5. rész - Really Big Time...

Sziasztok :) 

Meghoztam az új részt, szombat lévén. Kommenteljetek, olvassatok és hagyjatok visszajelzéseket :) Minél több komment van annál hamarabb hozom a részeket, míg nem érjük el a hármat marad az egy hét. :) Szóval.. hajrá mindenki kommenteljen ;) Köszönöm előre is... Jó olvasást, remélem tetszik

-Jó reggelt. - köszöntem a lépcsőn lépkedve Bennek és Adamnak. - Alex?

-Kilenc óra, de még mindig alszik. Kire ütött? Hát alvás terén nem rám. - nevetett Ben.

-Mi lesz az ebéd? - botorkált hozzánk bátyám.

-Hova fér beléd ennyi kaja? - nézett kérdőn Ben, mire előbbi csak elnevette magát válaszul. Hát igen, ők így társalogtak egy darabig, míg én megcsináltam a reggeli teendőimet, és Alex is felébredt közben. A délelőttöm nagyjából abból állt, hogy Alexxel játszottunk, segítettünk főzni Bennek és mesét néztünk. Haláli személyisége van a kissrácnak. Az óra már éppen délután négyet ütött és Alex színezett mellettem, mikor megszólalt a telefonom. Éles hangjára Alex rögtön felfigyelt és elkezdte kántálni, hogy 'vedd fel, vedd fel'. Kicsúsztattam a készüléket a zsebemből és kérdőn néztem a képernyőre. Ken... mi? Kendall? Vajon mit akarhat? Na jó, inkább felveszem, a végén még lerakja.

-Szia! - szóltam bele végül.

-Szia! - mondta a vonal másik végén, hallottam a hangján, hogy mosolyog mire akaratlanul én is ezt tettem. - Mit csinálsz este?

-Öhm, nem tudom. Semmi extrát nem terveztem.

-Tartunk egy bulit este. Nincs kedved eljönni? Igazából nincs semmi különleges alkalom, csak úgy döntöttünk lazulunk egy kicsit.

-De, persze szívesen elmegyek. Hány órára?

-Hét, nyolc körül?

-Rendben ott leszek.

-Várunk, szia.

-Hé Kendall. - szóltam utána, remélve, hogy még nem rakta le. - Sammy is jöhet?

-Persze, hozhatsz akit csak akarsz. - nevetett.

-Oké, akkor ott.  Szia, és köszi.

-Szia.

Miután leraktam a telefont gyorsan hívtam Sammyt, hogy elújságoljam neki az új programunkat.

A telefonálások után játszottunk még Alexxel, aztán letusoltam, és Sammy nem sokkal utána befutott.

-Szia. - köszöntem.

-Hali, mikor megyünk, hova megyünk, kik lesznek?  - zúdította rám a kérdésáradatát.

-Héhéhé, nyugi - nevettem. - szerintem nem soká indulhatunk. Nincs messze a hely, és nem tudom,de szerintem Carlos, Logan, James, Kendall tuti, gondolom Alexa, Halston és a csaj aki után Logan fut, Vanessa is szerintem. Meg sokat beszéltek Dustinról, szóval valószínűleg ő is.

-Népes kis társaság, de ki az a Vanessa ugye nem Wild? - kerekedtek ki a szemei.

-De igen, azt hiszem úgy hívják, miért, ismered?

-Az gyenge kifejezés. Körülbelül másfél, két éve anyám az ő apjával pajzánkodott, úgy fél évig voltak együtt. Egy féreg a csaj, már vagy kétszáz pasija volt, komolyan ez már mindenkit összeszedett.

-Ennyire gáz?

-Hidd el nekem nagyon, mondjuk... ki tudja, lehet, hogy annyi idő alatt megváltozott. De a vér nem válik vízzé. Mi pedig el fogunk késni.  Megyünk?

-Igen megyünk már, nyugi. - nevettem,  majd elköszöntünk mindenkitől. Az úton Sammy végig kérdezősködött, és Vanessáról beszélgettünk.

-Itt is vagyunk.  - álltam meg a már kidíszített ház előtt, ahonnan hangos zene hangja szűrődött ki, a csengő még mindig csilingelő visításban tört ki egy határozott mozdulat után, de ez most eltörpült a zene mellett.

-Szia...sztok. - nyitott ajtót jókedvűen James, és egy gyors bemutatkozás után, beljebb invitált minket. - KENDAAALL! - üvöltött. - ITT A SZERETNI VALÓ BARÁTNŐD!

-Jól van haver, elég lesz már kezded kínossá tenni a helyzetet. - veregette meg a vállát Kendall, mire nevetni kezdtek. Egy szoros öleléssel jutalmazott minket és bemutatta a többieket is. Egy pár ember volt csak, akikről eddig még nem hallottam.

-Sziasztok lányok. - jött hozzánk Carlos is. - Új csaj, király. Jössz velem? Bemutatom az emberkéket neked.

-Menj nyugodtan. - biztattam barátnőmet, mire megvonta a vállát és bólintott Carlosnak.

-Kialudtad magad? - nyomott inni a kezembe Kendall.

-Igen, mondjuk. De egy kisgyerek egész napos pesztrálása fárasztó tud lenni, főleg ha a Phineas és Ferb a kedvenc meséje és minden dalt énekelni illetve énekeltetni akar. - mondtam mire Kendall hangosan felnevetett.

-Szóval te jól tudsz énekelni? - húzta fel a szemöldökét érdeklődve.

-Van aki szerint igen, de ez a téma nem egy énekessel a legmegfelelőbb. - nevettem.

-Akkor igazán megmutathatnád, a nappaliban nálunk minden bulin van felállítva pár mikrofon és találsz ott egy gitárt is. - nézett kiskutya szemekkel.

-Jól van, de még ne most. - adtam be a derekam.

-Behajtom rajtad, ne aggódj. - mondta, mire Dustin rohant el mellettünk a kezében egy SZTK szemüveggel, egy farmerrel, egy kockás inggel és egy lánccal, a kert irányába. - Gyere velem, úgy nézem DBelt nem teljesen józan, ilyenkor csinál fura dolgokat. - világosított fel, majd megragadta a kezem és kifelé rohantunk. A földbe egy ásó volt leszúrva körülötte pár kiürült italos üveg és 'szomjas' emberek akik merengve nézték Dustint ahogy alkot. Az ásóra épp a nyakláncot rakta fel, majd Kendall felé intett.

-Ez nem normális. - nevettem.

-Nekem mondod? Úgy tíz éves korom óta ismerem, napról napra hülyébb.

-Elmegyek, megkeresem Logant, még nem is láttam. - hagytam ott Kendallt egy kis időre. A szobán átsétálva már nagyon senki nem tűnt túl józannak. Kevés keresgélés után végre megtaláltam Logant is.

-Szia - ugrottam a nyakába boldogan, ő viszont letörtnek tűnt. - Mi a baj?

-Semmi, igazából hülyeség.

-Mondd már el. - rángattam le egy székre magam mellé.

-Ő ott Vanessa. - mutatott a szobában levő lány felé. Hű, tényleg elég rózsaszín.

-Igen, mi van vele? - sürgettem.

-Azt hiszem szeretem. De félek, én... én általában mellé nyúlok vagy ha nem akkor nagyon elszúrom. - szomorkodott.

-Hát figyelj, én nem igazán ismerem, de bízz az érzéseidben, és főleg magadban. - veregettem meg a vállát. - Itt van, egy kis lélek erősítő - kaptam el egy üveg Jack Daniel's-t az előttünk elhaladó Dustintól aki ezt csak egy 'egy kibaszott varázsló vagyok, eltűnt a pia a kezemből' kiáltással díjazta, majd tovább ment. - Viszont a pólód valaki leöntötte, azt a helyedben lecserélném.

-Szerintem jó lesz ez így is. Most valahogy nem érzek rá késztetést, hogy felmenjek. - nevette el, magát, szerintem fura fejet vághattam, mert elkezdte magyarázni. - Jamest és Halstont elég rég láttam, és hát.. na tudod. - nevetett tovább, de ezúttal én is vele tartottam, majd meghúzta az üveget. - Kösz a biztatást fogalmam nincs mi lesz, de mindenesetre kösz.

Mikor felálltam volna Sammy ült le mellém.

-Na, hát téged is lehet még látni? - kérdeztem.

-Ezek szerint, egyébként Carlosék nem teljesen normálisak. Csak most nem tudom eldönteni, hogy az alkohol tette meg a hatását vagy ez nála alapjárat.

-Carlos mindenhogy bolond, Dustin seggrészeg, és kik azok a 'Carlosék'?

-Carlos, Dustin, mint mondtad, Alexa és Katelyn, tudod, Kendall sorozatbeli csaja. - világosított fel, mire bólintottam. Tegnap megnéztünk egy Big Time Rush részt Alexxel. - Dustin próbált egy üveg Walkert elvarázsolni a kezéből.

-Igen, az én hibám. - vallottam be. - Kivettem a Jack Daniel's-t a kezéből és olyan sötét, hogy azt hitte eltűnt.

-Ez az ember agybaj. Egyébként jó helyre hoztál, köszike. - ölelt meg, majd ott hagyott. Én pedig elindultam Kendall kereső körútra, mikor megláttam épp a hasát fogva röhögött és az irányomba bámult, megálltam előtte és kérdőn néztem, mire csak a hátam mögé mutatott. Fura látvány fogadott, ahogy megfordultam, de rögtön elkezdtem nevetni, legalább úgy mint Kendall. Logannak lehet, hogy nem kellett volna az egész Jack Daniel's-t behúznia. Szerzett egy szőke parókát, rárakta az ásóra, szóval Nicki Minaj SuperBass című számára lassúzott egy kockás inges, SZTK szemüveges, farmer gatyás, nyakláncos szőke parókás ásóval.

Ez így ment egész éjszaka, én mint jó vendég hajnali három körül úgy döntöttem elhagyom a helyszínt. Sammyt is nem rég vitte haza apukája.

-Kendall - üvöltöttem túl a zenét. - Azt hiszem most megyek.

-Várj, elmegyek veled. Nem engedlek el ilyenkor egyedül. - válaszul csak bólintottam, pár perc múlva már az utcán voltunk.

-Nem ittál. - mondtam.

-Sokat, sokat nem ittam, de egyébként igen.  Nem tudom, most valahogy ez is elég volt. De te se.  Hogyhogy?

Most erre mégis mit kellene mondanom? Hogy nem akarom, hogy részeges köcsögnek nézzen rögtön az első bulin? Nem, köszi.

-Nem, tudom, valahogy így alakult. - mosolyogtam.

Egyébként Kendall tök kedves, egészen hazáig kísért, viszont rögtön indult is vissza, nehogy felforgassák a házat még jobban. Egyéb oka az volt, hogy nem akart senkit felkelteni. Hát jó... majd legközelebb, talán. Bementem a házba, épp, hogy letusoltam, már csörgött is a telefonom. Ki lehet?  Nem soká négy óra. Ránéztem a kijelzőre és gyorsan felvettem.

-Szia, máris hiányoztam?

-Szia, nem csak... vagyis de. Na szóval lehet, hogy most hülyének fogsz nézni, de kizártak. Kulcsom nincs, mert általában ilyenkor nincs zárva az ajtó. James nem veszi fel a telefont, tuti jól... el vannak. - nevetett.  - Többiek meg nincsenek beszámítható állapotban. Szóval nem mehetnék vissza hozzátok? Ígérem nem zavarok.

-Ugyan, nem zavarsz. Gyere nyugodtan.

-Rendben, köszi. - nevetett, mire megráztam a fejem és kinyomtam.

Nem sok idő telt bele, mosolyogva fogadtam vendégem.

-Még, hogy nem jössz be.

-Jól van na, nem terveztem kizáratni magam.

-Valld be, hogy ez volt a kis piszkos terved. - néztem rá nyomozósan.

-Bírónő kérem, én tényleg nem így akartam.

-Nyomozó vagyok, vagy legalább zsaru. - löktem meg a vállát.

-Jól van na. - nevetett. Olyan kis édes, mikor mosolyog, előjönnek a gödröcskék az arcán. Jézusom Millie, mi a franc van veled? - Olyan jó idő van kinn. Nem megyünk az udvarra?

-De, kimehetünk. Van ott egy hintaágy, tökéletes beszélgetni. - mutattam az ajtó felé.

-Szépek a csillagok. - vágta le magát a fűbe Kendall.

-Végül is fűben fekve is jó beszélgetni. - nevettem. - Szépek, de semmi extra.

-Mert még nem találtad meg a megfelelő embert a csillag nézéshez. - jött egyre közelebb hozzám. - Az ott a göncölszekér, bárhonnan felismerem. Az ott pedig a legfényesebb.

-Mondjuk így még soha nem néztem. Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, mindenkinek meg van a saját csillaga. És ha valaki meghal, az a csillag kialszik. Innen jön a leáldozik a csillaga kifejezés. - mondtam, ő csak elmosolyodott és felült én pedig követtem a példáját.

-Tudod, igazából nem is az a fontos, hogy mit nézel, hanem hogy kivel. Legyen az csillag vagy éppen csak a szél által lassan és nyugodtan mozgatott felhők. Mindkettő szép látvány, de a kedvencem akkor is a napfelkelte.

-Igazad van, a napkelte tényleg gyönyörű. - néztem bele csodás zöld szemébe, amiben ezernyi csillag képe tükröződött, száján pedig egy halvány mosoly jelent meg.

-Nem énekeltél nekem. - közölte az egyszerű tényt.

-Hát, két dal van amit fejből tudok most. De szerintem egyiket se akarod hallani. Pláne, hogy ez a Phineas és Ferb főcímdala és a High School Musicalből a you are the music in me. - nevettem.

-Nem számít mi az. - mondta, majd hosszú hatásszünetet tartott. - Nananana, nananana yeeah, you are the music in me. - kezdte énekelni 12 éves korom kedvenc számát, mire csak elmosolyodtam és bekapcsolódtam hozzá.

-Tényleg jó a hangod. - mondta a szám végén, mikor visszafeküdtem a fűbe.

-Annyira nem is, szerintem inkább tök átlagos.

-Hé. - hajolt fölém, úgy, hogy csak 10 centi választotta el tőlem. - Jó vagy, nekem nyugodtam elhiheted, te egyáltalán nem vagy átlagos. - Miért van olyan közel, hogy érezzem az illatát, a légzését és a csöndben halljam szíve minden egyes apró dobbanását? Mélyen a szemembe nézett, nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam én is őt, órákon át képes lennék rá. - Bármit elérhetünk az életben. Találd meg a szenvedélyed és fuss vele. - Mondandója végére édes mosolyra húzta száját, újra megjelentek a gödröcskék az arcán és szeme sarkában a nevető ráncok. És akkor végre megtörtént. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, míg végül éreztem forró leheletét arcomon. Szemét becsukta, ajkait pedig gyengéden az enyémre nyomta. Csókja édes volt és bár hajnal volt és a fűben feküdtem, mégis forró bizsergés öntött el és a felhők felett éreztem magam. Mikor ajkaink pár csodálatos perc után szétváltak,  megfogta a kezem és óvatosan a mellkasára tette, akaratlanul is elmosolyodtam, épp úgy, mint ő.

-Látod, ezt teszed velem. - nem tudtam mit mondani, egyfolytában csak mosolyogtam, mint egy elmebajos. - Millie. - folytatta. - én...  szeretlek.

-Én is szeretlek. - néztem mélyen a szemeibe.

-Akkor, mi most... tudod... szóval, leszel a barátnőm. - Nem válaszoltam, csak megfogtam a pólóját egy határozott mozdulattal közelebb húztam és újra megcsókoltam. - Szóval igen. -  nevetett.

4. rész - Mozizás

Sziasztok! :)

Hát meghoztam a részt. Nagyon kérlek titeket, kommenteljetek vagy legalább alul szavazzatok, hogy tetszett. Szinte hihetetlen de az oldallátogatás nem soká eléri a 900at :)) Ezért is lenne jó, ha visszajeleznétek, mert nem tudom hogy azért nem írtok e mert nem tetszik vagy mert nem akartok. Szóval.. kérlek titeket :) Nem szaporítom a szavakat.. jöjjön a rész ;)

Sokáig aludtam, pedig általában nem kelek későn, most mégis nyolcat ütött az óra. Mondjuk az is igaz, hogy soká feküdtem le. Este megbeszéltük Sammyval, hogy átjön, beszélgetünk, gyerekre vigyázunk. Ó, igen gyerek, majd elfelejtettem Alexet erre a hétvégére "száműzi" az anyja Benhez. Amint felöltöztem, lesétáltam a lépcsőn, köszöntöttem a fiúkat, majd levágtam magam a konyhában a székre. Felnyitottam a laptop tetejét és töltöttem magamnak egy kis kávét. A twitter is hamar betöltött, elhatároztam, hogy követem Carlosékat, viszont James már megelőzött. Így rányomtam a nevük mellet levő 'követem' gombra. Hárommal több ember, akit követek. Boldogan lecsuktam a laptop tetejét, mire hirtelen csöngettek.

-Kinyitom Ben. - kiabált Adam. Az ajtóban Caroline állt, a kis Alexel, igaz még csak képen láttam, de egyből felismertem. Caroline pedig ugyanúgy néz ki mint 13-14 éve. Fura, ő lehet, hogy nem változik.

-Sziasztok. - köszönt a nő és Adam kezébe nyomott egy hátizsákot, adott két puszit Alexnek, majd sietősen távozott. Hát, ez elég gyors volt.

-Szia pici. - guggolt le Ben, mire a törpe odafutott és a nyakába ugrott. Édes kis srác. Jól elleszünk, már tudom. - Emlékszel a képekre, amiket mutattam neked az unokatesóidról? - kérdezte, majd ránk mutatott, mire Alex csak heves bólogatással felelt és odajött hozzánk, hogy megöleljen.

-Mille, nekem még van egy kis dolgom, Caroline azt mondta, csak később jönnek, de mint látod... Meg David is nem soká ideér. Szóval nem lenne baj, ha egy időre veletek lenne fenn?

-Nem, dehogy, viszont ha jön Sammy felküldenéd?

-Persze, ma mi vagyunk az átjáróház. - nevetett, mi pedig a, lépcső felé kezdtük terelgetni a kis Supermant, merthogy sikeresen a hátára vette Ben egyik nagy melegítő felsőjét szóval most ő superman. Hát rendben. A szobában gyorsan leült az ágyra és előszedte a hátizsákból a superman babáját. Jó, Adam valószínűleg kijavítana, hogy az akciófigura. Mondjuk nekem mindegy. Én benyomtam a Tvt, hogy keressek valami elfogadható műsort, Adam pedig gitárt hangolt.

-Sziasztok. - nyitott ajtót nem sokkal később Sammy.

-Szia. - köszöntünk mi is.

-Csókolom. - nézett fel Alex, mire elmosolyodtam és leültem mellé.

-Figyelj pici, inkább mondd azt neki, hogy szia.

-Jó, akkor szia. - köszönt újra, Sam csak bólintott, elkapcsolt zene csatornára majd odaült mellénk.

-Héé, zene jön innen is. - mutatott a gitárjára bátyám.

-Mutass valamit. - vágta rá Alex, mire elnevettük magunkat. Hamar tanul a kissrác.

-Tudod mit? Mutatok is. - nézett rá összehúzott szemöldökkel, mire a kissrác csak játékosan morgott egyet és közelebb ült Adamhez. - Sam mondj egy dalt.

-Jonas Brothers Year 3000 - vágta rá barátnőm.

-Életemben nem hallottam még, de ha énekeltek mellé én eljátszom nektek. - egyezett bele a dologba, gyorsan pötyögött a laptopon, én pedig odaültem mellé, hogy lássam a szöveget.

A szám végén Sammytől tapsot kapott én pedig elismerően bólintottam, majd mind Alexre néztünk, aki állát támasztva gondolkodott.

-Hát.. - húzta el a szót. - Nem volt rossz. - mondta ki végül.

-Nem rossz? És ehhez mit szólsz Törppicúr? - tette fel a kérdést bátyám, és elkezdte az ágyon csikizni a néha boldogan visongató unokaöcsénket.

-Két gyerek. - mosolygott Sam, mire egyetértően bólintottam. - Egyébként ki az a helyes srác a nappalitokban? - kérdezte. Hogy mi? Fogalmam nincs ki van a nappalinkban.

-Ja, David az új alkalmazott a boltban. - jutott eszembe hirtelen.

-Várj, te nem azt mondtad, hogy van barátod? - nézett fel bátyám kérdőn.

-Hát, mondtam, de egyébként nincs csak tudod nem ismertelek és furcsa volt. - nevetett. - Egyébként is hűséget ígérek, nem vakságot. - mentette magát, majd felém fordult. - Mi van Loganékkel? Nem mondtál róluk semmit azóta.

-Nincs semmi, még mindig ugyanannyi, amennyit tudsz. Logan gyíkbolond, James megeszik minden fura dolgot, Carlos vicces, Kendall pedig... kedves. - mondtam végül, remélve, hogy Sammy nem veszi észre, hogy a mondatom végére enyhe gyomorgörcsben szenvedtem.

-Értem, twitteren megkerested már őket?

-Mi van? Le akarod csekkolni kikkel barátkozom? - nevettem.

-Hát persze. - nevetett ő is, mire az asztalon levő laptopot odarángattam magam elé, és bejelentkeztem. Örömmel konstatáltam, hogy Kendall és Carlos is visszakövettek.

-Jött egy üzeneted. - mutogatott az ablak tetején álló ikonra Sam, mikor alaposan átvizsgálta a fiúk profiljait.

-Majd később megnézem. - hagytam rá.

-Alex nem akarunk elmenni sétálni? - hallottam Adam kérdést a hátam, mögött.

-De igeeen. - kezdett el ugrálni az ágyon a törpe, mire Adam felkapta és a kijárat felé haladtak. - Ti is jöttök?

-Persze, a mozgás jót tesz. - mondtam majd lenn felvettük a cipőnket, elköszöntünk Bentől és Davetől. A srác tényleg egész jól néz ki. Fekete oldalra fésült haja gondosan összeborzolva állt, egy fehér V nyakú pólót viselt, amin a pilóta fazonú napszemüveg lógott.

ügyesen ki kellett használni az, időnket, ugyanis megígértük, hogy háromra visszaérünk, ami valljuk be könnyebb lett volna ha Alex elsőre is megérti, hogy nem viheti haza a galambot, amit talált. Na jó végülis csak négy éves, egyébként ezért egy negyed órai csúszásban volt az idő korlátozásunk. Mikor végre visszaértünk és elmeséltük Bennek, hogy Alex mennyire megkedvelte a parkban a kis tollas állatkákat, csak mosolygott és megígérte Alexnek, hogy úgy tíz év múlva tarthat galambot. Igen, Ben tudja mit kell mondani ilyenkor, csak az lesz a furcsa ha a kissrác még emlékezni fog az ígéretre.

Míg Ben Alexxel játszott a nappaiban, mi a szobánkba mentünk vissza beszélgetni, Adam pedig kajált.

-Alexet bírom, aranyos kisfiú. - dobta le magát a székre Sammy.

-Igen, szerintem is, olyan kis örökmozgó. - ültem le én is.

-Tényleg, nem akarod megnézni az üzeneted? - jutott eszébe hirtelen.

-De, végülis..  de. - egyeztem bele, majd bejelentkeztem twitterre. Mire Sammy odaugrott mellém és megnyitotta helyettem, a küldeményt. Csodálkozva meredtem a képernyőre, nem gondoltam, hogy írni fog, sőt abban sem voltam biztos, hogy visszakövet.

@HeffronDrive: Szia... Van egy új követőd ;) Egyébként mi a terved estére?

-Na, mi a terved? - vigyorgott kajánul barátnőm, mire oldalba böktem és gépeltem valami válasz szerűséget.

@MillieTaylor07: Szia, láttam és köszönöm :) Nem terveztem semmit. Miért kérdezed?

Nem sokkal később jött is a válasz.

@HeffronDrive: Nem kell megköszönnöd :D Nincs kedved esetleg eljönni moziba? Tudod... Jamez barátnőjének a jegye...

Miután elolvastam teljesen ledermedtem, csak akkor eszméltem fel, mikor Sam meglóbálta a kezét előttem.

-Föld hívja Milliet. Jézusom jól vagy? - nevetett. - Inkább mesélj róla, közben viszont visszaírhanál, mert vagy 3 perce írt.

@MillieTaylor07: De, persze, hogy van. Hánykor kezdődik a film, és tudjátok már mi az? :D

@HeffronDrive: Nyolckor :) Fél nyolcra érted megyek, mivel a mozi nincs messze gondoltam mehetnénk gyalog, ha neked is jó. Igen, Logan megnézte, de már fogalmam sincs :D

@MillieTaylor07: Jó hát, mindegy majd meglátjuk :D akkor este...   Szia... :)

-Téged látott már orvos? Mostmár kicsit vörös vagy. - nézett rám furcsán barátnőm.

-Mi? Ja... öhm... csak melegem van.

-Persze, hogyne. Na mesélj.

-Nincs mit mesélnem, igazából csak most ismertem meg, mikor Logannak vittem vissza a tárcáját. - válaszoltam pár perc után Sammynek.

-Na jó, mondjuk, hogy elhiszem, - nevetett fel - de sokat kell ám még neked mesélned.

-De tényleg nincs mit. - erősítettem meg szavaimat.

-Most nincs, de holnap már lesz. - kacsintott rám, mire löktem rajta egyet, ő meg csak tovább nevetett, az se érdekelte, hogy kishíján a földre borult.  Na igen, valahogy így nézhet ki két lány, akiknek elég a madarak csiripelése, hogy nevetni kezdjenek. Úgy beleelegyedtünk a beszélgetésbe, hogy észre se vettük mennyire telik az idő, hirtelen ránéztem az órára és észrevettem, hogy lassan fél hét.. Nos, lehet hogy el kellene kezdeni összeszedni magam.

-Megvársz, elmegyek letusolni? - kérdeztem barátnőmet.

-Persze, de akkor lemegyek a David Conrad hasonmás nagybátyádhoz. - mondta, mire elnevettem, magam, majd, elmentem fürödni, hajat is mostam. Az agyam végig az estén kattogott, ami nincs is már olyan soká. Mikor végeztem gyorsan előkotortam a hajszárítót és szedtem elő ruhát, mivel kezd lehűlni az idő inkabb egy hosszú farmer mellett döntöttem. Mikor elkészültem elégedetten sétáltam le a lépcsőn. Hét óra múlt épp ideje,  viszont Sammyt sehol nem láttam.

-Ne keresd, apukája hívta, hogy hamarabb megy haza, így beugrott érte. Vagy százszor megkért, hogy mondjam el mennyire sajnálja, de majd este hív, csak írj smst ha haza érsz. - világosítotat fel Adam a helyzetet.

-Ja, oké kösz.

Nem kellett sokat várnom, a csengő megszólalt én pedig gyorsan odaugrottam az ajtóhoz.

-Szia. - mosolyogtam rá.

-Szia. - üdvözölt ő is. - Mehetünk?

Bólintottam válaszul, majd elköszöntem fiúktól és már indultunk is.

-Mi újság? - érdeklődött.

-Semmi különös, unokaöcsémet pesztráltuk ma, barátnőmmel beszélgettem és úgy tűnik megvan az új bolti dolgozó. - daráltam el a napom gyorsan. - Veletek?

-Carlos elment Alexáért, James Halstonnal töltött egy kis időt, míg nem kellett mennie, Logan meg valami csajt hajt, azt hiszem. - nevetett. - Lehet, hogy ismered korodbeli lehet. Vanessa, azt hiszem, igen Vanessa Wild.

-Nem, nem ismerős a neve. Nektek bemutatkozott már?

-Igazából igen, viszont nem ismerem, nem tudok róla szinte semmit csak amit Logan mond. Szerintem túl... rózsaszín. Ne érts félre, tudom, hogy lány csak nem tudom kicsit fura.

-Soha nen szerettem a rózsaszín cuccokat, nem tudom nem az en stílusom. De a magassarkú cipőkkel is valahogy így vagyok, inkább maradok a Vansnál. - mutattam a cipőmre.

-Ja a Vans jó, én is bírom. - helyeselt.

A mozi olyan háromnegyed órányi sétára lehetett, nem nagyon bántam, egyrészt mert szeretek sétálni, másrészt pedig jó társaságom adódott hozzá, egy szó mint száz nem panaszkodhatok. A nagy kivilágított épület előtt már ott állt James, Logan, Carlos és egy aranyos lány, aki Carlos kezét fogta, szóval feltételezem ő Alexa.

-Sziasztok. - köszöntünk a kisebb csapatnak, majd miután mindenki üdvözölte a másikat Carlos szólalt fel.

-Szerelmem, ő itt Millie. Millie ő itt a szerelmem. - mutatott be (azt hiszem) egymásnak minket.

-Szia Szerelmem. - intettem felé, mire mindenki elnevette magát.

-Szia, hívj csak Alexának, lehet, hogy jobban hangzik, mint a szerelmem. - mutatkozott be ő is, James pedig mindenki kezébe nyomott egy jegyet 'Eleven testek' hmm... jó film lehet. Mikor megkerestük a helyünket és leültünk a film nem soká kezdetét vette. Jobb oldalamon Kendall foglalt helyet, míg a bal oldali széket Logan vette birtokába.

A film végülis egy klasszikus Rómeó és Júlia történeten alapszik. A szarkasztikus humor egészen egyedivé teszi, szóval egy jó filmet tudhatunk magunk mögött. A moziból kiérve a közeli park padjaira ültünk le, hogy beszélgessünk.

-Élvezhető film, viszont a csaj nekrofíliája megrémisztett. - szögezte le Carlos, mire körünkben halk morajlás szerű nevetés söpört végig.

-Ja, jó volt de Logan, mit dobáltál film közben? - nézett furán James barátjára.

-Te is kaptál? - kérdeztem. - Az egyébként akkor volt, mikor megijedt és a popcornnal a kezében ugrott egyet, az meg szerencsésen a nyakunkban landolt.

-Te állat. - lökte meg James nevetve. - De pocsékba ment a kaja, érted a kaja.

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekkel színesedett az estém, majd mindenki máshova készült, James Halstonhoz, hogy megnézze otthon van e már, Carlos és Alexa együtt mentek, Logan fáradt volt, ezert ő haza, aludni, Kendall pedig felajánlotta, hogy haza kísér. Az út ugyanolyan jó hangulatban telt, mint az elmúlt óráim, sokat beszélgettünk és rengeteget nevettünk, majd mikor a ház elé értünk elköszöntünk egymástól.

-Nekem vissza kell mennem, még ki akarom faggatni Logant hogy hogy áll a csajjal mielőtt elalszik. - nevetett.

-Persze, menj csak és köszönöm az estét. - mondtam, mire elmosolyodott. - Mi az? - kérdeztem érdeklődve.

-Semmi, csak nem rég óta ismerlek és ez a pár nap olyan, mintha mégis ezer év lenne.

-Ez veled is ugyanígy van.  - mosolyogtam rá, majd egy gyors ölelés után bementem a házba. Éjfél elmúlt, szóval nem csodálkoztam, hogy már mindenki alszik. Gyorsan dobtam egy smst Samnek, reméltem, hogy ha alszik nem ébred fel rá, de igazából kerek három perc múlva megcsörrent a telefonom, így beszélgettünk egy darabig.

Díj

Sziasztok! 

Most nem résszel jöttem, hanem a blog első díját kaptam, amit nagyon köszönök Lovely Girl-nek :) 

 

Küldöm nekik:

       Lovely Girl

       Becca

       Tami

 Kérdések:

1. Ki a példaképed?                     Anyukám, egy nap szeretnék
                                                     olyan jó lenni mint Ő.
2. Mi a kedvenc filmed?               Limitless (Csúcshatás)
3. Kedvenc színész/színésznő?      Channing Tatum
4. Melyik a kedvenc szavad?       Szeretlek... :)
5. Hova szeretnél elutazni?           Horvátországba.
6. Mi az álmod?                             Kitűnő érettségi :P

Kérdéseim: 

1. Melyik a kedvenc részed a blogodból?
2. Melyik a kedvenc képed?
3. Melyik a kedvenc könyved?
4. Mennyire vagy szókimondó?
5.  Mi a kedvenc zenéd?