2. rész - 1/4 Big Time Rush

Sziasztok!
Meghoztam a második részt is :) Kérlek, ha olvasod hagyj magad után valami jelet. Nagyon fontos lenne a visszajelzés ;) Köszi előre is. Remélem tetszik a rész.

Hát, ha azt mondtam, hogy a tegnapi nap eseménydús volt, akkor a mai sem maradt el tőle, vagy hogy is mondjam. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük mindjárt a legelején. 23 éve, mikor anya egy autós-moziban megismerte apát... Ja, hogy ennél azért kicsit később? Hát, jó...

Szóval, reggel újra mennünk kellett a boltba, Ben nem talált még megfelelő embert a munkára.

-Jó reggelt fiúk. - köszöntem lesétálva a lépcsőn, mire Ben lerakott egy pirítóst az asztalra, én pedig töltöttem kávét, majd leültem melléjük.

-Hogy aludtál királylány? - kérdezte nagybátyám.

-Azt kell hogy mondjam egész jól köszi a kérdést. - vágta rá Adam, mire elnevettem magam.

-Egyébként én is jól aludtam. - válaszoltam - Képzeld álmomban megint én voltam Melinda Gordon.

-Megint lementél a papa fészerébe beszélni a szellemnek? - nevetett Adam.

-Nem, egyébként kicsi voltam jó? - böktem oldalba.

-Kicsi, de az akkor is vicces volt. - nevetett Ben.

-Jól van, nevessetek csak. Adam az se volt jobb, mikor a maradékot leraktad a konnektor elé, mondván 'Röfi ne haljon éhen'. - mondtam nevetve, mire Bennek kicsordult a könnye. Na igen, megértem. Fura gyerekkorunk volt.

-De a kaja mindig eltűnt. - kontrázott bátyám.

-Persze, mert apa kivitte a kutyának, mikor lefeküdtünk aludni. - adtam meg a logikus magyarázatot. Majd felálltam az asztaltól, felmentem öltözni. Szintén egy farmert vettem fel, mint tegnap és a sötét lila Tenacious-D pólómat választottam mellé. Mire leértem már vártak rám, így gyorsan felkaptam a cipőm. Az utat még csak másodszorra tettük meg, de innen már könnyen haza találnék. A bolt időben kinyitott,  de Zac még nem volt sehol, különös. Ben kilépett az irodából és közölte a tényeket.

-Adam most neked kell segített visszáruzni. Gyere az irodába.

-Mi lett Zaccal? - kérdeztem érdeklődve.

-Most hívott, baleset volt, lezárták az utat ezért dugó van és már egy fél órája ott ül a kocsiban, várja, hogy mehessen valamerre. - mondta, mire bólintással jeleztem,  hogy felfogtam a hallottakat. Zenét úgy néz ki nekem kell újra keresnem.  Nem baj, tudom hol a laptop, szóval már gyerekjáték lesz, feltéve, ha sikerült összedugni a hangfallal, csak nem lehet olyan nehéz. Elővettem a laptopot a puha fekete tokjából, leültem és az ölembe rakva vártam,  hogy bekapcsoljon, szerencsére reggel még csak lézengenek az emberek. Most is így volt.  Inkább csak nézelődni tértek be, mint vásárolni. Megnyitottam a youtubet, majd egy kicsit lehajtottam a gép tetejét és leraktam a fotelra. Az üzletben négy hangfal volt felszerelve a négy sarokba, így a zene jól hallatszott. Megfogtam a csatlakozót és bedugtam a megfelelő helyre... azt hiszem. Majd bejelentkezve a fiókomba elindítottam az egyik lejátszási listám.

-Elnézést a U2 egyik albumát keresem, segítenél? Tudod, nem vagyok itt valami jártas, de a fiamnak most lesz a születésnapja, és él-hal a U2-ért. - jött a pulthoz egy középkorú barna hajú férfi.

-Persze segítek, esetleg tudja az album címét? - kérdeztem, mire átnyújtott egy papírt, amire a következő volt ráírva:  "The Sultans" perform a tribute to U2.

-Maradjon itt rögtön hozom. - mondtam, majd a harmadik sor vége felé indultam. Ujjaimat végighúztam a soron, míg meg nem találtam, amit kerestem.

-Itt is van. - mentem vissza a rám váró férfihez, aki megköszönte a segítségem majd fizetett és távozott.

Egy idő múlva egy árva lélek se volt a boltban, gondolom csak a  szokásos napi mély ponton esünk át. Hirtelen egy nagy csattanásra lettem figyelmes, ami az utcáról jött majd pár másodpercbe se telt, egy srác futott egyenesen be a boltba, hát... biztos nagyon sietett,  mondjuk ezt még hamarabb megértettem volna, de ami ezek utan következett arra nem voltam felkészülve. Rátámaszkodott a pultra, átugrott fölötte, lehasalt és bebújt oda, ahol nincs polc. Szerintem a szemeim mérete megháromszorozódott, úgy néztem, hogy ő most itt végül is mit is szeretne. Időm se volt feleszmélni, a boltba egy csapat fiatal lány rontott be, majd odaálltam a pult széléhez, úgy néztem, hogy páran felderítik a boltot, na jó és én most mégis mit csináljak? Egy srác a lábamnál ül a pultnak dőlve, felhúzott lábakkal, egy halom fiatal meg itt üvöltözik.

-Bocs, de segíthetek? - kérdeztem meg végül tőlük.

-OMG! Láttam hogy ide jött be,  lehet, hogy vele jár.

-Itt van? - hallottam a hangokat a tömegből.

-Mégis kit kerestek? - néztem, totál értetlenül.

-Tudod te. Magas, sapkával a fején, farmerben, fehér cipővel. - ez aztán a személyleírás, de azt hiszem tudom kit keresnek. A kimondott

szavak után a pult alatti srác elkezdte bökdösni a lábam.

-Nem, nem láttam senkit, és az tuti hogy nincs itt akit ti annyira kerestek, de ha gondoljátok, az imént ment el egy férfi, fehér cipőben volt, a magasság pedig viszonylagos. Szóval, bocs lányok, de úgy néz ki nem nagyon tudok segíteni. -mondtam a választ, mire a fiú abbahagyta a lábam böködését. Mit ne mondjak igazán hálás voltam érte.

-Ennyi idő alatt bárhol lehet. - mondta az egyik, mire a csapat elkezdett kivonulni az ajtón, mikor az utolsó lány is elhagyta a helyiséget hátra léptem egy lépést és lenéztem.

-Elmentek kimászhatsz. - mondtam nevetve, mert valljuk be ez azért elég vicces volt, úgy látszott megkönnyebbült majd előjött.

-Megmentettél, köszönöm. - hálálkodott.

-Semmiség, de mi volt ez? Egyébként Millie vagyok, Millie Taylor.

-Bocs, paraszt vagyok, még be se mutatkoztam. - mondta és levette a napszemüvegét, ahelyett,  hogy a nevét mondta volna. Majd mogyoróbarna szemeit rámszegezte. -A nevem Logan Henderson, és ismered a Big Time Rusht?

-Őőő...  pár számot igen, egész jók, de ez hogy jön ide? - mondtam,  mire elnevette magát. Most meg mi van? Semmi vicceset nem mondtam.

-Várj itt.  - utasított, mégis... itt dolgozom. Mi más választásom lenne? Válaszként csak bólintottam egyet, mire az első sor közepén levő CDket kezdte nagy gonddal nézegetni. Mikor megtalálta amit keresett kivette és visszajött hozzám.

-Nézd meg. - mondta,  majd a fent említett tárgyat felém nyújtotta, kivettem a kezéből és ránéztem. Ez... ő? Felváltva néztem a borítót és az előttem álló mosolygó személyt. Igen, ez tényleg ő.

-Szóval a rajongók voltak? - kérdeztem az elég hülye kérdést, elvégre ez tök nyilvánvaló.

-Igen, ők. Ne értsd félre, imádom őket, csak ha le akarják szaggatni az ember alsóját is... az egy kicsit ijesztő.

-Azt hiszem, tudom miről beszélsz. Bátyám egy 30Seconds To Mars koncerten kikötötte az énekes cipőfűzőjét, azóta lóg a falán bekeretezve Jared aláírásával. - mondtam, mire ő is elnevette magát. Ekkor jöttek ki nagybátyámék az irodából.

-Millie, látom könnyen barátkozol. - nevetett Ben.

-Logan Henderson. Üdvözletem. - nyújtotta a kezét.

-Benjamin, Benjamin Franklin. - mondta, mire Logan szemei elkerekedtek. - Nem igazából Benjamin Campbell, üzletvezető és Millie nagybátyja.

-Ne foglalkozz vele, mindenkit ugrat. - mondtam nyugtatóan, mire Logan csak megrántotta a vállát.

-Van három agyhalott bandatársam, szoktak szívatni, szóval megszoktam.

-Szóval, neked nem lehet újat mutatni?

-Azt, nem mondtam, csak azt,  hogy hozzászoktam a sok hülyeséghez. - nevetett.

-Egyébként, ő ott a bátyám, Adam, hát ő se teljesen oké. Lehet, hogy ez ilyen családi dolog.

-Vagy inkább emberi.  - vonta meg a vállát.  - ki tudja. Viszont nekem most mennem kell, ne haragudj, remélem találkozunk még. - kacsintott, felrakta a napszemüvegét, majd kiment.

Délután haromig nem csináltunk sok mindent, de mivel Ben inkább szabadnapot adott Zacnak így nekünk kellett pár új CDt kipakolni. Bevallom elidőztem a Big Time Rush részlegnél, és rájuk kerestem youtuben is. A zenék tetszenek, az emberek pedig elég szimpatikusak.

-Millie bezárnál ma te? - kérdezte Ben. - Nekem el kell mennem a postára.

-Persze, add ide a kulcsot. - helyeseltem. Mire kezembe nyomta a csilingelő tárgyat, majd Adammal elmentek. Lezártam a kasszát, eraktam a kulcsát, lekapcsoltam a zenét és elraktam a laptopot. Ezután lekapcsoltam a világítást, lehúztam a rácsot és ráraktam a lakatot. Egyszóval bezártam. Majd elindultam... volna hazafelé, amikor hirtelen belerúgtam valamibe. Egy pénztárca volt. Ott hevert a járdán, a bolt előtt. Lehajoltam és felvettem, mondván, holnap kiteszem a pénztárgép mellé és aki elvesztette, talán majd jelentkezik érte. Becsúsztattam a zsebembe, majd elindultam haza. Otthon a teljes üresség várt, fiúk nem értek még haza a postáról. Így hát eldöntöttem, hogy csinálok valami kaját. Gyorsan felszaladtam a szobába, mefogtam a hangfalat és visszamentem. Majd összekötöttem a telefonommal és hozzáfogtam palacsintát sütni. Nem sokkal később Ben és Adam nyitottak ajtót.

-Szia, megjöttünk. - köszönt Ben.

-Hello, mi a kaja? - ért a konyhába bátyám is.

-Nem csak éhes vagy?  - nevettem.  - egyébkent palacsinta ha segítesz hamarabb kész lesz.

Valóban nem sokára végeztünk és  mivel már mindenki éhes volt,  hamar el is fogyott. Ben felajánlotta, higy elpakol szóval úgy döntöttem, felmegyek és olvasok kicsit.

Ahogy leültem a fotelba, eszembe jutott a pénztárca, lehet, hogy illetlen dolog belenézni, de kinyitottam valami személyre utaló dolog után reménykedve. A zsebében volt egy személyi igazolvány 'Logan Philip Henderson' olvastam a kép alatt szereplő nevet,  majd akaratlanul is elmosolyodtam. Szóval a pénztárca Logané. Biztos akkor esett ki a zsebéből, mikor berohant.. vagy amikor ki, nem tudom. Gondoltam írok neki twitteren, hogy ne aggódjon, így történt, hogy magam elé húztam Ben laptopját, ami Adamnak hála már be volt kapcsolva és felléptem twitterre majd gyorsan gépelni kezdtem.

@loganhenderson1 megtaláltam a pénztárcád

Innentől már szinte csak tőle függ, hogy mikor kapja meg. Amint elküldtem megnéztem a leveleimet is, láttam, hogy Sam írt.

@SammyMartineZ: Jó ég! Millie, ments meg. Még holnap is itt kell maradnom. :( Nem bírok ki ebből még egy napot.

@MillieTaylor07: Ügyes lány vagy,  tudom, hogy sikerülni fog... valahogy. :) Egyébként ha nem lesz sok munka holnap felnézek, beszélgethetünk.

Írtam vissza, már épp csuktam volna le a laptopot, mikor visszaírt.

@SammyMartineZ: Ha anya szörnyű ÚJ pasija, képzeld rendőr, nem molesztál, hogy nézzem meg vele a box meccset, akkor talán, mondom talán kibírom. :D Remélem nem holnap jön rá az emberekre a vásárlási láz. Egyébként most látom, mit keres nálad Logan tárcája? O.o

@MillieTaylor07: Sok sikert :) Az egy eleg hosszú történet, majd elmagyarázom, de most mennem kell. Szia :)

@SammyMartineZ: Köszi, rám fér, rendben. Szia. :)

El kellett, hogy köszönjek, hiszen Ben kiabált, hogy kezdődik a Szellemekkel suttogó. Igen, elvileg 18 vagyok, de lehet,  hogy agyilag még mindig a hetet taposom.  Lecsuktam a laptopot, majd leszaladtam és leültem a kanapéra,  ahol Adamék már a Tvt nézték. Igen,  ma bátyám is úgy döntött csatlakozik hozzánk. Helyes, helyes.

A mai részben sem hazudtolta meg magát Melinda, a részek mindig színvonalasak. Alvás előtt még úgy döntöttem, olvasok, miközben bátyám újra a gitárját babrálja. Így hát leültem, kinyitottam a könyvem és olvastam.

-Mutass valami jó, gitározható zenét. - kérte.

-Keress rá Big Time Rushra. Tetszik a zene. - böktem fejemmel a laptop fele.

-Ahan, és Logan is?  - nevetett.

-Nem, nem is ismerem te majom. - vágtam hozzá a pókemberes párnáját. Igen, mint már mondtam,  teljes mértékben felnőttek vagyunk.

-És, ha ismernéd? - érdeklődött.

-Igen? Mi lenne akkor?

-Erre vagyok kíváncsi én is.

-Fogalmam nincs, talán jó barátok lennénk. - mosolyogtam.

-Jajj te, - nevetett. - belőled nem szedek ki semmit.

-Dehogynem, csak most nagyon nincs mit. De megígérem, ha lesz bárkivel kapcsolatban valami elmondom.

-Hmm... Biztos?

-Hááát, nem tudom. - nevettem. - Maradjunk abban, hogy lehet.

1. rész - A kezdetek kezdetén...

Sziasztok!

Hát meghoztam az első részt, remélem tetszik. Kommenteljetek bátran, pontozzatok és jelezzétek, ha olvastátok/tetszett. Lehet, hogy elsőre kicsit hosszúnak sikerült, de remélem nem baj. :) Olvassatok!

-Honnan szerezzek egy nap alatt másik embert? Elment az esze? Vagy a mai alkalmazottakban ennyire lehet megbízni, azt se tudják mi az a felmondási idő? És ma mégis ki fogja kiszolgálni a vevőket, komolyan mondom, egyszer a sírba visznek. - állt meg idegesen az asztal szélénél Ben, miközben kávét főztem.

-Jess felmondott? - nézett fel Adam a telefonjából egy percre.

-Felmondott? Hát az egy kicsit erős túlzás egy olyan balfaszra, aki  reggel hatkor felhív, hogy mától már nem dolgozik a boltban. - Ben bácsikám egy CD bolt vezetője Los Angelesben, ahol vele együtt mindössze három alkalmazott van, elnézést most már csak kettő. - Zac pedig nem bírja a boltot is rendezni és még a vevőket is kiszolgálni, nekem meg muszáj valamit kezdenem azzal a tengernyi papírmunkával az asztalomon. Ki a francnak szóljak? - csapott mérgesen az asztalra, mire Adam nagy szemekkel felnézett és zsebre vágta a telefonját, a ritka pillanatok egyike.

-Ha gondolod, mi ma úgyse csinálunk semmit, elvégre tegnap költöztünk senkit nem is ismerünk még, szóval bemehetünk segíteni. - javasoltam miközben elővettem a nagy bögrém és félig megtöltöttem tejjel, majd beleöntöttem egy kis kávét is. A kijelentésemre megkaptam Adam 'nemárMillie' nézését, de akkor az pont nem érdekelt, először Ben problémáját kell megoldani, utána jöhet minden más, csak szépen sorban.

-Komolyan gondoltad? Mert ha igen, akkor nagyon örülnék nektek, és megmenthetnétek pár szál hajam az őszüléstől. - állt fel az asztaltól, egy cseppet nyugodtabban, majd követte a példám és ő is kávézni készült.

-Persze, hogy nem komolyan, csak viccelt, mindig viccelődik. Látod milyen kis humorzsák. - válaszolt Adam helyettem, miközben felugrott a székről és mellém állt, elérve azt, hogy Ben összehúzott szemöldökkel meredjen ránk.

-Hülye - löktem oldalba - szívesen segítünk persze. - eresztettem egy félmosolyt Ben felé, amit egy szoros öleléssel jutalmazott.

-Ti vagytok a legjobbak. De akkor siessünk, mert - nézett az órájára - fél óra múlva nyitunk. A kijelentését Adam kedvtelen battyogása követte a lépcsőn, gyorsan kiszürcsöltem még a kávém utolsó cseppjeit is a bögrémből, majd bátyám után siettem a szobánkba, hogy magamra kapjak valami egyszerűt. Végül egy farmer és egy fehér felső mellett döntöttem. Viszont Adamen láttam,  nem nagyon tetszik neki még mindig, hogy be kell mennünk a boltba.

-Hé, ez egy CD bolt, sok a fiatal lány, ismerkedhetsz is. - mondtam bíztatóan, mire elnevette magát. - Meg egyébként is, ennyivel tartozunk Bennek, mivel egy darabig ő az, aki eltart minket.

-Jól van, megfogtál, de csak a csajok miatt ám... - ugrott fel az ágyról és átvette a gatyáját, majd még időm se volt feleszmélni, megragadta a kezem és elkezdett kirángatni a szobából.

-Akkor gyere, ha rábeszéltél, nem akarok elkésni az első napon.

Ben már az ajtónál várt minket, és míg mi felhúztuk a cipőnket ő elővette a szekrényből a bolt kulcsát, majd elindultunk. Végig sétáltunk az utcán, majd kikanyarodtunk a főútra és egy negyedórányi gyaloglás után már a boltban voltunk. Mindenhol fehér falak, a CDk és DVDk betűrendben elrendezve hosszú sorokban, hogy könnyen lehessen tájékozódni, néhány sor mellett, pedig előadók képei díszelegtek papírból kivágva.

-Millie, Adam, gyertek ide. - szakította meg Ben a bámészkodásomat. - Ő itt Zac, az ő feladata a bolt rendezése és az új áru átvétele, sőt ha sokan vannak, a pénztárban is besegít. Zac, ők itt a nővérem gyermekei, Mille és Adam, beugranak a boltba segíteni, mert képzeld Jess reggel felhívott és bejelentette, hogy nem dolgozik nálam tovább. - mondta Ben és látszott a szemén, hogy csalódott és egyszerre mérges is.

-Hello. - köszönt Zac, amit Adam egy kézrázással én meg egy sziával jutalmaztam. Ben odasétált az ajtóhoz és megfordította a táblát így a bolt kinyitott.

-Pont nyolc óra és minden a legnagyobb rendben. - tettem rá a kezem a vállára nyugtatóan, mire megölelt és suttogott egy 'köszönöm'-öt. Ezt a pillanatot az ajtó fölött levő kis csengő szakította félbe, jelezve, hogy vevő érkezett.

-Sziasztok, - köszönt a magas barna fiú - Ben megjöttek a CDk pár papírt alá kellene írnod.

-Rendben, Millie tiétek a bolt, laptop az asztal alatt rakjatok be zenét, ott van mellette a hangfal. Zac te gyere velem az irodába vedd át az árut. – adta ki a teendőket, majd eltűntek a nagy fehér ajtó mögött. A pult mögött volt egy szék és egy fekete kopott bőrfotel, igazából utóbbit nem értettem, mindegy majd rákérdezek Bennél.  Adamnak is hamar feltűnt a furcsa szerzemény, megállt előtte, rám nézett, majd megvonta a vállát és nemes egyszerűséggel levágódott majd a farmer zsebéből már elő is kapta a telefonját, chöö kocka. Akkor hát úgy néz ki nekem kell beraknom zenét, leguggoltam, hogy szétnézzek, hol is lehet a laptop. A pult alatti polcok hosszúak voltak és tágasak, egyik felében nylon szatyrok sorakoztak rajta a bolt logójával, a másik felében kartonokban mindenféle hasznos apróság, a laptop pedig a legszélénél volt lerakva egy fekete tokban, remek már csak youtubera kell felmennem és van zene.

-Adam, milyen zenét akarsz? - kérdeztem érdeklődve a még mindig fotelban ülő bátyám felé fordulva, mire felállt ledobta a telefonját és beírta a keresőbe '30STM - Beautiful Lie' rákattintott az elsőre, amit kidobott bedugta a hangszórót és tádá lőn zene, majd elindult felderíteni a boltot. Sikeresen oda ért az egyik polc elé, végülis csak egy karton-Biebert borított fel, és tanulmányozni kezdte az ott helyet foglaló CDket. Ekkor újra nyílt az ajtó és egy körülbelül velem egykorú lány sétált be az ajtón. Barna haja hullámosan hullott vállára, kék farmer nadrágot és egy zöld 'I am who I am' feliratú felsőt viselt

-Sziasztok! - üdvözölt némi meglepettséggel az arcán.

-Szia! Segíthetek? - mosolyogtam felé.

-Igen, Bent keresem itt van?

-Az, irodában vannak Zaccel szerintem nem soká jönnek.

-Rendben, akkor megvárom.

-Egyébként Adam vagyok. - támaszkodott a pultra a lány mellé bátyám, mire előbbi elnevette magát. - és szingli.

-Szia én Samantha és a teljes ellentéted, sokat járok ide, de még nem láttalak titeket. - nézett rám valamiféle magyarázatra várva.

-Igen, nos Jess felmondott és Bennek gyorsan keresni kellett valakit... - mondtam, viszont nem tudtam befejezni, mert nagybátyjám pont akkor döntött úgy, hogy kiront az ajtón, majd mikor meglátta a pultnál álló lányt elmosolyodott és lepacsiztak(?)

-Bepróbálkozott már? - suttogta nekem és a fejével Adam felé lökött, mire bólintottam, egy huncut mosoly jelent meg az arcán, aminek okát szerintem nem sokára megtudom.

-Adam, gyere ide. - kérte, mire az említett személy boldogan felénk sasszézott(?) oké, azt hiszem ő sem teljesen tökéletes... Mondhatni tökéletlen. - Srácok ő itt Samantha, a nagynénétek, anyuék utánam rájöttek, hogy szeretnének még egy gyereket. Szóval Sam, ők Adam és Millie.

A kijelentésre Adam elejtette a kezében tartott CDt, mire az nagy csörömpöléssel a földre hullott.

-Én meg simán jártam volna a nagynénémmel... ez gáz. - nézett felváltva Samra és Benre, mire ők elnevették magukat.

-Nyugi Öcsi, csak szivatlak, semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Viszont törzsvendég a boltban. Egy héten minimum kétszer itt van. - szögezte le a dolgokat, mire Adam csak mérgesen dörmögött, én meg elnevettem magam.

-Nem vicces. Vigaszdíjnak megveheted nekem ezt a CDt. - vette fel az előbb említett tárgyat.

-Jó, rendben vigyed. Ez megért ennyit. - egyezett bele Ben, majd Sam felé fordult, miközben újabb vásárlók érkeztek, mire Zac készségesen ment hozzájuk segíteni.

-A CDért jöttél, amit félreraktam neked, igaz?

-Ahogy mondod. De egyébként is bejöttem volna szétnézni. Mondjuk ezt kár is lett volna kihagyni. - nevetett Sam, Ben előbbi ugratására célozva.

-Millie pont ott, ahol állsz, van egy CD elrakva, a szatyrok mellett. - mondta, én elővettem a CDt beleraktam egy szatyorba, odaadtam Samnek, ő pedig kifizette.

-Köszi. Nem láttalak még titeket erre. Mikor jöttetek? - kérdezte.

-Nem is nagyon láthattál öt éves korom óta nem voltam itt, most meg még csak tegnap este költöztünk ide, szóval nagyon gyorsnak kellett volna lenned. - nevettem, miközben egy másik vásárló fizetett.

-Egyébként Sammy a legnagyobb zenerajongó, akit ismerek, pont ezért fogtok jól kijönni. - jött oda Ben újra.

-Ez igaz, mindig zenét hallgatok, a zene megnyugtat, a zene az életem része. - helyeselt. - általában pop, de igazából, ha jó, akkor teljesen mindegy. Nem jöttök el velem délután a városba? Persze csak ide a környékre, megmutathatok pár jó helyet.

-De persze, úgyis háromkor zárunk, utána ráérünk.

-Remélem tudsz valami jó pizzázót is, mert addigra hatszor éhen halok. - tette hozzá Adam. Ben pedig egy 'bocs sok a munka mennem kell' mondattal újra az iroda felé sietett.

-Ugye csak viccelsz? - nevetett Sammy - én a legjobbat tudom. Akkor zárásra itt vagyok. - mondta, majd a barna ajtó egy halk csilingeléssel becsukódott mögötte. Három óráig még sok vásárló volt, viszont dél körül volt egy szinte üres óránk, ami kb annyiból állt, hogy Zaccel újra rendeztük a boltot és kicseréltünk pár karton figurát. Kiraktuk Taylor Swiftet bevittük Katy Perryt. Szóval csak ilyen kisebb dolgok. Viszont zárásra Sam már ott állt a bolt előtt és várt minket.

-Ha nem találtok haza csak hívjatok. - nevetett Ben.

-Nagyon vicces. - mondta Adam. -Nyugi haza találunk.

-Szia! - köszöntünk el, majd elindultunk.  Hogy hova fogalmam sincs, de egyenesen. Végül megálltunk egy Margie's Dream nevű hely előtt.

-Pizzázót kerestél, itt van pizza, meg szinte minden más is. - mondta Adamnak,  majd bementünk. A halvány sárga fal,  a fapadok-asztalok igazán jól néztek ki. Sok ember beszélgetett, nevetgélt, miközben más-más ételeket ettek.

-Jujj Jonas brothers. Imádom ezt a számot. - mondta Sammy, mire elnevettük magunkat. - Üljetek le hozok kaját.

Nem tele bele 5 percbe már vissza is ért.

-Pepperónis pizza és Sprite, remélem szeretitek.

-Persze, én szeretem, Adamnek meg mindegy, csak pizza legyen.

-Egyébként hol laktaok LA előtt? - kérdezte érdeklődéssel a szemében, miközben harapott egyet.

-Denverben laktunk, viszont mamám Kansasban egy kis tanyán él, nagyon szép hely, mindig voltunk nála nyáron valamennyit. Szóval második otthonunknak Kansast tekintjük. - mondtam, mire elmosolyodott.

-Denverben jártam már, még mikor apáék együtt voltak, de mióta elváltak nem nagyon járunk sehova, azóta nagyon sokat dolgozik. Anyám meg... ő meg nem foglalkozik semmivel. Csak pasizik egyfolytában, múlt héten még egy orvossal randizott, most tűzoltóval. Nekem mindegy, ő tudja, de szegényeket sajnálom, mondjuk anyámat én se bírnám sokáig. - nevetett.

-Anyukádnak mi a munkája? - kerdezte Adam.

-Kozmetikus. - adta meg az egyszerű választ.

A délután nagy részét végig nevettük, sétáltunk a parkban, ismerkedtünk, stb... Sam aranyos lány. Hét óra volt, mikor haza indultunk. Nos, egy nagy kerülővel, hála Adam zseniális tájékozódási készségének, de haza értünk fél nyolc körül.

-Szia Ben. - köszöntöttük szinte egyszerre az éppen olvasó férfit. És még csodálkoznak apáék, hogy sokat olvasok. Mint látom családi hagyomány.

-Milyen volt a napotok? - hajtotta le a kemény fedelű tárgyat.

-A délelőtt elég silány, de a délután egész jól sikerült. - nevetett Adam, mire Ben mosolyogva megcsóválta a fejét. Én pedig levágtam magam mellé a kanapéra és bekapcsoltam a Tvt. Pont az egyik kedvenc sorozatomat adta le az AXN. A Szellemekkel suttogót mindig szerettem. Mamám ezért néha Melnek hív, ugye Melinda Gordon miatt, mikor náluk voltam és papámmal ezt néztünk, azt játszottam, hogy én is beszélek a szellemekkel. Jó, kicsit hülye játék de lehettem kb elsős(?).

Mikor Ben meglátta mit nézek, becsukta a könyvet és csatakozott hozzám.

-Én felmentem, hiányzok a gitárjaimnak. Biztos félnek egyedül. - tájékoztatott minket Adam a terveiről. Mi pedig heves bólogatások közben néztük tovább a Tvt.

Amint vége lett, vettem egy gyors zuhanyt, majd felnéztem a twitterre. Volt egy új követőm Samantha Martinez. Boldogan követtem vissza és néztem szét a falán, mikor a gép új üzenetet jelzett.

@SammyMartineZ: Jó nap volt :) Köszi nektek... azért remélem talalkozunk még ;)

Gyorsan visszaírtam neki.

@MillieTaylor07: Igen, mi is élveztük. Viccelsz? Ha akarnál se tudnál lerázni ;D

@SammyMartineZ: Ja, hogy te fenn vagy? :D haza találtatok gyorsan?

@MillieTaylor07: Hát Adam faszán eltévedt :D de végül haza...

@SammyMartineZ: Hahahaa :D Holnap sajnos nem tudok bemenni :( meg kell látogatnom anyámat. Adam mit csinál?

@MillieTaylor07: :(( majd legközelebb. Gitározik :D de nekem most mennem kell SYS (See You Soon ;))

@SammyMartineZ: természetesen Rendben szia :)

Introducing

Hey Mindenki! :)

Megjöttem. Mivel  jövő héten már nyári szünet, és jövő hét szombaton jön az első rész úgy döntöttem a bevezetést felrakom most. Nem lett sok, de ha olvassátok majd a blogot többet megtudhattok, nem akarom már az elején lelőni a "poént" ;) Aki már várja a részt dobjon egy Tetsziket ;) 

A jövő heti viszont látásra...

Millie Taylor vagyok, 18 éves, nem rég költöztünk bátyámmal, Adammal Los Angelesbe. Azt, hogy van hol laknunk anya öccsének köszönhetjük. Benjamin Campbell, Ben 6 évvel fiatalabb, mint anya, feleségével fél éve váltak el, viszont a házasságból született egy tündéri kis srác, akit Alex névre kereszteltek, és idén lesz öt éves, attól függetlenül, hogy nem Bennel él sokszor találkoznak, van, hogy napokat vagy fél heteket töltenek együtt. Költözésünkkor még a nyári szünet első napjait élvezhettük, elvégre - anya szerint- meg kell szoknunk a Los Angelesi életet, na persze mintha sokban lenne eltérő a többitől, na de mindegy is, végül is LA szép hely és igen sok dolog történik nap, mint nap. Szóval, igen lehet, hogy anyának mégis igaza volt, ez nem csak egy város a többi közül, ez A város...