3. rész - Big Time...

Sziasztok :)

Meghoztam hát az új részt, mivel szombat van. Remélem tetszeni fog, és továbbra is kérlek titeket kommenteljetek, pontozzatok, mert iszonyú sokat számítotok. :)
Aki szereti a Big Time Rusht, a srácokat, vagy csak a jó történeteket nézzetek be hozzá: http://btr-summerlovestory.blog.neon.hu/ Nagyon jó blogot ír a csaj. :) Személy szerint imádom az írásait. Szóval csak ajánlani tudom .
Most pedig, akkor jöjjön a rész.


Mikor felébredtem, még mindenki aludt, ránéztem a telefonomra és a kivilágított képernyőn megláttam az időt, szerintem lassan mindenki felkel, annál is inkább, hogy Ben órája olyan negyed óra múlva ébreszt. Szóval, nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból, lebotorkáltam a lépcsőn és raktam fel kávét főni. Míg főtt, az asztalnál ülve ébredeztem, felfedeztem, hogy Ben laptopja is itt van így szétnézhetek addig twitteren. Míg a masina bekapcsolt, előszedtem magamnak egy szürke nadrágot és egy piros kockás inget a szekrényből, majd bejelentkeztem twitterre. Beírtam a keresőbe Logan nevét, majd rákattintottam az adatlapjára, körülbelül egy órája írt ki új tweetet.

Logan Henderson (@1LoganHenderson)
elvesztettem a pénztárcám és a kártyáim is benne vannak  :S #szerencsétlen
Ahan, szóval nem látta, hogy mit írtam, nem baj,  ha látom bolt közelben odaadom neki. Nos, időm másra nem igazán volt, csak hogy felvegyem, az imént elővett ruháim.  Mihelyt végeztem Ben baktatott le a lépcsőn komótosan.
-Jó reggelt Millie.
-Jó reggelt. - mosolyogtam
-Tegnap meg se kérdeztem, záráskor minden rendben volt? - érdeklődött.
-Persze, nem volt semmi gond. A kulcs ott van felakasztva. - mutattam az ajtó fele.
-Rendben és még egyszer köszi, egyébként nincs kedved Adamot felkelteni?  - nevetett.  - Lassan indulnunk kell.
-Már hogyne lenne. - mondtam, és felszaladtam a lépcsőn. Megálltam az ágy mellett és elkezdtem keltegetni. Na igen, de egy idő múlva úgy döntöttem inkább folyamodjunk valami olyanhoz,  ami biztos beválik. Megfogtam a fekete Les Paul gitárját, a nyakamba raktam, bedugtam az erősítőbe, feltekertem, majd lejátszottam a kettő közül az egyik akkordot, amit tudok. A gitár nehéz dolog ám, szóval már ezért is kijár a dicséret. Amint Adam meghallotta a gitár hangját, rögtön kipattantak a szemei.
-Millie, ne ijesztgess, azt hittem szívrohamot kapok.
-Neked is jó reggelt. - mondtam, majd raktam volna vissza a gitárját.
-Ne, ne rakd oda.  Rakd bele egy tokba. - valószínűleg elég hülye fejet vághattam, mert elröhögte magát, és folytatta. - Mondjuk úgy, hogy élő zene lesz a boltban. Hiányoznak a gitáros részek a napomból.
-Jó rendben akkor elrakom, te meg öltözz addig. - egyeztem vele a dologba. Mire kész lettünk Ben már az ajtónál várt ránk, szóval ma elmarad a kávé? De hahó, alacsony a vérnyomásom, ergo el fogok aludni. Még gyorsan felvettük a cipőnket és elindultunk a köves úton. A boltban nem sok izgalmas dolog történik, főleg nem reggelente, így volt ez a mai napon is. Vagyis nem teljesen, mert Ben elhatározta, hogy ma felvesz valakit. Szóval egész napos irodai látogatásai voltak.  Adam tök könnyen összerakta a gitárját, hár persze, mit is vártam?
-Zene? - fordult felém Adam.
-Barbie girl? - nevettem.
-Komolyan ezt akarod?
-Igen, és énekeld is hozzá "I'm a Barbie girl"
-Egyszer a sírba viszel. - mondta, majd a laptopon keresett akkordot és tényleg eljátszotta az előbb említett dalt, én pedig a hasam fogva nevettem. Nem minden napi látvány egy majdnem húsz éves srác fekete Les Paullal Barbie girlt énekelve.
-Szia, bocsi hol a jelentkezni az állásra? - lépett be az első potenciális jelölt a boltba.
-Ott ha bemész azon az ajtón, ott megtalálod Bent, ő a főnök.  - mutattam az iroda irányába.
-Másik szám esetleg? - nézett rám könyörögve Adam.
-Jó, legyen valami 30STMtől úgyis bírod Jaredéket. - mondtam, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
A munkaidő végéig sokan megfordultak az irodában, és persze a boltban is, de Logan nem jött. Mondjuk, nem tűnt úgy, mintha észrevette volna, amit írtam neki... Egyébként Zac ma már dolgozott, rögtön el is küldte Ben kávéért, mert ugye ő sem ivott. Zac pedig úgy döntött egy úttal hoz ebédre hamburgert, amit mikor nem nagyon volt vevő jó étvággyal meg is ettünk. Sammynek írtam twitteren, de nem mutatott semmi életjelet magáról. Zárás után nem sokkal haza is értünk.
-Találtál valakit helyettünk? - kérdezte Adam.
-Igen, de kettő között nem tudok választani. - vallotta be, majd elénk tolta az önéletrajzokat. Az egyik egy fiatal fiú volt, fekete hajjal és a képen elegáns öltönyben. A másik egy idősebb nő, vörös hajjal. - A fiú szimpatikusabbnak tűnt, de nincs még munkahelyi tapasztalata.
-Ugyan, senki nem úgy születik. - mondtam - holnap azonban nincs nyitva a bolt szombatnak köszönhetően. Gondolkozz még rajta. Én Davidet ajánlanám. Azt hiszem.
-Bejelentkezve maradtál és írt Sam. - mondta Adam a kanapén ülve. - Jöhetsz ha akarsz egyébként én végeztem. - rakta le az asztalra a tárgyat. Majd megnéztem mit írt barátnőm.
@SammyMartineZ: Bocsi, nem voltam közelben, de most itt vagyok :) Meg kellett néznem a boxot, érted a BOXOT! utálom :/
@MillieTaylor07: Akkor jó napod volt ma is, mint látom :D
@SammyMartineZ: Ahan, csak még nincs vége. Egyébként mi van veled?
@MillieTaylor07: Nem sok minden.  Vártam Logant, hogy hátha bejön a tárcájáért, de nem nagyon tette.
Írtam, mire eszembe jutott a még mindig zsebemben lapuló tárgy. Kivettem, túl kíváncsi típus vagyok, nem tehetek róla, megnéztem hol lakik és beírtam google map-be. Ez annyira nincs is messze, körülbelül 20-25 perc lehet gyalog. Majd visszaléptem twitterre.
@SammyMartinez: És most mit fogsz tenni?
@MillieTaylor07: Nem tudom, nem gondolkoztam még rajta. De valahogy vissza kéne juttatni neki.
@SammyMartineZ: Sok sikert (Charlie) :D Én szurkolok. Viszont nekem most mennem kell. Majd írj. Szia.
@MillieTaylor07: Az rám fér, köszi. Rendben :) Szia
Bezártam a beszélgetés panelt, majd megnéztem Logan falát. Úgy tűnt még mindig nem látta, milyen üzenetet hagytam neki. Talán... mivel ma egyébként se nagyon csinálok semmit délután... elvihetném neki. Gondolataimban Ben zavart meg, mikor leült velem szemben.
-Davidet választom. - mondta határozottan. - Holnap délelőtt felhívom, eljön és megbeszéljük a részleteket. Ugye nem zavar?
-Most ugye csak viccelsz? - nevettem el magam. - Miért zavarna?
-Akkor jó.  - mosolygott - csak érdekelt mit gondolsz. - mondta, majd állt volna fel az asztaltól.
-Ben. - szóltam utána - Most egy kicsit elmegyek jó?
-Persze, csak vidd a mobilod és feltétlen szólj, ha valami baj van. - mosolygott.
-Rendben, köszi. - mondtam, miközben felvettem a cipőm. - Sziasztok.
Kiléptem a barna faajtón, és elindultam lefelé az úton, ahhoz képest, hogy péntek délután volt nem sok embert lehetett látni. Csak a lábaim hangját hallottam ahogy a Vans cipőmmel néha-néha belerúgtam egy kavicsba, és az elgurult. De mi van, ha Logan nincs is egyedül?  Vagy otthon sincs? Mondjuk úgyis csak a pénztárcáját akarom odaadni neki, de azért remélem nem zavarok. Ekkor megálltam egy kapucsengős ház ajtaja előtt. Percekig csak álltam és néztem a házat. A délutáni napsütésben különös árnyékok táncoltak a ház falán, köszönhetően a fáknak. Igen, azt hiszem, ez az. De a biztonság kedvéért megnéztem a címet a személyin. Igen, jó helyen járok. Megnyomtam a csengőt, ami hangosan és élesen zenélni kezdett. Csodálatos, most már valószínűleg az egész utca tudja, hogy itt vagyok. Nem kellett sokat várni, Logan szólt bele.
-Szia kit keresel, itt Logan.
-Öhm szia. - nyögtem ki végül. - A lány a CD boltból. - mondandómat egy halk nevetéssel jutalmazta.
-Gyere be. - mondta, mire kinyitotta az ajtót. - Hogy találtál meg?
-Hát, a tárcád a bolt előtt elejtetted vagy mi... Twitteren nem reagálsz, így nem sok választásom maradt.
-Ki vagy te? A védőangyalom? - nevetett, majd egy szoros öleléssel megköszönte.
-Igen, ez meg lehet.
-Logan megint csajozol? - szűrődött ki egy hang a szobából.
-Akkor... én már megyek is. Nem akarlak zavarni titeket. - mondtam totál összezavarodva.
-Dehogy mész. - mondta kedvesem. - Kétszer mentettél meg, nem hagyhatom, hogy csak úgy elmenj. Egyébként soha nem vagyok egyedül. - nyugtatott meg, majd az ominózus szoba felé lökdösött. Ahogy beléptem három sráccal találtam szembe magam. És megláttam Őt, a gyomromban már rég óta szunnyadó lepkék hirtelen verdesni kezdtek és azt hiszem épp bulit tartottak. Ez beteges... hiszen... nem is ismerem. De ott ült és nézett rám a gyönyörű szemeivel aztán hirtelen a cipőm érdekesebbnek tűnt, mint bármi más. Nem, igazából csak nem akartam elárulni magam, mert azt hiszem pár másodperc alatt teljesen elpirultam.
-Millie, ők itt Carlos, James és Kendall. Srácok ő Millie.
-Üdv. - lengettem meg a kezem, amit ők is köszönéssel viszonoztak.
-Ja és James nem, nem csajozok. - nevetett Logan, mire az említett egy 'jólvannavicceltem' mosolyt eresztett.
-Gyere, nézz velünk filmet. - húzott Carlos a kanapé felé.
-Mit néztek? - kérdeztem érdeklődve, majd Carlos unszolásának engedve leültem Kendall és közé.
-Aztat a filmet, amiben az a beszélő beszélő cica van. Meg a bolygó nevű kutya. - oké, Carlos... fura, viszont vicces. - Na, na mondjad már mi a címe. - vágta hozzá a párnát Kendallhoz.
-Garfield te állat. És az Ubul nem Pluto. Garfield vagy Mickey egér nem teljesen ugyanaz. - dobta vissza, mire elnevettem magam. Szóval, igen ők elkezdték egymást párnával püfölni. Én pedig inkább átültem Kendall másik oldalára, ahol épp James fogyasztott egy zöld(?) valamit egész jó étvággyal.
-Az mi? - kérdeztem félig felvont szemöldökkel.
-Mi mi? - értetlenkedett, mire a kezében levő... izére mutattam. - Ja, ez? Nem tudom. A konyhában találtam. Kérsz egy harit? - nyújtotta felém.
-Nem, kösz - nevettem. - azt hiszem megvagyok nélküle is. Te minden fura dolgot megeszel? - kérdeztem.
-Igen, mondhatjuk így is. - nevetett.
-Logan, hol a mosdó? - kérdeztem.
-Felmész a lépcsőn, ott megtalálod. Megmutassam?
-Nem, köszi - mosolyogtam - azt hiszem meglesz.
Majd felsétáltam a lépcsőn és mivel fogalmam nem volt merre megyek, elfordultam jobbra. Egymással szemben két szoba volt, a folyosó végén pedig a mosdó. A bal oldalon ugyanez. Jobbról az egyik szobának zöld fala volt, míg a másiknak fehér. Ahogy kijöttem a mosdóból, benéztem a zöldbe, nem tudom a zöld dolgok mindig tetszettek. Mikor beléptem megláttam egy nagy ablakot egy széles párkánnyal, majd közelebb léptem. A kilátás első pillanattól kezdve magával ragadott.
-Tetszik? - szólt egy hang mögüllem. Gyorsan megfordultam, mire szemben találtam magam térdrogyasztó mosolyával, és a szívem újra elkezdett kalapálni, mint egy hét mérföldes futás után. Igen Millie, gratulálok, sikeresen megőrültél.
-NaNagyon... szép a... kilátás. - hebegtem valami válasz félét. -Ez mind a tiéd? - kérdeztem a DVDkkel tömött polc felé lépve.
-Igen, tudod... sok filmet nézünk a srácokkal turnékon, és van, hogy olvasunk is, kikapcsol. Ami jól jön egy nehéz nap után. - mondta, majd leült a párkányra.
-A szoba szemben...? - kezdtem.
-Jamesé. - Csúszott arrébb, hogy le tudjak ülni mellé. - És te...?
-Ezek most olyan mondat befejezős kérdések? - nevettem. - Egyébként csak visszahoztam Logan iratait, a bolt előtt találtam meg a járdán.
-Igen, ez jellemző rá. Legközelebb a fejét is elhagyja. De valami jobb sztorira számítottam.
-Például? - néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem, tudom valami titkos románc, vagy valami vibrálás a levegőben. -nevetett.
-Ahan, egy elvesztett pénztárca, vagy valami ilyesmi, és ennyi. - nevettem én is. - Egyébként tetszik a szobád, jók a fényképek a faladon.
-Köszi, nagyrészt a családom és a barátaim. Azok a képek már három éve csak gyűlnek. - magyarázta meg a látottakat. - Van két bátyám, két kutyám és egy malacom, őket is megtalálod ott. Mikor kicsi voltam, anyuékat gyakran nyaggattam egy majomért, most viszont itt van Carlitos, majdnem ugyanaz.  - mondta mire elnevettem magam.
-Igen, ez ismerős, van egy bátyám, körülbelül ő is leragadt a játék autóknál és a pókembernél.
-Hé a pókember jó. - bökött oldalba.
-Igen, velem is megszerettette az évek alatt. Amúgy többieknek nem hiányzol?
-Nagyon helyes. Nem hiszem. Carlost még egy darabig leköti, hogy a macska beszél, Logan pedig ész érvekkel próbálja megmagyarázni, hogy nem biztos, hogy jó ötlet minden fura dolgot megenni. - nevetett. - Ők már csak ilyenek. De, nyugi meg lehet szokni.
-Ebben nem kételkedek. - nevettem én is. - egyébként ez a harmadik napom LAben. - mondtam mellékesen.
-Hol jártál eddig?
-Denverben laktunk nyáron meg általában Kansasban voltunk mamámnál, olyan szép az a város.
-Ja, Kansas jó hely, ott születtem, de nem sokáig laktunk ott.
Kendallal egy órát végig beszélgettünk, ami igazából fel se tűnt. Kedves fiú, ráadásul jól is néz ki. Naa, ez azért már csalás. Mikor lesétáltunk a lépcsőn, Carlos kérdőn meredt felénk.
-Na most, két verzióm van. - kezdte. - Vagy bénán hibernáltátok magatokat így a hatás csak egy óra, vagy Millie lehúzta magát a WCn, te meg sokáig kerested, mire rájöttél. - nézett Kendallra, mire elnevettük magunkat.
-Igen, Carlos, és meg véletlen se beszélgettünk. - mondtam, mire egy 'ezlogikusabb' bólintással értelmezte a hallottakat.
-Hé, srácok, most jut eszembe van nálam plusz egy mozijegy holnap estére. Halston nem ér rá, egy interjúra kell mennie. Nem tudtok valakit aki szívesen eljönne helyette? - nézett szét James érdeklődéssel.
-Mikor tudjuk meg hogy mi a film? - kérdezett rá Logan.
-Nem tudom, mikor megnézed a jegyeket tudod Halston vette, mind a hat fenn van a szobában...
-Bocs haver, Alexán kívül nem nagyon tudok. - tette hozzá Carlos.
-Amúgy nem hiszem, hogy élszurkolókról szól. - vágta rá James, mire mind elkezdtek nevetni, Kendall pedig a fülembe súgta 'középsulis átok'. Igen, így azt hiszem már majdnem minden tiszta.
-Nekem, meg nincs csajom. Emlékszel? Ott hagyott az étteremben. - érvelt Logan. Mire nem mondanám, hogy James ráhagyta.
-Nem csak a csajoddal, mehetsz moziban azt ugye tudod, drága képzavaros barátom.
-Halston választotta, szóval valószínűleg enyhén nyálas. - védte meg magát a "drága képzavaros barát."
-De ez nem teljesen biztos. - szállt vitába James.
Logan válaszul csak legyintett egyet. A szemek pedig Kendallra szegeződtek.
- Mi van? - kérdezte. - Per pillanat nem tudok olyan személyt, aki szívesen eljönne velem. Na jó, talán Dustin, de holnapra programja van. Azt hiszem.
-Jól van, hagyjatok cserben persze, hogyne. Jó barátok vagytok. - mondta James a lehető legnagyobb iróniával a hangjában.
-Látod, milyen sanyarú sorsod van. - nevettem. - Viszont bocsi srácok, de nekem most mennem kell. Későre jár.
-Rendben, még találkozunk megígérem. - mosolygott James. Majd elmentem felvenni a cipőmet, mire Kendall utánam szólt.
-Vigyázz magadra sötétedik. Esetleg elkísérjen valaki?
-Öhm... nem, nem fontos, azt hiszem. Nem lakunk olyan messze. De, köszi. - mosolyogtam, mert ez tényleg kedves gesztus volt. Majd megfordultam és ott hagytam a négy fiút. Ugyanazon az úton sétáltam vissza, szóval az út már valamennyire ismerősnek számított. Bal oldalon egy pékség, ami mostanra már bezárt, másik oldalt gyógyszertár, aminek csak a lámpái világítottak. Az utcán viszont még mindig nem nagyon volt senki, csak pár fiatal gurigatta a deszkáját.
-Szia, te is haza találsz végre? Pont hívni akartalak. - köszöntött Ben, mikor beléptem az ajtón.
-Ne haragudj, az idő gyorsan repül. - öleltem meg, valami féle kiengesztelés képpen, mire csak felnevetett.
-Jól van kicsi lány, nem baj, csak aggódok érted. De gyere, mesélj. Hol jártál?
-Tudod, Logan, a boltból... -kezdtem, majd elmeséltem Bennek előről hátra az egész délutánom.