17. rész - Hát akkor vidámpark :)

Sziasztok! 

Hoztam az új részt :)) Remélem mindenki örül neki és jó sulit most már mindenkinek.. :D Olvassatok, kommenteljetek és élvezzétek, remélem mindenkinek tetszeni fog. :)

-Jóó reggelt. – köszöntött Ben. – Mit csinálsz ma?

-Nos ez egy igen jó kérdés. Nem tudom, miért mire gondoltál?
-Elvihetnénk Alexet valahova, csak mi, Adam, Alex, te és én. Na mit gondolsz?
-Jó ötelet. Mire gondoltál?
-Nem tudom, például vidámpark?
-Wow, neked aztán nagyra törő terveid vannak. – nevettem. – De rendben, ez tetszik, Ő mit szólt?
-Nem tudja még, meglepem.. – mosolygott Ben. – délben meg elmehetünk kajálni valahova, úgy tudom, ott nem messze van egy kajálda. Szóval mára ez lenne a tervem, Holnap meg már úgyis megy haza Alex. A tegnapi napról nagyon áradozott, olyan jó lenne, ha a mai is emlékezetes maradna számára.
-Jó, persze, de akkor várj egy picit rendbe szedem magam.
-Oké, Alex is jön mindjárt, Adam már kész van, csak kiáll a kocsival, nem soká kész van mindenki akkor.
Tíz perc múlva már kinn is voltam és a Vans cipőm fűzőjét kötöttem.
-Millie, te tudod hova megyünk? – nézett nagy szemekkel Alex.
-Apa egy meglepetéssel készült neked, így hát nem kötöm az orrodra. - simogattam meg a fejét.
-Én vezetek. – kiáltott Adam.
-Meg álmodban. – kapta ki a kocsi kulcsot a kezéből Ben.-Jó, hát meg lehet próbálni. – rántotta meg vállát bátyám.
Nem sokkal később odahajtottunk a vidámpark bejáratához, megvettem a jegyeket és már mehettünk is be.
-Néézd, nézd apa, ott van Phineas. – ujjongott Alex.
-Igen, ott meg ott van Ferb is. – mutatott a zöld hajú figura felé.
-Alex állj oda mellé és lefényképezlek velük. – néztem a kisfiúra.
-Rendben, apa gyere te is. – rángatta meg Ben kezét Alex, aki egy egyszerű mozdulattal a kezembe nyomta a fényképezőt és követte fiát.
-Mondd, hogy CSÍZ! – adtam ki az utasítást, majd kattintottam. – Na ez egy jó kép lett. – nevettem.
-Menjünk a hullámvasútra. – kiáltotta el magát Alex.
-Na figyelj prücsök, megígérem, hogy mindenre felülünk, amit szeretnél, csak legyél kicsit lassabb. – nevetett Ben. – Nem vagyok már tizenhat.
Persze, hogy rögtön a hullámvasúthoz mentünk, lehet egy gyereknek nemet mondani? Hát.. nem.
A menet végén Alex kijelentette, hogy éhes így a Ben által csomagolt szendvicseket elővéve leültünk egy asztalhoz és falatozni kezdtünk, egyszer csak a telefonom sípolására lettem figyelmes, ami annyit jelentett, hogy üzenetet kaptam. Gyorsan megnyitottam az smst, és olvastam.

„Egy nap…”

Na igen.. egy nap, milyen egy nap? Mi lesz egy nap múlva? Honnan tudjam milyen egy napról van szó, ha azt se tudom ki küldte az smst. Hát jól van.. akkor egy nap.

-Ki az? – nézett fel Ben a szendvicsből.
-Nem tudom, valószínűleg téves. – válaszoltam vállat vonva nagybátyámnak, mire ő csak kezembe nyomott egy zsemlét.
-Na Alex, mit szeretnél csinálni? – nézett Adam érdeklődve a fiúra.
-Menjünk a tükör-házba. – csúszott le a székről.-Jó rendben, de először gyere, megmossuk a kezed. – ragadta meg bátyám.
-Minden oké? – nézett rám Ben.
-Persze, miért? – feleltem.
-Hát nagyon elgondolkoztál.
-Ja igen, ne haragudj, de ötletem nincs ki küldhette az smst, lehet, hogy csak túlgörcsölöm és téves. – nevettem.
-Hát jó, ha csak ennyi, de ha van bármi, csak szólj. – nyugtatott meg, mire egy bólintást kapott válaszul.
-Na mehetünk? – állt meg az asztal mellett Adam Alex kezét fogva továbbra is.
-Persze. – mosolyogtam, majd elindultunk a ház felé.
Bent mindenhol tükör volt és szinte azt se tudtuk már, hogy hol vagyunk.
-Ahan és itt merre kéne kimenni? – nevetett Ben. – Mert ez nagyon szép és jó, csak fogalmam nincs merre menjek tovább…
Na igen, ez egy teljesen jó gondolatmenet volt Ben, köszönjük, míg Alex azon nevetett, hogy hogy néz ki a tükrökben mi tényleg a kiúton tanakodtunk. Mikor végre kinevette magát a törpe, Ben és ő elmentek jobbra, háha arra kell címszóval, mi meg ott maradtunk Adammal. Amint megfordultam sikeresen nekimentem egy tükörnek, erre bátyám gúnyosan nevetni kezdett.
-Ne röhögj! – mondtam erényesen, ekkor viszont ő fordult bele hirtelen egy tükörbe.
-Ez nem vicces! - mondta Adam és a fejét fogta.
-Tényleg nem! - nevettem még jobban, majd egyre beljebb sétáltunk.
-Te Millie merre is van a kijárat?-kérdezte.
-Arra mentek Benék, azt hiszem. - mutattam előre, de ott csak szimplán nekimentem egy tükörnek.
-Au! - fogtam a fejem.
-Hülye vagy, mert arre kell menni!-mondta és befordult balra majd eltűnt...
-Akkor mi a faszért kérdezed te köcsög? – kiáltottam utána, de csak egy puffanást hallottam és megint nevetni kezdem. - Akkor ki is a hülye? - kérdeztem nevetve, amikor utolértem.
-De egész jó ez a hely. Nekem tetszik. – ült le inkább.
-Tudom hogy csak a tükrök miatt. – nevettem.
-Hol voltatok ennyi ideig? – kérdezte Alex kicsit fáradtan, mikor végre mi is kiértünk.
-Eltévedt. - mutatott Adam rám, mire felvont szemöldökkel néztem rá. 
-Tudjad kire mutogatsz. – reagáltam.
-Te nem juttál ki!-mondta egyszerűen.
-De te is ott voltál, hátráltattad a munkám és közelebről is megnéztél pár tükröt. – védtem meg magam.
-Veled is megtörtént párszor! – vágott vissza.
-Viszont nem én ültem le magamat nézegetni a tükörbe!-mondtam ezzel megadva neki az utolsó döfést, de ezt ő is észrevette így hát legyintett. Mivel az idő már dél körül járt és Alexék már az Óriáskereket is megjárták, mire mi kitévedtünk, így hát a közeli kajálda felé vettük az irányt.
-Kérünk kettő hamburgert. – adta le Ben a rendelést, mivel a hamburgerek elég nagyok voltak mondtam, hogy szerintem Adammal elfelezünk egyet, ő pedig úgy döntött Alexxel osztja meg.
Az étel nem soká megérdekett, kaptunk hozzá négy tányért, villát és kést. Igen, lehet, hogy előre látták Adam evési szokásait. Már megszokássá vált képeket poszolnom twitteren, ha valamerre vagyok. Big Time Girl ként a követőim száma eléggé meggyarapodott, szóval az emberek már lassan el is várják tőlem, hogy az életem minden napjáról posztoljak valamit. Gy hát gyorsan felléptem twitterre és raktam is a képet.

@MillieTaylor07: @AdamTheBoy Igen, nagyon jól csinálod, annak fele engem illet ;) Jó étvágyat mindenkinek… Ebédejetek meg :))

Mire végre hazaértünk lehetett olyan este nyolc - kilenc óra. Alex újra kidőlt, szerintem a hétvége elég maradandó nyomokat hagyott benne. Egy percre sem unatkozott, mit is mondok.. ideje se lett volna rá. Mikor már mindennel végeztem és épp kezdtem volna elaludni a telefonom hangos csörgésbe kezdett, jézusom, nem soká éjfél, ki a fene az?

-Hallo? – szóltam bele a készülékbe.
-Szia, Kendall. – hallottam meg az ismerős hangot.
-Szia, miért vagy ismeretlen? Na jó mindegy, nem lényeg. Mondjad, mindjárt holnap van.. Mit szeretnél ilyen „korán”? – nevettem.
-Csak hallani a hangod.
-Haha jó vicc. – mosolyodtam el.
-James lelépett valami általános sulis haverjával bulizni, Logan egy csajnál van, nem nevezte meg. Gyanús nekem a gyerek kicsit, na mindegy. Carlos meg Alexánál alszik, és nem fogod elhinni, egyedül vagyok, és FÉÉLEEEK! – kiabált bele a telefonba. – Nem szeretnél átjönni hozzám? –mondta a végét már normális hangon.
-Hallod Kendall.. Tök késő van, nem akarok ilyenkor még sétálni, a kocsikulcs nem tudom, hol van és még egyszer mondom.. mindjárt éjfél!
-Ahan, értem, elég logikusak az érveid.. És ha elmegyek érted? – nevetett.
-Ahj, Kendall… Na jó gyere.
-Sietek. – mondta és a hívás megszakadt.
Mit ne mondjak tényleg elég hamar leparkolt a ház előtt. Mire elkészültem és kiértem, ő már ott állt.
-Hát szia. – nyomtam egy gyors puszit a szájára.
-Szerbusz drágaságom. Bennek szóltál?
-Nem.. le fogja tépni a fejed és megesz. – nevettem. – persze, hagytam neki egy papírt, amin leírtam, hogy holnap reggel jövök, meg ilyenek.
-Akkor jó… - nevetett.Nem sokkal később már Kendall ágyán ülve néztük a TVben a Marley és Én-t. Olyan egy óra körül, mikor pont kezdtem elszenderedni Kendall vállára hajtott fejjel, James érkezett meg és a szemben lévő szoba helyett felénk jött.
-Csá emberek. – ölelte meg Kendallt. 
-Nem vagy te véletlen kicsit aznapos? – tettem fel diszkréten a kérdést.
-Neeeeeeeeeeeeem. – röhögött, majd hátradőlt az ágyon, és mint akit pofon vágtak kezdett el aludni. -Gyere, biztos fáradt vagy te is. – fogta meg a kezem Kendizzle – Átmegyünk James szobájába és alhatunk is. Nem sokkal később már tényleg sikerült elaludnom, igaz olyan 4-5- óra hosszával később, mint terveztem, de hát jóból is megárt a sok…