2. rész - 1/4 Big Time Rush

Sziasztok!
Meghoztam a második részt is :) Kérlek, ha olvasod hagyj magad után valami jelet. Nagyon fontos lenne a visszajelzés ;) Köszi előre is. Remélem tetszik a rész.

Hát, ha azt mondtam, hogy a tegnapi nap eseménydús volt, akkor a mai sem maradt el tőle, vagy hogy is mondjam. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük mindjárt a legelején. 23 éve, mikor anya egy autós-moziban megismerte apát... Ja, hogy ennél azért kicsit később? Hát, jó...

Szóval, reggel újra mennünk kellett a boltba, Ben nem talált még megfelelő embert a munkára.

-Jó reggelt fiúk. - köszöntem lesétálva a lépcsőn, mire Ben lerakott egy pirítóst az asztalra, én pedig töltöttem kávét, majd leültem melléjük.

-Hogy aludtál királylány? - kérdezte nagybátyám.

-Azt kell hogy mondjam egész jól köszi a kérdést. - vágta rá Adam, mire elnevettem magam.

-Egyébként én is jól aludtam. - válaszoltam - Képzeld álmomban megint én voltam Melinda Gordon.

-Megint lementél a papa fészerébe beszélni a szellemnek? - nevetett Adam.

-Nem, egyébként kicsi voltam jó? - böktem oldalba.

-Kicsi, de az akkor is vicces volt. - nevetett Ben.

-Jól van, nevessetek csak. Adam az se volt jobb, mikor a maradékot leraktad a konnektor elé, mondván 'Röfi ne haljon éhen'. - mondtam nevetve, mire Bennek kicsordult a könnye. Na igen, megértem. Fura gyerekkorunk volt.

-De a kaja mindig eltűnt. - kontrázott bátyám.

-Persze, mert apa kivitte a kutyának, mikor lefeküdtünk aludni. - adtam meg a logikus magyarázatot. Majd felálltam az asztaltól, felmentem öltözni. Szintén egy farmert vettem fel, mint tegnap és a sötét lila Tenacious-D pólómat választottam mellé. Mire leértem már vártak rám, így gyorsan felkaptam a cipőm. Az utat még csak másodszorra tettük meg, de innen már könnyen haza találnék. A bolt időben kinyitott,  de Zac még nem volt sehol, különös. Ben kilépett az irodából és közölte a tényeket.

-Adam most neked kell segített visszáruzni. Gyere az irodába.

-Mi lett Zaccal? - kérdeztem érdeklődve.

-Most hívott, baleset volt, lezárták az utat ezért dugó van és már egy fél órája ott ül a kocsiban, várja, hogy mehessen valamerre. - mondta, mire bólintással jeleztem,  hogy felfogtam a hallottakat. Zenét úgy néz ki nekem kell újra keresnem.  Nem baj, tudom hol a laptop, szóval már gyerekjáték lesz, feltéve, ha sikerült összedugni a hangfallal, csak nem lehet olyan nehéz. Elővettem a laptopot a puha fekete tokjából, leültem és az ölembe rakva vártam,  hogy bekapcsoljon, szerencsére reggel még csak lézengenek az emberek. Most is így volt.  Inkább csak nézelődni tértek be, mint vásárolni. Megnyitottam a youtubet, majd egy kicsit lehajtottam a gép tetejét és leraktam a fotelra. Az üzletben négy hangfal volt felszerelve a négy sarokba, így a zene jól hallatszott. Megfogtam a csatlakozót és bedugtam a megfelelő helyre... azt hiszem. Majd bejelentkezve a fiókomba elindítottam az egyik lejátszási listám.

-Elnézést a U2 egyik albumát keresem, segítenél? Tudod, nem vagyok itt valami jártas, de a fiamnak most lesz a születésnapja, és él-hal a U2-ért. - jött a pulthoz egy középkorú barna hajú férfi.

-Persze segítek, esetleg tudja az album címét? - kérdeztem, mire átnyújtott egy papírt, amire a következő volt ráírva:  "The Sultans" perform a tribute to U2.

-Maradjon itt rögtön hozom. - mondtam, majd a harmadik sor vége felé indultam. Ujjaimat végighúztam a soron, míg meg nem találtam, amit kerestem.

-Itt is van. - mentem vissza a rám váró férfihez, aki megköszönte a segítségem majd fizetett és távozott.

Egy idő múlva egy árva lélek se volt a boltban, gondolom csak a  szokásos napi mély ponton esünk át. Hirtelen egy nagy csattanásra lettem figyelmes, ami az utcáról jött majd pár másodpercbe se telt, egy srác futott egyenesen be a boltba, hát... biztos nagyon sietett,  mondjuk ezt még hamarabb megértettem volna, de ami ezek utan következett arra nem voltam felkészülve. Rátámaszkodott a pultra, átugrott fölötte, lehasalt és bebújt oda, ahol nincs polc. Szerintem a szemeim mérete megháromszorozódott, úgy néztem, hogy ő most itt végül is mit is szeretne. Időm se volt feleszmélni, a boltba egy csapat fiatal lány rontott be, majd odaálltam a pult széléhez, úgy néztem, hogy páran felderítik a boltot, na jó és én most mégis mit csináljak? Egy srác a lábamnál ül a pultnak dőlve, felhúzott lábakkal, egy halom fiatal meg itt üvöltözik.

-Bocs, de segíthetek? - kérdeztem meg végül tőlük.

-OMG! Láttam hogy ide jött be,  lehet, hogy vele jár.

-Itt van? - hallottam a hangokat a tömegből.

-Mégis kit kerestek? - néztem, totál értetlenül.

-Tudod te. Magas, sapkával a fején, farmerben, fehér cipővel. - ez aztán a személyleírás, de azt hiszem tudom kit keresnek. A kimondott

szavak után a pult alatti srác elkezdte bökdösni a lábam.

-Nem, nem láttam senkit, és az tuti hogy nincs itt akit ti annyira kerestek, de ha gondoljátok, az imént ment el egy férfi, fehér cipőben volt, a magasság pedig viszonylagos. Szóval, bocs lányok, de úgy néz ki nem nagyon tudok segíteni. -mondtam a választ, mire a fiú abbahagyta a lábam böködését. Mit ne mondjak igazán hálás voltam érte.

-Ennyi idő alatt bárhol lehet. - mondta az egyik, mire a csapat elkezdett kivonulni az ajtón, mikor az utolsó lány is elhagyta a helyiséget hátra léptem egy lépést és lenéztem.

-Elmentek kimászhatsz. - mondtam nevetve, mert valljuk be ez azért elég vicces volt, úgy látszott megkönnyebbült majd előjött.

-Megmentettél, köszönöm. - hálálkodott.

-Semmiség, de mi volt ez? Egyébként Millie vagyok, Millie Taylor.

-Bocs, paraszt vagyok, még be se mutatkoztam. - mondta és levette a napszemüvegét, ahelyett,  hogy a nevét mondta volna. Majd mogyoróbarna szemeit rámszegezte. -A nevem Logan Henderson, és ismered a Big Time Rusht?

-Őőő...  pár számot igen, egész jók, de ez hogy jön ide? - mondtam,  mire elnevette magát. Most meg mi van? Semmi vicceset nem mondtam.

-Várj itt.  - utasított, mégis... itt dolgozom. Mi más választásom lenne? Válaszként csak bólintottam egyet, mire az első sor közepén levő CDket kezdte nagy gonddal nézegetni. Mikor megtalálta amit keresett kivette és visszajött hozzám.

-Nézd meg. - mondta,  majd a fent említett tárgyat felém nyújtotta, kivettem a kezéből és ránéztem. Ez... ő? Felváltva néztem a borítót és az előttem álló mosolygó személyt. Igen, ez tényleg ő.

-Szóval a rajongók voltak? - kérdeztem az elég hülye kérdést, elvégre ez tök nyilvánvaló.

-Igen, ők. Ne értsd félre, imádom őket, csak ha le akarják szaggatni az ember alsóját is... az egy kicsit ijesztő.

-Azt hiszem, tudom miről beszélsz. Bátyám egy 30Seconds To Mars koncerten kikötötte az énekes cipőfűzőjét, azóta lóg a falán bekeretezve Jared aláírásával. - mondtam, mire ő is elnevette magát. Ekkor jöttek ki nagybátyámék az irodából.

-Millie, látom könnyen barátkozol. - nevetett Ben.

-Logan Henderson. Üdvözletem. - nyújtotta a kezét.

-Benjamin, Benjamin Franklin. - mondta, mire Logan szemei elkerekedtek. - Nem igazából Benjamin Campbell, üzletvezető és Millie nagybátyja.

-Ne foglalkozz vele, mindenkit ugrat. - mondtam nyugtatóan, mire Logan csak megrántotta a vállát.

-Van három agyhalott bandatársam, szoktak szívatni, szóval megszoktam.

-Szóval, neked nem lehet újat mutatni?

-Azt, nem mondtam, csak azt,  hogy hozzászoktam a sok hülyeséghez. - nevetett.

-Egyébként, ő ott a bátyám, Adam, hát ő se teljesen oké. Lehet, hogy ez ilyen családi dolog.

-Vagy inkább emberi.  - vonta meg a vállát.  - ki tudja. Viszont nekem most mennem kell, ne haragudj, remélem találkozunk még. - kacsintott, felrakta a napszemüvegét, majd kiment.

Délután haromig nem csináltunk sok mindent, de mivel Ben inkább szabadnapot adott Zacnak így nekünk kellett pár új CDt kipakolni. Bevallom elidőztem a Big Time Rush részlegnél, és rájuk kerestem youtuben is. A zenék tetszenek, az emberek pedig elég szimpatikusak.

-Millie bezárnál ma te? - kérdezte Ben. - Nekem el kell mennem a postára.

-Persze, add ide a kulcsot. - helyeseltem. Mire kezembe nyomta a csilingelő tárgyat, majd Adammal elmentek. Lezártam a kasszát, eraktam a kulcsát, lekapcsoltam a zenét és elraktam a laptopot. Ezután lekapcsoltam a világítást, lehúztam a rácsot és ráraktam a lakatot. Egyszóval bezártam. Majd elindultam... volna hazafelé, amikor hirtelen belerúgtam valamibe. Egy pénztárca volt. Ott hevert a járdán, a bolt előtt. Lehajoltam és felvettem, mondván, holnap kiteszem a pénztárgép mellé és aki elvesztette, talán majd jelentkezik érte. Becsúsztattam a zsebembe, majd elindultam haza. Otthon a teljes üresség várt, fiúk nem értek még haza a postáról. Így hát eldöntöttem, hogy csinálok valami kaját. Gyorsan felszaladtam a szobába, mefogtam a hangfalat és visszamentem. Majd összekötöttem a telefonommal és hozzáfogtam palacsintát sütni. Nem sokkal később Ben és Adam nyitottak ajtót.

-Szia, megjöttünk. - köszönt Ben.

-Hello, mi a kaja? - ért a konyhába bátyám is.

-Nem csak éhes vagy?  - nevettem.  - egyébkent palacsinta ha segítesz hamarabb kész lesz.

Valóban nem sokára végeztünk és  mivel már mindenki éhes volt,  hamar el is fogyott. Ben felajánlotta, higy elpakol szóval úgy döntöttem, felmegyek és olvasok kicsit.

Ahogy leültem a fotelba, eszembe jutott a pénztárca, lehet, hogy illetlen dolog belenézni, de kinyitottam valami személyre utaló dolog után reménykedve. A zsebében volt egy személyi igazolvány 'Logan Philip Henderson' olvastam a kép alatt szereplő nevet,  majd akaratlanul is elmosolyodtam. Szóval a pénztárca Logané. Biztos akkor esett ki a zsebéből, mikor berohant.. vagy amikor ki, nem tudom. Gondoltam írok neki twitteren, hogy ne aggódjon, így történt, hogy magam elé húztam Ben laptopját, ami Adamnak hála már be volt kapcsolva és felléptem twitterre majd gyorsan gépelni kezdtem.

@loganhenderson1 megtaláltam a pénztárcád

Innentől már szinte csak tőle függ, hogy mikor kapja meg. Amint elküldtem megnéztem a leveleimet is, láttam, hogy Sam írt.

@SammyMartineZ: Jó ég! Millie, ments meg. Még holnap is itt kell maradnom. :( Nem bírok ki ebből még egy napot.

@MillieTaylor07: Ügyes lány vagy,  tudom, hogy sikerülni fog... valahogy. :) Egyébként ha nem lesz sok munka holnap felnézek, beszélgethetünk.

Írtam vissza, már épp csuktam volna le a laptopot, mikor visszaírt.

@SammyMartineZ: Ha anya szörnyű ÚJ pasija, képzeld rendőr, nem molesztál, hogy nézzem meg vele a box meccset, akkor talán, mondom talán kibírom. :D Remélem nem holnap jön rá az emberekre a vásárlási láz. Egyébként most látom, mit keres nálad Logan tárcája? O.o

@MillieTaylor07: Sok sikert :) Az egy eleg hosszú történet, majd elmagyarázom, de most mennem kell. Szia :)

@SammyMartineZ: Köszi, rám fér, rendben. Szia. :)

El kellett, hogy köszönjek, hiszen Ben kiabált, hogy kezdődik a Szellemekkel suttogó. Igen, elvileg 18 vagyok, de lehet,  hogy agyilag még mindig a hetet taposom.  Lecsuktam a laptopot, majd leszaladtam és leültem a kanapéra,  ahol Adamék már a Tvt nézték. Igen,  ma bátyám is úgy döntött csatlakozik hozzánk. Helyes, helyes.

A mai részben sem hazudtolta meg magát Melinda, a részek mindig színvonalasak. Alvás előtt még úgy döntöttem, olvasok, miközben bátyám újra a gitárját babrálja. Így hát leültem, kinyitottam a könyvem és olvastam.

-Mutass valami jó, gitározható zenét. - kérte.

-Keress rá Big Time Rushra. Tetszik a zene. - böktem fejemmel a laptop fele.

-Ahan, és Logan is?  - nevetett.

-Nem, nem is ismerem te majom. - vágtam hozzá a pókemberes párnáját. Igen, mint már mondtam,  teljes mértékben felnőttek vagyunk.

-És, ha ismernéd? - érdeklődött.

-Igen? Mi lenne akkor?

-Erre vagyok kíváncsi én is.

-Fogalmam nincs, talán jó barátok lennénk. - mosolyogtam.

-Jajj te, - nevetett. - belőled nem szedek ki semmit.

-Dehogynem, csak most nagyon nincs mit. De megígérem, ha lesz bárkivel kapcsolatban valami elmondom.

-Hmm... Biztos?

-Hááát, nem tudom. - nevettem. - Maradjunk abban, hogy lehet.