2013. július 22., hétfő

8. rész - Mama :)

Úristen!!!! Nagyon köszönöm mindenkinek. Fantasztikusak vagytok :D Egyszerűen csodálatosak tényleg, imádlak titeket :D Ééés.. Ha összejön az öt komment azonnal jön az új rész, de ha nem akkor sajnos várnotok kell kicsit tovább.. rajtatok múlik... újra ;)

Reggel fél nyolc, Kendallék nem soká ide érnek, minden összepakolva és indulásra kész. Egyébként Sammy se ér rá, az anyjánál tölt két napot újra. A reptér nincs messze, olyan fél óra lehet kocsival, az út pedig repülővel kb. egy óra hossza, egyébként Ben a jegyeket már tegnap lefoglalta, telefonon. Csöngettek.
-Nyitom. - kiabáltam Bennek, majd az ajtó felé siettem.
-Szia. - pusziltam meg barátomat az ajtóban, Jamest pedig egy öleléssel jutalmaztam.
-Mehetünk? - állt meg mellettünk nagybátyám, majd mindenki bólintott. Beszálltunk a kocsiba, és végre elindultunk.
-Milyen fajta? - bökött a gitár felé Kendall.
-Lp. - válaszolt kurtán bátyám. - Értesz hozzá?
-Nem ért, csak reggelente mindig játszik egy-egy órát. - nevetett James.
-Tizenöt éves korom óta gitározok.  - válaszolt Kendall is.
-Jó dolog, a zene, kiegyensúlyoz. - helyeselt Adam.
Nos igen, ha két gitárőrült elkezd gitárokról beszélgetni, valószínűleg az lesz a vége, hogy egész úton ezt hallgathatjuk.
-A repülőgép a négyes állásról, nem soká indul. Kérem az utasokat szálljanak fel a járatra. - mondta be egy monoton női hang, mire elköszöntünk Bentől és felszálltunk. Az ülés sajnos messze volt a srácoktól, csak James és Adam kerültek egymás mellé. Kendall a kettővel mögöttem levő sorban ült. Jobbra mellettem egy idős hölgy, balra pedig... az ablak helyezkedett el.
Az út nem volt olyan felemelő, mint amilyenre számítottam, de végülis egy kis twitter és zene hallgatás segített gyorsabbá tenni az idő múlását. Mikor leszálltunk, elindultunk a csomagokkal megkeresni Frank bácsit, a nagyi szomszédját. (Kijön értünk a reptérre, amiért Nagyi vigyáz Rickre...)
-Millie, Adam, de nagyok vagytok. - üdvözölt minket, mikor megyaláltuk.
-Ezzel megyünk? - mutatott Kendall az ősrégi kocsi felé, félve bólintottam egyet. - Ne,  ugye nem hosszú az út? Örülök, ha ebbe beférünk.
Frank sebességbe tette a kocsit, ami egy ideig pöfögött, majd egy nagy csattanással beindult.
-Gyertek. - kiabált Frank.
-Na én ebbe be nem ülök. - nézett riadtan Jamie.
-Fogd be és szállj be. - kezdtem el lökdösni.
-Enyém az anyósülés. - sietett Adam. Igen, ez logikus, ha a kocsi béna legalább az a mázlista, aki megkapja az első ülést.
-Ez szét fog esni alattunk. - közölte Kendall és elindult a kocsi felé. Mivel James meg se akart mozdulni megragadtam a kezét és magam után rántottam. Mit ne mondjak, nem ment könnyen, de sikerült mindenkit betuszkolni a kocsiba, ami két lépés után majdnem szétesett.
-Ajjajj. - kiáltott fel Frank.
-Mi a baj Frank bácsi? - kérdezte Adam.
-Meg kéne tolni, baj van az indítással.
-Na jó, én inkább sétálók. - vágta be az ajtót Kendall, James pedig utána sietett.
-Tessék nyomni a gázt. - üvöltött K-dog.
A kocsi röpke fél óra után beparkolt nagyi udvarába.
-Szia nagyi. - ugrottam oda hozzá, mihelyt megláttam.
-Mel, szia. De jó téged újra látni. - ölelgetett szorosan. - Adam, te meg milyen komoly fiatalember lettél. - nézett végig nagyi bátyámon. - Bemutatjátok a kis barátaitokat? - lépett egy kicsit hátrébb.
-Nagyi ő itt James, egy kedves barátom. Ő pedig Kendall, egy különleges személy, aki fontos szerepet tölt be az életemben. - fogtam meg a kezét.
-Értem, nos nagyon örülök a találkozásnak kedveskéim. - simogatta meg Kendall karját.
-Nem különben asszonyom. - mosolygott.
-Adam, vidd fel a dolgokat, tudod hol a szoba. - mondta nagyi. Ezt szeretem benne, nem beszél hangosan, se fenyegetően, de mégis van valami tisztelettel sarkalló a hangjában. Amint beléptünk a házba, rögtön magával ragadott a légkör. Biztos mindenki érezte már, azt a megszokott 'mama-illatot', én személy szerint imádom.
-Cuki ház. - mosolygott Kendall. - Egyébként nagyid meg tök kedves.
-Tudom, bármit megtennék érte. James, - fordultam a fiú felé. - Jó lesz, ha Adammal alszol?
-Két személyes ágy, vagy két egyszemélyes ágy? - kérdezte nagy szemekkel.
-Kétszemélyes.
-Van más választásom?
-Igen, a nagyi.
-Jó lesz Adam. - törődött bele, mire elnevettük magunkat.
-Tényleg, be se mutatsz Ricknek? - kérdezte könnyedén.
-Nem hiszem, hogy túl jól kezelné, lehet, hogy sokkot kapna.
-Ennyire öreg fiú?
-Dehogy, csak a szíve nem a régi már.
-Mióta ismerlek, nekem se. - mosolygott, majd átfogta a derekam én pedig nyaka köré fontam a kezem. Homlokát az enyémnek támasztotta és megcsókolt, már ezekért a pillanatokért érdemes élni. Csókunknak a nagyi köhécselése vetett véget, a konyhaajtó felől.
-Elnézést fiatalok.  - mosolygott kedvesen - Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy jó lesz e, ha este bográcsos pörköltet eszünk?
-Tökéletes. - válaszolt Kendall - Igazából soha nem ettem még igazi bográcsos kaját.
-Nem tudod, mit hagysz ki vele. - rázta meg a fejét mama, majd kiment.
-Hihetsz neki. - bólogattam. - rohadt jó kajákat csinál.
-Akkor vigyázzon, mert James a végén feleségül veszi. - nevetett. - Egyébként őket hol és mikor hagytuk el? - nézett szét a konyhában. - Ahogy kimondta az emelet felől egy nagy csattanás hallatszott, mire felsiettünk.
Adam az ágyon ült, gitárral a kezében, James pedig a földön feküdt?! Ráadásul arccal.
-Hát vele meg mi történt?  - kérdeztem.
-Elesett és úgy maradt, szegény nem normális. - röhögött Adam.
-Csak fogd be, ez így tök kényelmes. - hadonászott JD-Mazz, Adam csak megrázta a fejét és visszafordult gitárt hangolni. Kendall pedig segítőkészen leült mellé.
'Was it you who spoke the words that things would happen but not to me. Things are gonna happen naturally. Ohh, takin' your advice and I'm lookin' on the bright side and balancing the whole thing.' Kezdte énekelni Kendall, a dallamra, amit bátyám gitározott, nem sokkal, később James és én is bekapcsolódtunk. Jason Mraz - You and I both-ja úgy tűnik mindenhol tarol.
-Nem szeretnétek lejönni hozzám az udvarra? - lépkedett mami lassan felénk. - Éppen krumplit pucolok. Ott is zenélhetnétek, hogy ne legyek egyedül. - mosolygott kedvesen.
-De persze, megyünk csak szétszedem az erősítőt addig. - mosolygott vissza Adam.
-Mamád megijesztett. Olyan könnyedén lépked, hogy soha nem tudom épp merre jár. - nevetett James.
Pár perc múlva már az udvaron voltunk, az összeszerelt gitárral és a pacsirtáinkkal.
-Mama segíthetek valamit? - kérdeztem tőle.
-Köszönöm Mel, nagyon kedves vagy, de nem kell maradj csak velük. -mosolygott rám.
-Ők is itt vannak, két lépésre, tényleg szívesen segítek. - erősítettem meg szavaimat.
-Ha ennyire segíteni szeretnél, pucolj krumplit. - simogatta meg a hátam, majd a telefonom smst jelzett.
'Bárhova elmehetsz, én mindenhol megtalállak: H'
Azt hiszem nagyon bekattant a zaklatóm, szerintem túlzás nélkül is pszichológiai eset lassan. De honnan tudja a számon? Na jó,remélem ez csak üres fenyegetés. Kicsit megijedve, de boldogan leültem mama mellé a székre és kezembe vettem egy kést. Nem sokkal később Kendall és James is csatlakozott hozzánk, Adam pedig maradt a gitárnál. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez nem egy szokványos módja a vacsora elkészítésének, de nekem tetszik.
Szinte egész este kinn ültünk az udvaron, beszélgettünk, ettünk és szórakoztunk, sőt még nagyi is velünk tartott.

2013. július 21., vasárnap

7. rész - A levél



Sziasztok :)

Meghoztam az új részt, meglett a három komment, el se hiszem ;) Aki olvas az továbbra is kommenteljen  Köszi előre is. Nos hát... jó olvasást ;)
Ha összejön a négy komment azonnal jön az új rész, de ha nem akkor sajnos várnotok kell kicsit tovább.. rajtatok múlik. És nagyon köszönöm a megtekintéseket, tegnap is 100 fölött jártunk. Irtó hálás vagyok nektek ;)


Reggel a telefonom éktelen csörömpölésére ébredtem, valaki nem akarja, hogy aludjak. Boldogan vettem fel, ugyanis a képernyőn Kendall névjegye villogott szorgosan.
-Szia! - szóltam bele hevesen. Nos, lehet, hogy kicsit kevesebb lelkesedés is elég lett volna, mert elkezdett nevetni.
-HÁT SZIA! - kiabált, engem utánozva.
-Ohh, csak te. - mondtam a legnagyobb közönnyel a hangomban. - Azt hittem Rick az, nyolctól tízig az övé vagyok.
-Bocs, hívnak a másikon. - mondta, majd a hangból ítélve úgy tett, mintha átkapcsolna. - Itt vagyok szívem, csak lerázom Milliet. Ígérem, gyors leszek. - hadarta a telefonba, mire elmosolyodtam. Tetszik, hogy benne van ő is a hülyeségekben.
-Menj csak, én meg inkább felhívom Ricket. - és kész, ennyi egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Egyébként csak annyit akartam kérdezni, mit csinálsz ma? - tette fel eredeti kérdését.
-Jó kérdés, te nem tudod véletlen?
-Hát tízig Rickké vagy, akkor én addig lerendezem Helent, utána találkozhatnánk.
-Várj, miért pont Helen? - szakítottam félbe.
-Volt barátnőm neve, nem tudom, csak ez jutott eszembe.  - nevetett. - Miért pont Rick?
-Nyaraim legjobb barátja. - válaszoltam. - Sokszor vigyázott rá mama, igazából az ő szomszédjában egy... kutya. - igen, Kendallból újra kitört a nevetés, alig bírta abbahagyni.
-Bocs, ezt nem bírom. - mondta még mindig a nevetéstől csukladozó hangján. - Szóval, ráérsz ma?
-Nagyon vicces. Persze mi a program?
-Majd meglátod, előre úgyse fogod megtudni.
-Rosszat sejtek, de jó, legyen. Nem soká ott vagyok.
-Rendben. Szeretlek.
Gyorsan felkaptam a kezembe kerülő ruhákat, ami jelen esetben egy piros felső és egy fekete nadrág volt.
-Szia. - nyitott ajtót körülbelül egy óra múlva Kendall.
-Szia! - nyomtam puszit a szájára.
-Rick meg ne lássa. - nevetgélt.
-Te nem tudhatod milyen jól nézett ki a fekete rövid hajával, a fekete V nyakújával és a pilóta fazonú napszemüvegével. - löktem meg.
-Pedig biztos nagyon 'édes' volt. - nevetett még jobban válaszul csak a gúnyos mosolyomból kapott.
-Sziasztok fiúk. - léptem be a nappaliba, ahol furcsa módon mindenki egy laptop fölé volt tornyosulva.
-Csss. - intetr le Carlos.
-Beszélő macska? - súgtam Kendallnak.
-Vagy valami pompom csapat. - nevettünk kicsit hangosabban.
-A régi Ustreamokat nézegetjük. - jött James köszönni.
-Mi lenne, ha tweetelnénk őket hetente, nosztalgia képpen? - vetette fel Carlos.
-Ez egy tök jó ötlet. - helyeseltek a többiek is.
-Logan, - néztem a kanapé szélén ülő fiúra. - mi van Vanessával?
-Beszélgettem vele, sokat. De még mindig semmi új.
-Egyszer sikerülni fog. - veregettem meg a vállát.
-Figyeljétek mit találtam. - invitált mindenkit közelebb Carlitos. A laptop képernyőjén Logan és Kendall jelent meg, Logan egy asztalon táncolta a Macarenat, Kendall pedig énekelt hozzá.
-Kapcsold ki, de gyorsan. - hadonászott Loggie a gép előtt.
-Nem, nem. Ezek jó videók. - rázott fejet Kendall.
-Igen? Szeretnéd, hogy breakjam a DVDt? - nézett kérdőn Logan, mire én összehúztam a szemöldököm, James pedig rögtön kikapcsolta a videót.
-Van egy DVDm ciki dolgokkal, a turnéról. - nézett rám, igen, gondolom látszott a fejemen az értetlenség.
-Naaaa, azt látni akarom. - kérleltem őket, kemény fél órás 'beszélgetés' után, végre beleegyeztek.
-Jól van, nézzük. - nyomkodta a távirányítót Jamie.
Hát a DVDben elég sok mindent láttam, a végére már szinte folytak a könnyeim a röhögéstől.
-Srácok, ezt ki nem hagytam volna. - nevettem tovább.
-Engem mindig szívatnak. - ült mellettem Kendall összefont karral, nem bírta sokáig, elnevette magát.
-James, mi a baj? - ültem a fiú mellé. Eddig nem tűnt fel, hogy rossz kedve lett volna.
-Nem, semmi. - erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Tudok segíteni? - kérdeztem végül.
-Nem, tényleg semmi, csak hülyeség.
-Akkor igazán elmondhatod. - furán rámnézett, majd fejével az emelet felé bökött és elindult. Mivel nem volt jobb ötletem, hát követtem. Leült az ágyra és elővett egy tökre gyűrött levelet, majd a kezembe nyomta.
'Logan a legjobb. De Carlos és Kendall hangja is nagyon jó. Én vagyok a legnagyobb rajongótok, de James, ő nem nagyon kéne a bandába, hangja sincs és szörnyen néz ki. Nem értem, szerintem sokkal jobb lenne a banda Maslow hülye feje és beképzeltsége nélkül. A producer gondolkozhatna a dolgon. A banda neve továbbra is lehetne Big Time Rush, az illik a három srácra. Ez csak egy javaslat, de sokan meg fogják utálni a bandát, ha James továbbra is benne bohóckodik. Puszi: Clare McGregor'
Hát ez tényleg durva. Oda ültem a srác mellé és szorosan megöleltem.
-Ne vedd a szívedre James, csak egy hülye álrajongó, sokan vannak, akik nem szeretik, amit csináltok. Kit érdekel?
-Engem, Millie te ezt nem értheted. - állt fel az ágyról.
-Tudom, hogy most ideges vagy, de hidd el... Mindegy csak gyere. - ragadtam meg a karját, és kirángattam a teraszra. - Nézz rám. A Big Time Rush egyet jelent Carlossal, Logannal, Kendallal és rohadtul NEM utolsó sorban veled is. Te a BTR tagja vagy, voltál és leszel is. Nincs jó hangod. Ki az az elmebeteg aki képes ilyet állítani?! Hogy a francba ne lenne? Akkor nem tartanál itt. - mondtam, majd mivel lattam, hogy még mindig rohadt nyúzott kerítettem neki egy üveg Johnie Walkert. - Csak nyugodtan. - toltam elé az üveget. -Egyáltalán nem nézel ki jól. Hát nem tudom, szívesen megkérdezném erről Halston véleményét. - érveltem, mire végre egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Megfogtam a levelet és James kezébe nyomtam egy öngyújtóval együtt. James megfogta, felpattintotta a tetejét és ki tartotta a korláton.
-Nesze neked Clare McGregor. Mondd a véleményed a szemembe. - kiabált egy fokkal felszabadultabban, mire egy jóleső sóhajtás hagyta el a számat.
-Köszönöm Millie. - fordult felém. 
-Ti mi a faszért üvöltöztök? - nyitott ajtót Carlos. James ránézett, elmosolyodott és meg ölelte a meglepett fiút.
-Úgy szeretlek titeket.
-Meleg. - legyintett Carlos.
-Mi ez a három személyes party gyerekek? - jött Logan és Kendall is végül.
-Nem partyzunk, csak beszélgetünk. - vágtam rá, mire elkezdett csörögni a telefonom. - Bocs srácok ezt fel kell vennem. - törtem utat az ajtóhoz.
-Hallo. - szóltam bele a készülékbe.
-Szia Millie, anya hívott és téged keresett. - hallottam Ben hangját.
-Nem mondta, mit akar? - érdeklődtem.
-Nem, de szerintem hívd fel, mert nem tudja a mobil számod.
-Jó hívom. Köszi, szia.
-Szia.
Mivel mamával rengeteg közös élményünk volt, a nyár azon részeit is imádtam, amit vele töltöttünk, úgy döntöttem, be se megyek, rögtön tárcsázom.
-Igen, tessék? - vette fel a telefont, pár csörgés után.
-Szia mama, én vagyok az Millie.
-Ohh, szervusz édeském. Ben mondta, hogy kerestelek?
-Igen, nagyi. Szólt, hogy hívjalak fel,  mert nem tudod a számom.
-Nagyon helyes. Arra gondoltam Mel, - igen, ő az, aki Melnek hív. - ha van kedvetek eljöhetnétek hozzám, akár már a héten is. A szomszéd holnap délután nyaralni megy, de úgyis szeretitek Ricket, nem hiszem, hogy baj lesz vele.
-Nagyi, ez nagyszerű ötlet. - kiabáltam örömömben. - Mikor mehetnénk?
-Bármikor, amikor csak szeretnétek, egész évben van hely nektek. Akár már holnap is.
Mikor már minden apró részletet tisztáztunk a nagyival, eszembe jutott, hogy engem várnak a srácok, a szobában.
-Miért mosolyogsz? Beszívtál? - érdeklődött kedvesen Logan.
-Holnap megyek a nagyihoz Kansasba. - újságoltam el a jó hírt.
-Király! Mikor jössz? - kérdezte James.
-Három napig leszek ott.
-Itt hagysz három napig? - rántott Kendall az ölébe.
-Hát, megkérdeztem nagyit, hogy velem tarthat e pár barátom. Azt mondta, nagy örömmel látna titeket. - mosolyogtam feléjük.
-Jó lenne, de Vanessaval megyek kajálni. Remélem lesz már végre valami. - mentegetőzött Logan.
-Alexa be akar mutatni a szüleinek. Szóval azt hiszem nem, bocsi, de köszi. - tehát Carlos is kiesett.
-James? - néztem a radiátor mellett támaszkodó fiúra.
-Mehetek? - nézett nagy szemekkel.
-Hogy a halálba ne. - nevettem.
-Akkor ki nem hagynám. Halston ugye elutazott egy időre. - magyarázott. - Köszönöm.
-Én mehetek? - nézett kiskutya szemekkel Kendall.
-Nem, ott lesz Rick is, hogy gondoltad? - néztem rá teljesen 'komolyan'.
-Akkor kénytelen leszek belebújni az utazó táskádba. - 'szomorodott' el.
-Akkor holnap reggel nyolcra gyertek hozzánk. - adtam ki az utasítást. - Ben szerintem kivisz a reptérre.
-Ott leszünk. - intettek egyszerre.
Igazából a nap elég hamar eltelt. Mondjuk nem csodálkozok rajta, ilyen társasággal az idő nagyon gyorsan telik. Estére, mire haza értem Ben már tudakozódott nagyitól és elmondta Adamnak is a programokat. Tökre örült ő is, mondjuk megértem. Úgy döntöttem alvás előtt még szétnézek twitteren, aham az a szétnézés Sammynek köszönhetően sikerült egy órásra. Hirtelen eszembe jutott, hogy elég rég néztem már a leveleimet, így hát megnyitottam. Száz(!!) új üzenet, szinte mind egy feladótól, H. Nagy késztetést éreztem, hogy elolvassam, de erőt vettem magamon és kitöröltem mindet. Elég elszánt csaj, meg kell hagyni.  Na jó, most már azt hiszem, tényleg megijedtem.

2013. július 20., szombat

6. rész - A kapcsolat fény és árnyoldala


Sziasztok :)


Mint ígértem itt az új rész, szombat van meg blablabla a többit már tudjátok ;) Aki olvas az kommenteljen akár jót akár rosszat, még mindig elfogadom a kritikát is :D Csak íjatok már valamit, hogy tudjam "éltek". Köszi előre is. Nos akkor nincs más hátra... jó olvasást ;)
Na jó.. adok egy kis engedményt, hárman kommenteltek hozok új részt :) MÁR CSAK EGY KOMMENT KELL :)


A fű végül is tökéletes helynek bizonyult alváshoz. Nem a legkomfortosabb, de Kendall mellett bárhol könnyű elaludni, biztonságot sugároz a jelenléte. Mikor délelőtt olyan tíz óra után végre felébredtem a legszebb szempárral találtam szemben magam.
-Jó reggelt. - mondta rekedten.
-Jó reggelt. - mosolyogtam vissza rá. - Hogy aludtál?
-A legjobban. - válaszolt, miközben nyomott egy puszit a homlokomra. - Viszont nekem vissza kell mennem, hogy megnézzem a romokat.
-Elkísérhetlek?
-Bármikor, deee - húzta el a szó véget. - takarítani is segíthetsz. - nevetett.
-Máris munkára fogsz? - néztem rá 'gúnyosan'. - Na jó, de előtte átöltözök és lezuhanyzok, gyere. - ragadtam meg a kezét. Benn semmi különössel nem találtam magam szemben, csak Adam tévézett Alex pedig körbe rohangált. Mikor beléptünk bátyám furcsán nézett, Alex meg csak köszönt.
-Adam, ő Kendall, a barátom. Kendall ő pedig Adam, a bátyám. - mutattam be őket egymásnak, minek következtében kezet ráztak.
-Te akkor most olyan vagy Millienek, mint apa anyának mikor még együtt laktunk? - jött oda hozzánk Alex érdeklődő tekintettel.
-Igen, mondhatjuk úgy is. - simogattam meg a kicsi arcát.
-Millie, Ben bement dolgozni, azt üzeni majd jön. Ha van kedved nézz be hozzájuk. - adta tudtomra bátyám.
-Rendben, köszi. Most elmegyek letusolni, érezd otthon magad. - fordultam Kendall felé, majd egy puszi után a szobánk és a fürdő felé indultam.
Amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam és az első kezembe akadó ruhadarabot felvettem. Mikor leértem a lépcsőn, Kendall épp Alexxel énekelt Phineas és Ferbet. Na igen, egy négy éves kis srác bárkit képes megfertőzni.
-Jól nézel ki. - fordult hozzám. - Mehetünk?
-Persze. - mosolyogtam, majd elköszöntem a fiúktól, megfogtam Kendall kezét és elindultunk. - Nincs kedved vissza felé elkísérni Benhez?
-Időm, mint a tenger szóval de, van. - nevetett.  - Alex tök édes. Egyébként megnézted a twittered?
-Dehogy néztem. Mit kellett volna látnom rajta? - elővette a zsebéből az iPhonet, és elém tolta. Megnéztem a képet, az aláírást elmosolyodtam és nem törődve azzal, hogy mások is szívesen közlekednének az úton megcsókoltam. 
A barátnőm, @MillieTaylor07 unokaöccsével, Alexxel, Phineas és Ferbet nézünk :)
-Reméltem, hogy nem akadsz ki rajta.
-Miért tenném?
-Ezer oka lehet, például neked ez túl gyors, vagy nem akarod, hogy a nyilvánosság tudja.
-Dehogy. - nevettem.  - Te mindig tudod mire vágyom.
Nem sok gyaloglás után oda értünk a házhoz, ahol már nem üvöltött zene, inkább nézett ki úgy, mint egy hatvan éve nem lakott romkert. Mármint a ház még egybe volt, de előtte minden, szószerint minden megtalálható volt.  A gyep lufik kiszúrt maradványaival volt borítva, néhol konfettit is lehetett találni a zöldellő fűszálak között. Továbbá a Dustin által felöltöztetett ásót és rengeteg kiürült üveget. El sem mertem képzelni mi lesz benn. Mire végeztem a bámészkodással, James nyitott ajtót. (Kendall közben felhívta, hogy engedjen be minket.) Nem csaltak az ösztöneim. Mindenhol pia szaga terjengett a levegőben, néhol emberek aludtak. Kaja maradék, lufik es konfetti terült szét mindenhol, akárcsak a kertben. Dermedtem álltam egy ideig, majd megráztam a fejem és elindultam megkeresni az 1/2 Big Time Rusht. Logant totál kiütve találtam épp a mikrot ölelgetve szunyókált boldogan.
-A bulinak vége emberek mozgás. - Hallottam, magam mögül James és Kendall hangját.
-Hé, Logan - kezdtem kelteni a békés fiút, mire kinyitotta szemeit.
-Mi... mi... mi van? És miért kiabálsz?  És fáj a fejem.
-Gyere kapsz gyógyszert és iszol vizet. - kezdtem rángatni.  Engedelmesen felkelt és vett be gyógyszert. Mire visszanéztem, már Kendallék mindenkit kipateroltak, csak én maradtam, Dustin és a 4/4 BTR.
-Mondtam, hogy ne igyatok annyit. - röhögött Carlos felváltva DBeltre és Loganra nézve.
-Csak fogd be, mert szét megy a fejem. - vágta hozzá a párnát Dustin.
-Tényleg mi van Vanessával? - kérdeztem Logant.
-Gőzöm nincs, hova lett. - válaszolta, mire elnevettem mag.
-De ti... - kezdte James.  - Láttam Kendall twitterjét. - kacsintott.
-Mi van? Lehetene úgy, hogy egy másnapos is felfogja?  - nézett kicsit összeakadt szemekkel DBelt. Kendall csak nevetett, megfogta a derekam, maga fele fordított es megcsókolt.
-Elég érthető voltam? - kérdezte barátja tekintetét pásztázva.
-Ja, ahan. Sokáig - jöttek a jókívánságok sorban.
-Kösz mindenkinek, de nekünk most ki kell takarítanunk. - mondtam magabiztosan.
-Nem lehetne holnap? Mindjárt meghalok. - próbálkozott Logan.
-Te menj fel aludni. - jelentette ki helyettem James. - Belt? - nézett a fiúra.
-Én haza megyek - válaszolt. - Kell az ágyam.
-Rendben. Haza viszlek. - ajánlottam fel kedvesen. - James add a kulcsokat. - mivel James kocsiját tegnap volt szerencsém megismerni, az ő kulcsait kértem el.
-Tessék! Óvatosan, még bejáratós.  -nevetgélt és nyújtotta a slusszkulcsokat. Pár perc múlva már csak a motor zúgását lehetett hallani. James kocsiját könnyű vezetni, nem akadozik a sebváltó se, mint Bennek.
-Ti mi a francot csináltatok éjszaka? - tettem fel a kérdést Beltnek, mire mint aki beszívott elkezdett kurva hangosan röhögni.
-Ja, hogy nem viccből? Hát fogalmam nincs. Nagy buli volt, az biztos.
-És honnan jött az a temérdek konfetti?
-Hallod ne kérdezzél már ilyeneket. - nevetgélt tovább.
-Őrült vagy, de jól van. - hagytam rá végül.
Az út többi része igazából már végig ugyanúgy telt. Mivel Dustin nem lakik messze, csupán néhány sarokra, hamar odaértünk. A visszafelé út már kicsit gyorsabban  telt, mivel nem kellett, azon aggódnom, hogyha kicsit gyorsabban hajtok Belt odahány mellém.
-Cső mindenki. - intettem a nagy meglepetésemre takarító fiúk felé.
Aránylag hamar meglettünk mindennel. A szemetet gyorsan összehalásztuk, a helyet kiszellőztettük és már meg is volt.
-Logan szerintetek mit csinálhat? - nézett körbe a kanapén ülő kis társaságunkon Carlos.
-Alszik. - mondtam a számomra leglogikusabbnak tűnő választ, ők viszont csak legyintettek.
-Laptop. - vetette fel ötletét James.
-Beszél a csajjal. - mondta Kendall.
-Szerintem kajál. - hozta fel Carlos, mire mindenki felé fordult. - Mi van? A kaja jó.
-Nézzük meg. - robogott a lépcső felé Jamie, majd mindenki követte. Amint beléptünk a szobába, Logan épp a szemeit nyitogatta.
-Na mit mondtam? - vertem hátba barna hajú barátom, ezt csak egy halvány morgás követte, majd ugyanazzal a sebességgel lerobogtak a lépcsőn, amivel fel felé. Kendall kivételével.
-Akarsz vele beszélni - bökött Logan felé. - vagy mehetünk?
-Menjünk, kell még neki egy kis pihenés.  - nyomtam puszit a szájára, mire elmosolyodott.
-Sziasztok, mi leléptünk. Elkísérem Milliet a boltba, majd valamikor jövök. - intett K-dog a már tévéző 'gyerekeknek'. Nem sokkal később már az utcán sétáltunk.
-Bocs a felfordulásért, nem mindig ilyen ám. - nevetett.
-Nem baj, szeretek veletek lenni. Olyan ritka bolondok vagytok.
-Bóknak veszem.
-Annak szántam.  - kacsintottam rá.
-Ne akarj bevágódni, már így is sikerült.
-Te tényleg bolond vagy. - nevettünk fel.
-Szia Ben!
-Jó napot uram! - léptünk be a bolt ajtaján, ami a már megszokott módon csak hangosan csilingelt.
-Sziasztok. - intett a pult mögül.
-Szóval te vagy Kendall. - nézett nagybátyám a mellettem álló személyre.
-Igen, én lennék. - mosolygott, majd kezet nyújtott.
-Millie sokat beszélt rólad.
-Ben! - szóltam rá erélyesen, ők csak elnevették magukat. - Nem vicces. - ellenkeztem, mondatom végére mégis elmosolyodtam.
A boltban már nem maradtunk sokáig, elvégre mikor odaértünk már csak fél óra volt zárásig.  Kendall hazakísért és egy holnaplátlak csók után elment. Nem tudom, hogy sikerült, de imádom őt, és ezt egyáltalán nem bánom. Amint felértem, dobtam egy smst Sammynek, hogy ha van kedve átnézhetne. Nem sokat kellett várnom a válaszra. Amint levágtam a telefonom az ágyra már csörgött is. 'Sajnálom, itt van anyám szóval nem nagyon akarok kimozdulni de twitterre gyere, ott beszélhetünk ;)' Több se kellett, máris magam elég kaptam Ben laptopját, és elkezdtem pötyögni. Hirtelen mikor bejelentkeztem, számos értesítés fogadott. Közülük jó pár Kendall reggeli képéhez, így hát, rákattintottam. Volt rengeteg kedves hozzászólás, sokan gratuláltak, és persze voltak olyanok, akik hogy is mondjam...szívesen eltemettek volna akár élve is. Úgy döntöttem addig nem foglalkozok velük, amíg az előbbiek vannak többségben. Voltak olyan emberek is, akiket Alex által már ismertem Disneyről, Nickelodeonról, mint például Jake Short, a Zsenipalánták Fletcher-je. De James, Dustin, Carlos, Halston és a többiek, akiket az esti buliról már ismertem is mind kedvesen reagáltak. Még szinte szét se néztem, már jött a levél Sammytől.
@SammyMartineZ: Szia barátosném! ;) Mesélj csak, úgy látom van mit.
@MillieTaylor07: Kendallra gondolsz? :) Olyan aranyos és azt hiszem szeretem... dehogy hiszem :) pontosan tudom :D
@SammyMartineZ: olyan tök jó :) cukik vagytok sokáig ;) Egyébként tegnap beszéltünk Carlosékkal rólatok :D
@MillieTaylor07: Meg vagytok jegyezve :D Egyébként köszönjük :)
Amint leírtam jött egy új üzenetem, a feladó rejtett volt, kép se volt kirakva, egyszóval semmi info.
'Millie, Millie, drága kis naív Millieke. Azt hiszed, most, hogy Kendall drága kis barátnője lettél, közkedvenc leszel? Hát, tudd meg, hogy nem, én nem félek tőled. Kendall az enyém lesz, nem veheti el tőlem senki. Elhiszem, hogy ettől még nem ijedsz meg, de ez csak egy figyelmeztetés... még. Sok sok szeretettel: H ;)'
Igen, nos mint mondtam, vannak, akik élve eltemetnének, olyan aranyosak.
Mire álomba szenderedtem még Sammyvel is és Kendallal is sokáig beszélgettem.