1. rész - A kezdetek kezdetén...

Sziasztok!

Hát meghoztam az első részt, remélem tetszik. Kommenteljetek bátran, pontozzatok és jelezzétek, ha olvastátok/tetszett. Lehet, hogy elsőre kicsit hosszúnak sikerült, de remélem nem baj. :) Olvassatok!

-Honnan szerezzek egy nap alatt másik embert? Elment az esze? Vagy a mai alkalmazottakban ennyire lehet megbízni, azt se tudják mi az a felmondási idő? És ma mégis ki fogja kiszolgálni a vevőket, komolyan mondom, egyszer a sírba visznek. - állt meg idegesen az asztal szélénél Ben, miközben kávét főztem.

-Jess felmondott? - nézett fel Adam a telefonjából egy percre.

-Felmondott? Hát az egy kicsit erős túlzás egy olyan balfaszra, aki  reggel hatkor felhív, hogy mától már nem dolgozik a boltban. - Ben bácsikám egy CD bolt vezetője Los Angelesben, ahol vele együtt mindössze három alkalmazott van, elnézést most már csak kettő. - Zac pedig nem bírja a boltot is rendezni és még a vevőket is kiszolgálni, nekem meg muszáj valamit kezdenem azzal a tengernyi papírmunkával az asztalomon. Ki a francnak szóljak? - csapott mérgesen az asztalra, mire Adam nagy szemekkel felnézett és zsebre vágta a telefonját, a ritka pillanatok egyike.

-Ha gondolod, mi ma úgyse csinálunk semmit, elvégre tegnap költöztünk senkit nem is ismerünk még, szóval bemehetünk segíteni. - javasoltam miközben elővettem a nagy bögrém és félig megtöltöttem tejjel, majd beleöntöttem egy kis kávét is. A kijelentésemre megkaptam Adam 'nemárMillie' nézését, de akkor az pont nem érdekelt, először Ben problémáját kell megoldani, utána jöhet minden más, csak szépen sorban.

-Komolyan gondoltad? Mert ha igen, akkor nagyon örülnék nektek, és megmenthetnétek pár szál hajam az őszüléstől. - állt fel az asztaltól, egy cseppet nyugodtabban, majd követte a példám és ő is kávézni készült.

-Persze, hogy nem komolyan, csak viccelt, mindig viccelődik. Látod milyen kis humorzsák. - válaszolt Adam helyettem, miközben felugrott a székről és mellém állt, elérve azt, hogy Ben összehúzott szemöldökkel meredjen ránk.

-Hülye - löktem oldalba - szívesen segítünk persze. - eresztettem egy félmosolyt Ben felé, amit egy szoros öleléssel jutalmazott.

-Ti vagytok a legjobbak. De akkor siessünk, mert - nézett az órájára - fél óra múlva nyitunk. A kijelentését Adam kedvtelen battyogása követte a lépcsőn, gyorsan kiszürcsöltem még a kávém utolsó cseppjeit is a bögrémből, majd bátyám után siettem a szobánkba, hogy magamra kapjak valami egyszerűt. Végül egy farmer és egy fehér felső mellett döntöttem. Viszont Adamen láttam,  nem nagyon tetszik neki még mindig, hogy be kell mennünk a boltba.

-Hé, ez egy CD bolt, sok a fiatal lány, ismerkedhetsz is. - mondtam bíztatóan, mire elnevette magát. - Meg egyébként is, ennyivel tartozunk Bennek, mivel egy darabig ő az, aki eltart minket.

-Jól van, megfogtál, de csak a csajok miatt ám... - ugrott fel az ágyról és átvette a gatyáját, majd még időm se volt feleszmélni, megragadta a kezem és elkezdett kirángatni a szobából.

-Akkor gyere, ha rábeszéltél, nem akarok elkésni az első napon.

Ben már az ajtónál várt minket, és míg mi felhúztuk a cipőnket ő elővette a szekrényből a bolt kulcsát, majd elindultunk. Végig sétáltunk az utcán, majd kikanyarodtunk a főútra és egy negyedórányi gyaloglás után már a boltban voltunk. Mindenhol fehér falak, a CDk és DVDk betűrendben elrendezve hosszú sorokban, hogy könnyen lehessen tájékozódni, néhány sor mellett, pedig előadók képei díszelegtek papírból kivágva.

-Millie, Adam, gyertek ide. - szakította meg Ben a bámészkodásomat. - Ő itt Zac, az ő feladata a bolt rendezése és az új áru átvétele, sőt ha sokan vannak, a pénztárban is besegít. Zac, ők itt a nővérem gyermekei, Mille és Adam, beugranak a boltba segíteni, mert képzeld Jess reggel felhívott és bejelentette, hogy nem dolgozik nálam tovább. - mondta Ben és látszott a szemén, hogy csalódott és egyszerre mérges is.

-Hello. - köszönt Zac, amit Adam egy kézrázással én meg egy sziával jutalmaztam. Ben odasétált az ajtóhoz és megfordította a táblát így a bolt kinyitott.

-Pont nyolc óra és minden a legnagyobb rendben. - tettem rá a kezem a vállára nyugtatóan, mire megölelt és suttogott egy 'köszönöm'-öt. Ezt a pillanatot az ajtó fölött levő kis csengő szakította félbe, jelezve, hogy vevő érkezett.

-Sziasztok, - köszönt a magas barna fiú - Ben megjöttek a CDk pár papírt alá kellene írnod.

-Rendben, Millie tiétek a bolt, laptop az asztal alatt rakjatok be zenét, ott van mellette a hangfal. Zac te gyere velem az irodába vedd át az árut. – adta ki a teendőket, majd eltűntek a nagy fehér ajtó mögött. A pult mögött volt egy szék és egy fekete kopott bőrfotel, igazából utóbbit nem értettem, mindegy majd rákérdezek Bennél.  Adamnak is hamar feltűnt a furcsa szerzemény, megállt előtte, rám nézett, majd megvonta a vállát és nemes egyszerűséggel levágódott majd a farmer zsebéből már elő is kapta a telefonját, chöö kocka. Akkor hát úgy néz ki nekem kell beraknom zenét, leguggoltam, hogy szétnézzek, hol is lehet a laptop. A pult alatti polcok hosszúak voltak és tágasak, egyik felében nylon szatyrok sorakoztak rajta a bolt logójával, a másik felében kartonokban mindenféle hasznos apróság, a laptop pedig a legszélénél volt lerakva egy fekete tokban, remek már csak youtubera kell felmennem és van zene.

-Adam, milyen zenét akarsz? - kérdeztem érdeklődve a még mindig fotelban ülő bátyám felé fordulva, mire felállt ledobta a telefonját és beírta a keresőbe '30STM - Beautiful Lie' rákattintott az elsőre, amit kidobott bedugta a hangszórót és tádá lőn zene, majd elindult felderíteni a boltot. Sikeresen oda ért az egyik polc elé, végülis csak egy karton-Biebert borított fel, és tanulmányozni kezdte az ott helyet foglaló CDket. Ekkor újra nyílt az ajtó és egy körülbelül velem egykorú lány sétált be az ajtón. Barna haja hullámosan hullott vállára, kék farmer nadrágot és egy zöld 'I am who I am' feliratú felsőt viselt

-Sziasztok! - üdvözölt némi meglepettséggel az arcán.

-Szia! Segíthetek? - mosolyogtam felé.

-Igen, Bent keresem itt van?

-Az, irodában vannak Zaccel szerintem nem soká jönnek.

-Rendben, akkor megvárom.

-Egyébként Adam vagyok. - támaszkodott a pultra a lány mellé bátyám, mire előbbi elnevette magát. - és szingli.

-Szia én Samantha és a teljes ellentéted, sokat járok ide, de még nem láttalak titeket. - nézett rám valamiféle magyarázatra várva.

-Igen, nos Jess felmondott és Bennek gyorsan keresni kellett valakit... - mondtam, viszont nem tudtam befejezni, mert nagybátyjám pont akkor döntött úgy, hogy kiront az ajtón, majd mikor meglátta a pultnál álló lányt elmosolyodott és lepacsiztak(?)

-Bepróbálkozott már? - suttogta nekem és a fejével Adam felé lökött, mire bólintottam, egy huncut mosoly jelent meg az arcán, aminek okát szerintem nem sokára megtudom.

-Adam, gyere ide. - kérte, mire az említett személy boldogan felénk sasszézott(?) oké, azt hiszem ő sem teljesen tökéletes... Mondhatni tökéletlen. - Srácok ő itt Samantha, a nagynénétek, anyuék utánam rájöttek, hogy szeretnének még egy gyereket. Szóval Sam, ők Adam és Millie.

A kijelentésre Adam elejtette a kezében tartott CDt, mire az nagy csörömpöléssel a földre hullott.

-Én meg simán jártam volna a nagynénémmel... ez gáz. - nézett felváltva Samra és Benre, mire ők elnevették magukat.

-Nyugi Öcsi, csak szivatlak, semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Viszont törzsvendég a boltban. Egy héten minimum kétszer itt van. - szögezte le a dolgokat, mire Adam csak mérgesen dörmögött, én meg elnevettem magam.

-Nem vicces. Vigaszdíjnak megveheted nekem ezt a CDt. - vette fel az előbb említett tárgyat.

-Jó, rendben vigyed. Ez megért ennyit. - egyezett bele Ben, majd Sam felé fordult, miközben újabb vásárlók érkeztek, mire Zac készségesen ment hozzájuk segíteni.

-A CDért jöttél, amit félreraktam neked, igaz?

-Ahogy mondod. De egyébként is bejöttem volna szétnézni. Mondjuk ezt kár is lett volna kihagyni. - nevetett Sam, Ben előbbi ugratására célozva.

-Millie pont ott, ahol állsz, van egy CD elrakva, a szatyrok mellett. - mondta, én elővettem a CDt beleraktam egy szatyorba, odaadtam Samnek, ő pedig kifizette.

-Köszi. Nem láttalak még titeket erre. Mikor jöttetek? - kérdezte.

-Nem is nagyon láthattál öt éves korom óta nem voltam itt, most meg még csak tegnap este költöztünk ide, szóval nagyon gyorsnak kellett volna lenned. - nevettem, miközben egy másik vásárló fizetett.

-Egyébként Sammy a legnagyobb zenerajongó, akit ismerek, pont ezért fogtok jól kijönni. - jött oda Ben újra.

-Ez igaz, mindig zenét hallgatok, a zene megnyugtat, a zene az életem része. - helyeselt. - általában pop, de igazából, ha jó, akkor teljesen mindegy. Nem jöttök el velem délután a városba? Persze csak ide a környékre, megmutathatok pár jó helyet.

-De persze, úgyis háromkor zárunk, utána ráérünk.

-Remélem tudsz valami jó pizzázót is, mert addigra hatszor éhen halok. - tette hozzá Adam. Ben pedig egy 'bocs sok a munka mennem kell' mondattal újra az iroda felé sietett.

-Ugye csak viccelsz? - nevetett Sammy - én a legjobbat tudom. Akkor zárásra itt vagyok. - mondta, majd a barna ajtó egy halk csilingeléssel becsukódott mögötte. Három óráig még sok vásárló volt, viszont dél körül volt egy szinte üres óránk, ami kb annyiból állt, hogy Zaccel újra rendeztük a boltot és kicseréltünk pár karton figurát. Kiraktuk Taylor Swiftet bevittük Katy Perryt. Szóval csak ilyen kisebb dolgok. Viszont zárásra Sam már ott állt a bolt előtt és várt minket.

-Ha nem találtok haza csak hívjatok. - nevetett Ben.

-Nagyon vicces. - mondta Adam. -Nyugi haza találunk.

-Szia! - köszöntünk el, majd elindultunk.  Hogy hova fogalmam sincs, de egyenesen. Végül megálltunk egy Margie's Dream nevű hely előtt.

-Pizzázót kerestél, itt van pizza, meg szinte minden más is. - mondta Adamnak,  majd bementünk. A halvány sárga fal,  a fapadok-asztalok igazán jól néztek ki. Sok ember beszélgetett, nevetgélt, miközben más-más ételeket ettek.

-Jujj Jonas brothers. Imádom ezt a számot. - mondta Sammy, mire elnevettük magunkat. - Üljetek le hozok kaját.

Nem tele bele 5 percbe már vissza is ért.

-Pepperónis pizza és Sprite, remélem szeretitek.

-Persze, én szeretem, Adamnek meg mindegy, csak pizza legyen.

-Egyébként hol laktaok LA előtt? - kérdezte érdeklődéssel a szemében, miközben harapott egyet.

-Denverben laktunk, viszont mamám Kansasban egy kis tanyán él, nagyon szép hely, mindig voltunk nála nyáron valamennyit. Szóval második otthonunknak Kansast tekintjük. - mondtam, mire elmosolyodott.

-Denverben jártam már, még mikor apáék együtt voltak, de mióta elváltak nem nagyon járunk sehova, azóta nagyon sokat dolgozik. Anyám meg... ő meg nem foglalkozik semmivel. Csak pasizik egyfolytában, múlt héten még egy orvossal randizott, most tűzoltóval. Nekem mindegy, ő tudja, de szegényeket sajnálom, mondjuk anyámat én se bírnám sokáig. - nevetett.

-Anyukádnak mi a munkája? - kerdezte Adam.

-Kozmetikus. - adta meg az egyszerű választ.

A délután nagy részét végig nevettük, sétáltunk a parkban, ismerkedtünk, stb... Sam aranyos lány. Hét óra volt, mikor haza indultunk. Nos, egy nagy kerülővel, hála Adam zseniális tájékozódási készségének, de haza értünk fél nyolc körül.

-Szia Ben. - köszöntöttük szinte egyszerre az éppen olvasó férfit. És még csodálkoznak apáék, hogy sokat olvasok. Mint látom családi hagyomány.

-Milyen volt a napotok? - hajtotta le a kemény fedelű tárgyat.

-A délelőtt elég silány, de a délután egész jól sikerült. - nevetett Adam, mire Ben mosolyogva megcsóválta a fejét. Én pedig levágtam magam mellé a kanapéra és bekapcsoltam a Tvt. Pont az egyik kedvenc sorozatomat adta le az AXN. A Szellemekkel suttogót mindig szerettem. Mamám ezért néha Melnek hív, ugye Melinda Gordon miatt, mikor náluk voltam és papámmal ezt néztünk, azt játszottam, hogy én is beszélek a szellemekkel. Jó, kicsit hülye játék de lehettem kb elsős(?).

Mikor Ben meglátta mit nézek, becsukta a könyvet és csatakozott hozzám.

-Én felmentem, hiányzok a gitárjaimnak. Biztos félnek egyedül. - tájékoztatott minket Adam a terveiről. Mi pedig heves bólogatások közben néztük tovább a Tvt.

Amint vége lett, vettem egy gyors zuhanyt, majd felnéztem a twitterre. Volt egy új követőm Samantha Martinez. Boldogan követtem vissza és néztem szét a falán, mikor a gép új üzenetet jelzett.

@SammyMartineZ: Jó nap volt :) Köszi nektek... azért remélem talalkozunk még ;)

Gyorsan visszaírtam neki.

@MillieTaylor07: Igen, mi is élveztük. Viccelsz? Ha akarnál se tudnál lerázni ;D

@SammyMartineZ: Ja, hogy te fenn vagy? :D haza találtatok gyorsan?

@MillieTaylor07: Hát Adam faszán eltévedt :D de végül haza...

@SammyMartineZ: Hahahaa :D Holnap sajnos nem tudok bemenni :( meg kell látogatnom anyámat. Adam mit csinál?

@MillieTaylor07: :(( majd legközelebb. Gitározik :D de nekem most mennem kell SYS (See You Soon ;))

@SammyMartineZ: természetesen Rendben szia :)