehez holnap elmegyek, "mert olyan rég láttam és olyan sok minden történt, hogy muszáj beszélnünk", és Sammyval is találkozok.