5. rész - Really Big Time...

Sziasztok :) 

Meghoztam az új részt, szombat lévén. Kommenteljetek, olvassatok és hagyjatok visszajelzéseket :) Minél több komment van annál hamarabb hozom a részeket, míg nem érjük el a hármat marad az egy hét. :) Szóval.. hajrá mindenki kommenteljen ;) Köszönöm előre is... Jó olvasást, remélem tetszik

-Jó reggelt. - köszöntem a lépcsőn lépkedve Bennek és Adamnak. - Alex?

-Kilenc óra, de még mindig alszik. Kire ütött? Hát alvás terén nem rám. - nevetett Ben.

-Mi lesz az ebéd? - botorkált hozzánk bátyám.

-Hova fér beléd ennyi kaja? - nézett kérdőn Ben, mire előbbi csak elnevette magát válaszul. Hát igen, ők így társalogtak egy darabig, míg én megcsináltam a reggeli teendőimet, és Alex is felébredt közben. A délelőttöm nagyjából abból állt, hogy Alexxel játszottunk, segítettünk főzni Bennek és mesét néztünk. Haláli személyisége van a kissrácnak. Az óra már éppen délután négyet ütött és Alex színezett mellettem, mikor megszólalt a telefonom. Éles hangjára Alex rögtön felfigyelt és elkezdte kántálni, hogy 'vedd fel, vedd fel'. Kicsúsztattam a készüléket a zsebemből és kérdőn néztem a képernyőre. Ken... mi? Kendall? Vajon mit akarhat? Na jó, inkább felveszem, a végén még lerakja.

-Szia! - szóltam bele végül.

-Szia! - mondta a vonal másik végén, hallottam a hangján, hogy mosolyog mire akaratlanul én is ezt tettem. - Mit csinálsz este?

-Öhm, nem tudom. Semmi extrát nem terveztem.

-Tartunk egy bulit este. Nincs kedved eljönni? Igazából nincs semmi különleges alkalom, csak úgy döntöttünk lazulunk egy kicsit.

-De, persze szívesen elmegyek. Hány órára?

-Hét, nyolc körül?

-Rendben ott leszek.

-Várunk, szia.

-Hé Kendall. - szóltam utána, remélve, hogy még nem rakta le. - Sammy is jöhet?

-Persze, hozhatsz akit csak akarsz. - nevetett.

-Oké, akkor ott.  Szia, és köszi.

-Szia.

Miután leraktam a telefont gyorsan hívtam Sammyt, hogy elújságoljam neki az új programunkat.

A telefonálások után játszottunk még Alexxel, aztán letusoltam, és Sammy nem sokkal utána befutott.

-Szia. - köszöntem.

-Hali, mikor megyünk, hova megyünk, kik lesznek?  - zúdította rám a kérdésáradatát.

-Héhéhé, nyugi - nevettem. - szerintem nem soká indulhatunk. Nincs messze a hely, és nem tudom,de szerintem Carlos, Logan, James, Kendall tuti, gondolom Alexa, Halston és a csaj aki után Logan fut, Vanessa is szerintem. Meg sokat beszéltek Dustinról, szóval valószínűleg ő is.

-Népes kis társaság, de ki az a Vanessa ugye nem Wild? - kerekedtek ki a szemei.

-De igen, azt hiszem úgy hívják, miért, ismered?

-Az gyenge kifejezés. Körülbelül másfél, két éve anyám az ő apjával pajzánkodott, úgy fél évig voltak együtt. Egy féreg a csaj, már vagy kétszáz pasija volt, komolyan ez már mindenkit összeszedett.

-Ennyire gáz?

-Hidd el nekem nagyon, mondjuk... ki tudja, lehet, hogy annyi idő alatt megváltozott. De a vér nem válik vízzé. Mi pedig el fogunk késni.  Megyünk?

-Igen megyünk már, nyugi. - nevettem,  majd elköszöntünk mindenkitől. Az úton Sammy végig kérdezősködött, és Vanessáról beszélgettünk.

-Itt is vagyunk.  - álltam meg a már kidíszített ház előtt, ahonnan hangos zene hangja szűrődött ki, a csengő még mindig csilingelő visításban tört ki egy határozott mozdulat után, de ez most eltörpült a zene mellett.

-Szia...sztok. - nyitott ajtót jókedvűen James, és egy gyors bemutatkozás után, beljebb invitált minket. - KENDAAALL! - üvöltött. - ITT A SZERETNI VALÓ BARÁTNŐD!

-Jól van haver, elég lesz már kezded kínossá tenni a helyzetet. - veregette meg a vállát Kendall, mire nevetni kezdtek. Egy szoros öleléssel jutalmazott minket és bemutatta a többieket is. Egy pár ember volt csak, akikről eddig még nem hallottam.

-Sziasztok lányok. - jött hozzánk Carlos is. - Új csaj, király. Jössz velem? Bemutatom az emberkéket neked.

-Menj nyugodtan. - biztattam barátnőmet, mire megvonta a vállát és bólintott Carlosnak.

-Kialudtad magad? - nyomott inni a kezembe Kendall.

-Igen, mondjuk. De egy kisgyerek egész napos pesztrálása fárasztó tud lenni, főleg ha a Phineas és Ferb a kedvenc meséje és minden dalt énekelni illetve énekeltetni akar. - mondtam mire Kendall hangosan felnevetett.

-Szóval te jól tudsz énekelni? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve.

-Van aki szerint igen, de ez a téma nem egy énekessel a legmegfelelőbb. - nevettem.

-Akkor igazán megmutathatnád, a nappaliban nálunk minden bulin van felállítva pár mikrofon és találsz ott egy gitárt is. - nézett kiskutya szemekkel.

-Jól van, de még ne most. - adtam be a derekam.

-Behajtom rajtad, ne aggódj. - mondta, mire Dustin rohant el mellettünk a kezében egy SZTK szemüveggel, egy farmerrel, egy kockás inggel és egy lánccal, a kert irányába. - Gyere velem, úgy nézem DBelt nem teljesen józan, ilyenkor csinál fura dolgokat. - világosított fel, majd megragadta a kezem és kifelé rohantunk. A földbe egy ásó volt leszúrva körülötte pár kiürült italos üveg és 'szomjas' emberek akik merengve nézték Dustint ahogy alkot. Az ásóra épp a nyakláncot rakta fel, majd Kendall felé intett.

-Ez nem normális. - nevettem.

-Nekem mondod? Úgy tíz éves korom óta ismerem, napról napra hülyébb.

-Elmegyek, megkeresem Logant, még nem is láttam. - hagytam ott Kendallt egy kis időre. A szobán átsétálva már nagyon senki nem tűnt túl józannak. Kevés keresgélés után végre megtaláltam Logant is.

-Szia - ugrottam a nyakába boldogan, ő viszont letörtnek tűnt. - Mi a baj?

-Semmi, igazából hülyeség.

-Mondd már el. - rángattam le egy székre magam mellé.

-Ő ott Vanessa. - mutatott a szobában levő lány felé. Hű, tényleg elég rózsaszín.

-Igen, mi van vele? - sürgettem.

-Azt hiszem szeretem. De félek, én... én általában mellé nyúlok vagy ha nem akkor nagyon elszúrom. - szomorkodott.

-Hát figyelj, én nem igazán ismerem, de bízz az érzéseidben, és főleg magadban. - veregettem meg a vállát. - Itt van, egy kis lélek erősítő - kaptam el egy üveg Jack Daniel's-t az előttünk elhaladó Dustintól aki ezt csak egy 'egy kibaszott varázsló vagyok, eltűnt a pia a kezemből' kiáltással díjazta, majd tovább ment. - Viszont a pólód valaki leöntötte, azt a helyedben lecserélném.

-Szerintem jó lesz ez így is. Most valahogy nem érzek rá késztetést, hogy felmenjek. - nevette el, magát, szerintem fura fejet vághattam, mert elkezdte magyarázni. - Jamest és Halstont elég rég láttam, és hát.. na tudod. - nevetett tovább, de ezúttal én is vele tartottam, majd meghúzta az üveget. - Kösz a biztatást fogalmam nincs mi lesz, de mindenesetre kösz.

Mikor felálltam volna Sammy ült le mellém.

-Na, hát téged is lehet még látni? - kérdeztem.

-Ezek szerint, egyébként Carlosék nem teljesen normálisak. Csak most nem tudom eldönteni, hogy az alkohol tette meg a hatását vagy ez nála alapjárat.

-Carlos mindenhogy bolond, Dustin seggrészeg, és kik azok a 'Carlosék'?

-Carlos, Dustin, mint mondtad, Alexa és Katelyn, tudod, Kendall sorozatbeli csaja. - világosított fel, mire bólintottam. Tegnap megnéztünk egy Big Time Rush részt Alexxel. - Dustin próbált egy üveg Walkert elvarázsolni a kezéből.

-Igen, az én hibám. - vallottam be. - Kivettem a Jack Daniel's-t a kezéből és olyan sötét, hogy azt hitte eltűnt.

-Ez az ember agybaj. Egyébként jó helyre hoztál, köszike. - ölelt meg, majd ott hagyott. Én pedig elindultam Kendall kereső körútra, mikor megláttam épp a hasát fogva röhögött és az irányomba bámult, megálltam előtte és kérdőn néztem, mire csak a hátam mögé mutatott. Fura látvány fogadott, ahogy megfordultam, de rögtön elkezdtem nevetni, legalább úgy mint Kendall. Logannak lehet, hogy nem kellett volna az egész Jack Daniel's-t behúznia. Szerzett egy szőke parókát, rárakta az ásóra, szóval Nicki Minaj SuperBass című számára lassúzott egy kockás inges, SZTK szemüveges, farmer gatyás, nyakláncos szőke parókás ásóval.

Ez így ment egész éjszaka, én mint jó vendég hajnali három körül úgy döntöttem elhagyom a helyszínt. Sammyt is nem rég vitte haza apukája.

-Kendall - üvöltöttem túl a zenét. - Azt hiszem most megyek.

-Várj, elmegyek veled. Nem engedlek el ilyenkor egyedül. - válaszul csak bólintottam, pár perc múlva már az utcán voltunk.

-Nem ittál. - mondtam.

-Sokat, sokat nem ittam, de egyébként igen.  Nem tudom, most valahogy ez is elég volt. De te se.  Hogyhogy?

Most erre mégis mit kellene mondanom? Hogy nem akarom, hogy részeges köcsögnek nézzen rögtön az első bulin? Nem, köszi.

-Nem, tudom, valahogy így alakult. - mosolyogtam.

Egyébként Kendall tök kedves, egészen hazáig kísért, viszont rögtön indult is vissza, nehogy felforgassák a házat még jobban. Egyéb oka az volt, hogy nem akart senkit felkelteni. Hát jó... majd legközelebb, talán. Bementem a házba, épp, hogy letusoltam, már csörgött is a telefonom. Ki lehet?  Nem soká négy óra. Ránéztem a kijelzőre és gyorsan felvettem.

-Szia, máris hiányoztam?

-Szia, nem csak... vagyis de. Na szóval lehet, hogy most hülyének fogsz nézni, de kizártak. Kulcsom nincs, mert általában ilyenkor nincs zárva az ajtó. James nem veszi fel a telefont, tuti jól... el vannak. - nevetett.  - Többiek meg nincsenek beszámítható állapotban. Szóval nem mehetnék vissza hozzátok? Ígérem nem zavarok.

-Ugyan, nem zavarsz. Gyere nyugodtan.

-Rendben, köszi. - nevetett, mire megráztam a fejem és kinyomtam.

Nem sok idő telt bele, mosolyogva fogadtam vendégem.

-Még, hogy nem jössz be.

-Jól van na, nem terveztem kizáratni magam.

-Valld be, hogy ez volt a kis piszkos terved. - néztem rá nyomozósan.

-Bírónő kérem, én tényleg nem így akartam.

-Nyomozó vagyok, vagy legalább zsaru. - löktem meg a vállát.

-Jól van na. - nevetett. Olyan kis édes, mikor mosolyog, előjönnek a gödröcskék az arcán. Jézusom Millie, mi a franc van veled? - Olyan jó idő van kinn. Nem megyünk az udvarra?

-De, kimehetünk. Van ott egy hintaágy, tökéletes beszélgetni. - mutattam az ajtó felé.

-Szépek a csillagok. - vágta le magát a fűbe Kendall.

-Végül is fűben fekve is jó beszélgetni. - nevettem. - Szépek, de semmi extra.

-Mert még nem találtad meg a megfelelő embert a csillag nézéshez. - jött egyre közelebb hozzám. - Az ott a göncölszekér, bárhonnan felismerem. Az ott pedig a legfényesebb.

-Mondjuk így még soha nem néztem. Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, mindenkinek meg van a saját csillaga. És ha valaki meghal, az a csillag kialszik. Innen jön a leáldozik a csillaga kifejezés. - mondtam, ő csak elmosolyodott és felült én pedig követtem a példáját.

-Tudod, igazából nem is az a fontos, hogy mit nézel, hanem hogy kivel. Legyen az csillag vagy éppen csak a szél által lassan és nyugodtan mozgatott felhők. Mindkettő szép látvány, de a kedvencem akkor is a napfelkelte.

-Igazad van, a napkelte tényleg gyönyörű. - néztem bele csodás zöld szemébe, amiben ezernyi csillag képe tükröződött, száján pedig egy halvány mosoly jelent meg.

-Nem énekeltél nekem. - közölte az egyszerű tényt.

-Hát, két dal van amit fejből tudok most. De szerintem egyiket se akarod hallani. Pláne, hogy ez a Phineas és Ferb főcímdala és a High School Musicalből a you are the music in me. - nevettem.

-Nem számít mi az. - mondta, majd hosszú hatásszünetet tartott. - Nananana, nananana yeeah, you are the music in me. - kezdte énekelni 12 éves korom kedvenc számát, mire csak elmosolyodtam és bekapcsolódtam hozzá.

-Tényleg jó a hangod. - mondta a szám végén, mikor visszafeküdtem a fűbe.

-Annyira nem is, szerintem inkább tök átlagos.

-Hé. - hajolt fölém, úgy, hogy csak 10 centi választotta el tőlem. - Jó vagy, nekem nyugodtam elhiheted, te egyáltalán nem vagy átlagos. - Miért van olyan közel, hogy érezzem az illatát, a légzését és a csöndben halljam szíve minden egyes apró dobbanását? Mélyen a szemembe nézett, nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam én is őt, órákon át képes lennék rá. - Bármit elérhetünk az életben. Találd meg a szenvedélyed és fuss vele. - Mondandója végére édes mosolyra húzta száját, újra megjelentek a gödröcskék az arcán és szeme sarkában a nevető ráncok. És akkor végre megtörtént. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, míg végül éreztem forró leheletét arcomon. Szemét becsukta, ajkait pedig gyengéden az enyémre nyomta. Csókja édes volt és bár hajnal volt és a fűben feküdtem, mégis forró bizsergés öntött el és a felhők felett éreztem magam. Mikor ajkaink pár csodálatos perc után szétváltak,  megfogta a kezem és óvatosan a mellkasára tette, akaratlanul is elmosolyodtam, épp úgy, mint ő.

-Látod, ezt teszed velem. - nem tudtam mit mondani, egyfolytában csak mosolyogtam, mint egy elmebajos. - Millie. - folytatta. - én...  szeretlek.

-Én is szeretlek. - néztem mélyen a szemeibe.

-Akkor, mi most... tudod... szóval, leszel a barátnőm. - Nem válaszoltam, csak megfogtam a pólóját egy határozott mozdulattal közelebb húztam és újra megcsókoltam. - Szóval igen. -  nevetett.